súgó szűrés
keresés

Privát Magyarország I. A Bartos család

Rendező
Forgács Péter
Bemutató
1988
Filmtípus
kísérleti film
Filmhossz
1 óra 0 perc
A szócikk szerzője
Murai András

Forgács Péter páratlan filmsorozatot alkotott a harmincas és negyvenes években otthoni használatra készült amatőr filmekből. A hagyományos műfajok szerint nehezen besorolható unikális mozgóképek a kísérleti- és dokumentumfilm metszetében helyezkednek el. Forgács művészetének sajátja a határhelyzetben létezés: képzőművészeti alkotásai, installációi és filmes munkái is különböző művészeti területek és médiumok szokatlan kapcsolatából jönnek létre.

Viszonyát az alkotáshoz meghatározza, hogy pályája az intézményesített kulturális-művészeti élet keretein kívül indult. A hetvenes évek kultúrpolitikájában éppen csak megtűrt underground előadóktól „tanulta” a művészetet, többek között Hajas Tibor, Szentjóby Tamás performanszai hatottak szemléletére, majd ő is művészeti akciókkal kapcsolódott az avantgárd mozgalomhoz (Stanley és Livingstone, 1979). Tagja volt a 180-as Csoport elnevezésű zenei formációnak, itt ismerkedett meg későbbi alkotótársával, Szemző Tiborral, a Privát Magyarország-filmek zeneszerzőjével. 1982-ben – Kardos Sándor operatőr amatőr fényképgyűjteménye, a Hórusz-archívum hatására – indította el a családi filmek kutatásának programját. Először a Szemzővel közösen bemutatott performanszok részeként használta az archív felvételeket, majd 1988-ban elkészült a Privát Magyarország I. A Bartos család első darabja, A Bartos család (Apa és három fia).

Forgács műveinek és koncepciójának megkerülhetetlen előzménye Bódy Gábor és Tímár Péter Privát történelem című 1978-as filmje. Ez a huszonöt perces, a Horthy-korszak filmhíradóinak és privát filmjeinek részleteiből összegyúrt kép- és hangkavalkád a magánéletet és annak rendes menetét felülíró történelmi eseményeket állítja párhuzamba, a kettő pedig a film végén a deportált zsidók menetének képsorában ér össze. A Privát történelem és a Privát Magyarország I. A Bartos család első filmjének kapcsolatához tartozik, hogy ugyanabból az anyagból dolgozott Bódy és Tímár, mint tíz évvel később Forgács. Nevezetesen Bartos Zoltán felvételeiből, aki 1925-től dokumentálta jómódú polgári családjának életét, a munkaszolgálaton és a háború pusztításán keresztül az ötvenes évekig. Bódy rendezéséhez képest fontos különbség, hogy Forgács Péternél a személyes sorstörténet kap hangsúlyt, ezen keresztül tárul fel egy történelmi kor és a polgári középosztály életvilága.

Az egy személyben filmleletmentő, történész és rendező Forgács Péter egész filmes életművét a régi amatőr filmek gyűjtésének és újraalkotásának szentelte, folyamatosan tárta fel a múlt magánéletvilágának vizuá­lis emlékezetét. A Privát Magyarország I. A Bartos család sorozat (jelenleg) tizennégy részből áll: A Bartos család (1988) I.; Dusi és Jenő (1989) II.; Vagy-vagy (1989) III.; N. úr naplója (1990) IV.; D-FILM (1991) V.; Fényképezte Dudás László (1991) VI.; Egy úrinő notesza (1994) VII.; A semmi országa (1996) VIII.; Az örvény (1997) IX.; osztálySORSjegy (1997) X.; Csermanek csókja (1997) XI.; Bibó Breviárium (2001) XII.; A Püspök kertje (2002) XIII.; Von Höfler vagyokWerther variáció (2008) XIV. (Időközben egyre szélesedett a privátfilmprogram, többek között a spanyol polgárháború idejéből származó felvételek összeállításával [A fekete kutya, 2005].)

Forgács keze alatt a korabeli home movie-ból műalkotás születik. Az amatőr filmesek anyagai kordokumentumok: a magánéletet, családi, időnként közéleti eseményeket filmező civilek a jelen dokumentátorai, egyúttal, akarva-akaratlanul a múlt archiválói. A privát felvételeken ott a kor ízlése, megörökítődnek a mindennapi rituálék, a családi szerepek. Forgács „belenyúl” e filmek világba, az utókor történelmi ismeretével felvértezve újabb jelentésrétegekkel gazdagítva az eredeti felvételeket. Rendszerezi és összeköti a filmmozaikokat, ellátja a hely–idő–társas viszonyok azonosítását segítő feliratokkal, amelyek így epikus filmfolyammá alakulnak. Csak a vázát adja, adhatja a felsejlő személyes kapcsolatoknak, hiszen a tekercsek időben hiányosak, mégis, beavatkozása teremtő erejű: utólag válik egyetlen történetben elmesélhetővé egy ember vagy család élete.

A Privát Magyarország I. A Bartos család valamennyi filmje a személyes életvilág és a történelem kontrasztját állítja középpontba. Az amatőrfilmes ritkán dokumentálja, mert fel sem ismeri a rá leselkedő veszélyt. A katasztrófa közeledtét a „második tekintet” azonosítja, Forgács Péter implikálja a fenyegető jeleket az archív anyagba. Az örvényben például, ahol 1938 és 1944 közötti felvételekből áll össze a Pető család története, meghökkentő módon, megzenésítve, áriabetétekben hangzanak el az egyre nagyobb veszedelmet hordozó zsidótörvények, miközben látjuk, a család krónikása továbbra is igyekszik korábbi életét élni: csónakázik, teniszezik, zenél. Kameráját még a munkaszolgálatra is magával viszi, tréfálkozik a behívásán, mialatt mi nézők már pontosan tudjuk: ez a szörnyű pusztítás előjele. Forgács filmjei többek között arra irányítják figyelmünket, hogy a történelmi vészhelyzetben is mindent megteszünk a magánélet folytonosságáért, és nem vagyunk tudatában, milyen nagy árat kell ezért később fizetnünk.

Forgács összeállításai vizuálisan gyönyörködtetnek. Ahogy formálja az anyagot, lassítja, kimerevíti a képeket, úgy sugárzik a régi, szemcsés, néha fakó és megsárgult felvételekből az elmúlás szomorúsága. A képekkel azonos rangú alkotóelem Szemző Tibor repetitív zenéje: kép és hang szimbió­zisban hozzák létre – Forgách András kifejezésével – a „hétköznapiság költészetét”.

Irodalom

Határesetek. Forgács Péterrel Vasák Benedek Balázs beszélget. Metropolis, 1999. 2. sz.

FORGÁCH András: Zárt kertek pusztulása. Forgács Péter és a film. Metropolis, 1999. 2. sz.

MURAI András: Emlék-nyom-követés. Az archív felvételek stílusalakzatai. In GELENCSÉR Gábor (szerk.): BBS 50. A Balázs Béla Stúdió 50 éve. Bp., 2009, Műcsarnok – Balázs Béla Stúdió.