súgó szűrés
keresés

Mándy Iván: Csutak és a szürke ló

Szerző
Mándy Iván
Kiadás éve
1959
Műfaj
ifjúsági irodalom
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Móra Könyvkiadó
Oldalszám
199
A szócikk szerzője
Doboss Gyula

A Csutak és a szürke ló megszületését nagyban inspirálta Mándy vonzódása az állatfigurákhoz, az első novelláktól kezdve látunk erre példákat. Ezek idővel változnak: eleinte (negyvenes évek: Tibor; Egy varjú) fabulaszerűek, érzelmesek, később szimbolikusabbak, végül a becketti groteszk remekei (A légyvadász; Kabinszúnyogok). A másik késztető erő a szilencium. Az 1950-es évek közepe tájt Mándynak megélhetési lehetőségét adott a Rádió azzal, hogy gyerektörténeteket dolgozhatott át. Ezek az évek érlelhették meg benne – saját bevallása szerinti első önálló gyerekkönyve – a Csutak a színre lép (1957) ötletét. A címből világos, hogy konkrét jelentésről van szó: szín, azaz színpad. A második kiadásban már elmarad az a névelő, így a cím általánosabb értelművé válik: Csutak színre lép, tehát irodalmi szereplő lesz. Az elhallgattatottság éveiben Mándy és írótársai csak akkor jelenhettek meg, ha munkájuk – legalább látszatra – „ifjúsági” volt. Lengyel Balázzsal való beszélgetésében említi, hogy 1953-ban Ottlikék gödöllői otthonában együtt hallgatták a rádión Nagy Imre beszédét, amelyben említődnek a „kis magyarok”, mire minden irónia nélkül megjegyzik Nemes Nagy Ágnessel, hogy ezek szerint több gyerekirodalom-átdolgozásra és saját gyerekkönyv írására lesz lehetőségük. Harmadik forrása lehet a Csutak-könyveknek az élmény, mikor egyszer felbukkan a Rádióban egy kisfiú, „sápadtszőke fapofa”, hosszú nagykabátban, mintha az apjáé lenne. Ez a magányos gyerek mindenkitől különbözött, érdekes volt az író számára. Saját gyerekkori élményei mellett ez az epizód kezdett működni, amikor egyfelvonásos színdarabot írt Csutak a színre lép címmel. Második változat volt a rádiójáték, ami a regény alapjául szolgált. Sajátos, hogy első elismerése a szocialista korszakban az a nívódíj, melyet a mai gyerekszereplők hiteles ábrázolásáért kapott, éppen a rádiós művek hatására (Sánta). A Csutak színre lép világával, szereplőivel már Az idegen szobák (1957) novelláiban találkozhatunk: (Nagyvilági Főcső; Szürke ló; Kék dívány.) A csontsovány gebe története a Mándy-művek sorában a Villámmal kezdődik (Híd, 1944). A vágóhídra kísért ló motívuma azután több írásában tovább él. Ebből a magból nő majd ki a regény, amelyet az átdolgozások, rádiójátékok sikere, a díj és a Csutak a színre lép után a Móra Könyvkiadó (Kormos István) felkérésére írt.

Valamelyest bizonyára igyekezett eleget tenni a kamasz olvasók igényeinek. Ez, és elementáris tehetsége eredményezi talán legismertebb, legnépszerűbb ifjúsági regényét. Ciklusokat szőtt a gyerek, a kamasz, a fiatal lány, sőt az óvodások köré is. Több ilyen témájú novellája (Borika vendégei; Bili-óvoda; Vera) mellett a gyermeklélek ábrázolásának az önéletrajzi mozi-ciklusok is kiváló példái. Rónay György kifejti, hogy ezek rendkívüli erővel érzékeltetik a hajdani kisfiú közösség- és családéhségét, aki kimaradt az iskolából, és a filmek álomvilágába menekül, midőn az apjával vagy magában ül a sötét nézőtéren, bámulva a némafilmeket.

Mándy ifjúságinak szánt regényei, melyek más legális publikációs lehetőségek híján születtek, nem tartoznak a legjobb művei közé. Mindegyiken ott a nagy tehetség ujjnyoma (Bodor Béla), de az egyszerű újrameséléstől (Robin Hood, 1945) a rövid remekműveket (pl. Simogassátok a talpamat!) betétként magába foglaló Arnold, a bálnavadászig (Márványi) – van színvonalbeli különbség. A Csutak a színre lép többrétegű: tisztelgés A Pál utcai fiúk előtt, jelképes bandaregény, grundelbeszélés, vallomás a gyerekkorról, a hazaszeretetről (Tarján). Az ezt követő Csutak és a szürke ló inkább azzal dicsérhető, hogy megfelel a kamaszolvasók kalandigényének, állatszeretetének, érzelmessége utat talál a szívükhöz.

A Csutak és a szürke ló kiválóan megírt lapokat és kedvetlenebbeket is tartalmaz. Kevéssé motivált itt az első Csutak-regényben még a morális értékeket képviselő Színes Géza árulása, aki Csutaknak arra a gondolatára, hogy a barátság a legfontosabb, azt mondja: butaság. Elárulja, mint kamaszszínész, a filmeseknek Csutak történeteit, képzelgéseit, és ami nagyobb bűn: elárulja a „szigetet”, a rejtekhelyet és magát a vágóhídra ítélt jószágot is. Mellékes marad ez a szál, nem lesz belőle tragikus vétség, még csak bűn sem, maga Csutak is átsiklik Színes Géza álnok tettein. Az író csömöréről árulkodik, ahogy a gyerekek kommentálják a képtelenül túlzsúfolt filmet, ami a Barátom a lovacska címen nélkülük készült el. „A szürke lóval meg igazán annyi minden történt. Kompon úsztatták le egy éjszaka, aztán váratlanul föltűnt egy gémeskút tövében a Hortobágyon. […] Az előbb még csempészek között volt […] harsogott a trombita, és már egy hetyke bajuszos huszár ült a szürke lovon. […] ócska cirkuszkocsi...” Csutak végignézi a filmet, „végül… fölkecmergett”. A könyv emlékezetes zárójelenetében egy plakátról szól le hozzá védence, barátja, a filmszínésszé avanzsált ló: „Nélküled nem vittem volna semmire.”

Irodalom

BODOR Béla: „Először volt az udvar”. Holmi, 1996. 4. sz.

LENGYEL Balázs: Beszélgetés Mándy Ivánnal. In Domokos Mátyás – Lengyel Balázs (szerk.) A pálya szélén. Budapest, 1997, Nap.

MÁRVÁNYI Judit: Egy bábu emlékei. Holmi, 1996. 4. sz.

SÁNTA Gábor: „Az voltam én. A létszámfölösleg.” Mándy Iván Csutak-történetei. Tiszatáj Diákmelléklet, 2002. 12. sz.

TARJÁN Tamás: Visszavarázsolt birtok. A gyerekfigura Mándy Iván műveiben. Tiszatáj Diákmelléklet, 2019. 12. sz.