súgó szűrés
keresés

Vathy Zsuzsa: Életünk, halálunk

Szerző
Vathy Zsuzsa
Kiadás éve
2007
Műfaj
elbeszélés
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Helikon Kiadó
Oldalszám
196
A szócikk szerzője
Ekler Andrea

Vathy Zsuzsa Életünk, halálunk című novelláskötete Lázár Ervin Naplójának (2007) társkönyve. Az utolsó három novella a Társról, a közös örömökről, a halál előtti hónapokról, napokról, pillanatokról, a közös szenvedésről, a fájdalomról, a sosem feledhető párbeszédekről, az alkotásban való eggyé válásról, a szavak és az ételek közös ízlelgetéséről, a halálon túl sem szűnő szeretetről, az ember számára meghatározó ontológiai kérdésekről, az életről és a halálról szól. A kötet címét is adó novellában meg is idézi a Napló egyes részeit, saját feljegyzéseivel dialógust alkotva.

A mozaikok, a „minden egész eltörött” állapot teljessé válik egy novellában, amelyben nem csak LÁVA és ÁRVA válik örökké eggyé, hanem Férfi és Nő, Apa és Anya általában. Vathy Zsuzsa olyan gazdag tárházát nyújtja az elnevezéseknek, mely részben utal a nyelv számára is hangsúlyos szerepére (a Törött kezű kalandjaiban a kéz szót tartalmazó kifejezések gyűjteménye, a Legjobb a Legjobbak közöttel folytatott párbeszédek intellektuális szójátékai, a neveikből alkotott mozaikszavak életrajzi eredetén túlmutató jelentéstartománya), részben a szerző és elbeszélő emocionálisan nehezen elválasztható szerepét igyekszik tudatosan is tisztázni. Az alkotás által a személyesen emelkedik felül, az egyes szám harmadik személyű távolságtartással védi önmagát, és szólhat arról, amiről egyes szám első személyben nem, vagy nehezen tudna. Persze meg-megbicsaklik szerző és elbeszélő szerepe, erre önkritikusan maga is utal: „Jegyzet írónk nézi a leírt sorokat, a »kívülállóból«, a »szemlélődőből« persze hogy megint átment egyes szám első személybe” (A seholse ideje), kiesik a szerző és az elbeszélő szerepéből, „énné” válik a Társa iránti szeretet, összetartozás miatt.

A kötet címe a többi novella értelmezését is hasonló fókuszba helyezi. A szerző más írásaihoz hasonlóan tematizálódnak az elesettek, az elhallgatott folyamatok, események, a háttérbe szorult, szorított embercsoportok, vagy éppen 1956 történetei. Ami valamennyi novellában meghatározóvá válik, az a szolidaritás megnyilvánulása és/vagy hiánya. Ez az, ami a megjelenített életeket, halálokat befolyásolja, sokszor meghatározza – akár vasutasokról, akár hajléktalanokról, 1956-os fiatal hősökről vagy a szeretett társról van szó. Korkritika is ez, értékfelmutatás, emberi igény, egyben a széthullással, töredékességgel szemben teljességre való törekvés, amely a novellák szerkezetében is megnyilvánul. A kritikus szemlélet, a véleménynyilvánítás igénye mellett a szépség meglátásának vágya és adottsága is hangot kap a novellákban. Az elmúlt negyven év mindennapokat is irányító politikai mechanizmusának, az emberi létet megnyomorító politikai döntéseknek, bíráknak, hóhéroknak éles kritikája mellett saját biztonságukat, jövőjüket kockáztató emberek juttatnak haza egy „rendszeridegent”, megmentve életét; egymást nem ismerő emberek segítenek egy fiatal lánynak búcsút venni egy kedves személytől, sorsközösséget, eszmei, szellemi közösséget is vállalva. A legnyomorultabb helyzetben is tartást, identitást, minőségi létet biztosíthat, nyújthat a hivatástudat, az újrakezdés lehetőségébe vetett hit, vagy a költő hite a szabadságban, a költészet, szeretet erejében. A novellák tér- és időszerkezete is kettős, nem oppozíciókat, hanem örömteli vagy fájdalmas egységet alkotva például múlt és jövő, városi és természeti környezet, otthon és kórház, szabadság és korlátozottság között. Így viszonyul egymáshoz fikció és gyűjtőmunkán, olvasmányélményeken, életeseményeken alapuló realitás is.

Vathy Zsuzsa könyvének címadó fejezetét olvasva a szomorúság már a szeretett Társ által tökéletesen megfogalmazott „vízzel telt szarvasnyom”-hoz hasonlít. Elérkezve a „följegyzések készítőjének” kérdéséig: „akkor most merre? Most merre menjek?” (A seholse ideje). Talán csöngettek, talán nem, de egy kicsi figura (lehet, hogy olyan „macskaforma” volt?) azt mondta: szeretlek, persze úgy, azzal a kétségbevonhatatlan természetességgel, ahogy csak az ilyen figura tudja. Erről a szeretetről szól a könyv.

Irodalom

Darvasi Ferenc, Vathy Zsuzsa: Életünk, halálunk, Kortárs, 2008/10.

Alföldy Jenő, A megszenvedett éden, Hitel, 2009/10.

Strickland-Pajtók Ágnes, Az élet vásárcsarnoka, Kortárs, 2015/11.