súgó szűrés
keresés

Irodalmi Szemle

Helyszín
Pozsony
Évszám
1958
A szócikk szerzője
Tóth László

Az 1958-as esztendő két szempontból is meghatározó volt a második világháború utáni évek teljes jogfosztottságának, lakosságcseréinek tragikus következményeit szenvedő, s azokon túllépni csak nehezen tudó csehszlovákiai magyarság kulturális-szellemi és irodalmi életében. Az ekkor megjelent Fiatal szlovákiai magyar költők című, Turczel Lajos összeállította antológia ugyanis már az első olyan, a minőségi előrelépés igényét hirdető nemzedékváltást vetítette előre, melynek legjobb képviselői az 1950-es évek sematikus kulturális és irodalompolitikájával is eredményesen szálltak szembe. S bár az antológia nyolc új költője poétikailag és esztétikailag még meglehetősen vegyes színvonalat képviselt, legjobbjai – Tőzsér Árpád, Cselényi László, Simkó Tibor, valamint némi fáziskéséssel Zs. Nagy Lajos – az 1960-as évektől a csehszlovákiai magyar irodalom megújítói lettek, s azt egy szélesebb, egyetemesebb áramkörbe kapcsolták be. Az ő teljesítményüket emelte ki az antológiáról írt alapvető kritikájában Fábry Zoltán is, aki szinte egymagában jelentette a folytonosságot az 1918–1919-es országváltás után létrejött csehszlovákiai magyar irodalomban (melynek 1970-ben bekövetkezett haláláig központi, mértékadó alkotójává vált, irodalomtörténeti szerepe lényegében az 1989-es rendszerváltásig megkérdőjelezhetetlen volt).

Fábry beköszöntőjével és főmunkatársi szerepvállalásával indult ugyancsak 1958-ban a második világháború, illetve a jogfosztottság évei után az első – s a rendszerváltásig szintén egyetlen – csehszlovákiai magyar irodalmi folyóirat, az Irodalmi Szemle is. A lap első főszerkesztője az ekkor főképp irodalomszervező és kritikusi-közírói tevékenykedésével jeleskedő, későbbi neves prózaíró, Dobos László lett, s már a lap legelső számaitól hangsúlyos szerepet kaptak a Fiatal szlovákiai magyar költők antológia kiemeltjei. Mellettük az idősebb írók közül elsősorban Fábry és Forbáth Imre, valamint a későbbi minőségi előrelépésben fontos szerepet játszó és tágabb világok felé nyitó Monoszlóy Dezső, Ozsvald Árpád, Turczel Lajos, Tóth Tibor, illetve a Tőzsérék nemzedékéhez tartozó kritikus, Koncsol László alkották a lap szerzőinek derékhadát.

A folyóirat már az első számaiban kialakította azt a lapszerkezetet, s körvonalazta azokat a területeket is, melyek még a rendszerváltás után is jó ideig biztosították sajátos arculatát. Egyrészt állandó terepet adott a csehszlovákiai magyar irodalom legkülönbözőbb műnemeinek és műfajainak, de figyelme – műfordításaival, kritikáival, recenzióival, tanulmányaival – a szlovák és a cseh mellett további, főként közép-európai irodalmakra is kiterjedt. Fórumot adott más humán tudományágak művelőinek (nyelvtudomány és nyelvművelés, történettudomány, néprajz, később filozófia), továbbá az ismeretterjesztés különböző aspektusai mellett jelentős teret szentelt a képzőművészetnek és a színháznak is. S noha első évfolyamainak anyagait kétségtelenül befolyásolták a kor s a meghatározó pártpolitika erős ideológiai és szemléleti korlátai, az 1960-as években a magyar nyelvterület valamennyi folyóirata közül a leghűségesebben és legkiterjedtebben adott hírt a csehszlovák szellemi és művészeti élet pezsgéséről, melyet az 1960-as évek hazai politikai és társadalmi változásai tettek lehetővé. Az említettek mellett a közép-európai irodalmi kitekintőinek, illetve hogy a magyarországi irodalmi folyóiratoknál is korábban kezdte keresni a kapcsolatot a többi nemzetiségi (határon túli) magyar irodalomrésszel, s kezdett gondolkodni azok összetartozásában, összmagyar viszonylatban is a legfigyelemreméltóbb irodalmi lapok közé került. (S ezt a pozícióját lényegében a rendszerváltás első évtizedében is sikerült megtartania, annak ellenére, hogy az 1970–1980-as évek csehszlovák politikai-ideológiai-társadalmi visszarendeződése jelentős mértékben szűkítette mozgásterét.) Mindemellett irodalomszervezői aktivitásával, vitáival ankétjaival, kritikai szemléletével jelentős szerepet játszott a csehszlovákiai magyar irodalom folytonosságának fenntartásában, sokszínűsödésében és többrétegűvé válásában, esztétikai színvonalának emelésében, irodalom- és önszemléletének korszerűsödésében, illetve összmagyar és közép-európai integrálódásában, új nemzedékek indításában (az 1960–1970-es évek fordulóján az Egyszemű éjszaka, az 1980-as évek derekán az Iródia fiataljainak felkarolásában),1989 felé közeledve pedig a változások igényével fellépő ellenzéki magatartás kialakításában is. Számos olyan tanulmánynak, vitának, ankétnak is teret adott, amelyek a nemzeti önszemlélet, a közép-európai kultúrák, irodalmak közötti kapcsolatok, illetve a (cseh)szlovákiai magyar irodalom és kultúra kérdéseinek tisztázásához is hozzásegítettek (antisematizmus-vita, vita a magyar irodalom jövőjéről; Egy szemlélet ellen-vita stb., de a folyóiratot annak első számától haláláig főmunkatársként jegyző Fábry Zoltán életművének revízióját, kultuszának lebontását is e folyóirat kezdte el).

A máig (2019) megjelenő Irodalmi Szemle kezdetben a Szlovák Írószövetség, majd a rendszerváltás után a Madách-Posonium Kft. kiadásában látott napvilágot, jelenleg pedig – csődbemenetele után – az ennek szerepét részlegesen átvevő Madách Egyesület kiadványa. Az 1968-ban politikai pályára lépett Dobos László után Duba Gyula lett a lap főszerkesztője 1983-ig. További főszerkesztői: Varga Erzsébet (1983–1990), Grendel Lajos (1990–1992), Tőzsér Árpád (1992–1996), Fónod Zoltán (1996–2010), Tóth László (2011–2012), Szalay Zoltán (2013–2016), Mizser Attila (2016-tól). De szerkesztői is – Bábi Tibortól, Monoszlóy Dezsőtől, Koncsol Lászlótól Zalabai Zsigmondon, Varga Imrén, Kulcsár Ferencen és Hizsnyai Zoltánon át Z. Németh Istvánig, Csehy Zoltánig, Németh Zoltánig – a (cseh)szlovákiai magyar irodalom elmúlt hat évtizedének Magyarországon is jegyzett jeles alkotói közül kerültek ki.

Irodalom

Elek Tibor: „Folyóirat a lőporos hordón.“ Az Irodalmi Szemle a kilencvenes években. In uő: Fényben és árnyékban. Az irodalmi siker természetrajza. Kalligram, Pozsony, 2004, 161–171.

Lacza Tihamér: A magyar sajtó Szlovákiában 1945 után. In A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998 II. Szerk.: Tóth László, Filep Tamás Gusztáv. Ister, Budapest, 1998, különösen az Irodalmi Szemléről szóló fejezet: 409–411.

Tóth László: Elszigeteltség és egyetemességigény ütközőpontján. Esszé az Irodalmi Szemléről – három tételben. In Filep Tamás Gusztáv – Tóth László: Próbafelvételek a (cseh)szlovákiai magyar irodalomról 1918–1945. Kalligram, Pozsony, 1995, 125–139.