Cséplő Gyuri

Az 1960–70-es évek fordulóján markáns mozgalom indult Magyarországon, amely a filmművészetben a szociológia tudományos módszereinek rendszeres alkalmazását szorgalmazta. A fiatal filmesek által megfogalmazott Szociológiai filmcsoportot! (1969) című kiáltvány a mozgóképet elsősorban a megismerés eszközének tekintette, ezért szerkesztési elvként nem a tények dramatizálását, hanem a dokumentumfilmes látásmódra épülő feltárását határozta meg. A szociológiai érdeklődés később a Budapesti Iskola filmjeiben is megjelent, ahol a dokumentarizmus és a fikció keveredése különleges, nehezen besorolható műveket eredményezett. Schiffer Pál Cséplő Gyurija egyike a Budapesti Iskola alapműveinek, a dokumentarista játékfilmek közé tartozik: valós alaphelyzetből indul ki, dokumentumfilmes módszert követ, de játékfilmes igénnyel felépített alkotás.

A film előzménye az 1970-ben lefolytatott első országos, reprezentatív cigánykutatás, amely arra inspirálta a rendezőt, hogy – Kemény István szociológus közreműködésével – több filmben foglalkozzon a cigánysággal. A Faluszéli házak (1972) a lakhatás kérdését mutatja be, a Mit csinálnak a cigánygyerekek? (1974) a gyerekszegénységről és az oktatásról szól, míg a Cséplő Gyuri a munkavállalás témáját dolgozza fel az előző filmekétől eltérő módszertannal. Schiffer itt már tudatosan egyetlen főszereplőt állít a középpontba, akit hosszú keresés után a zalai Németfalu cigánytelepén talált meg. A cenzúrát gyakorló Filmfőigazgatóság számos kifogást emelt a filmmel szemben, de a művet végül bemutatták a X. Pécsi Játékfilmszemlén, majd nagy érdeklődés mellett vetítették a hazai mozikban. Maga a címszereplő mégsem örülhetett sokáig a sikernek, mert nem sokkal később, mindössze huszonöt évesen tüdőbajban elhunyt.

A film hőse Cséplő Gyuri, az okos és ambiciózus roma fiatal, aki megpróbál kitörni a szedett-vedett cigánytelep kilátástalanságából. Tanult embernek számít a telepen, három elemit végzett, ő már tud írni és olvasni. Őszinte és nyitott természet, ösztönös vezető egyéniség, akit tisztelnek a közösségben, és akinek jó példája mások számára is sorsfordító lehet. Bár az övéi megbecsülik, egy napon úgy dönt, elhagyja otthonát, és a mezőgazdasági segédmunkát jobban fizető gyári állásra cseréli Budapesten. Felveszik a csillaghegyi téglagyárba, ahol a nehéz körülmények között is képes helytállni. Mégsem találja a helyét a nagyvárosban, erős honvágy gyötri, ezért végül hazatér Zalába.

A filmben a földrajzi mobilitás szorosan összekapcsolódik a társadalmi mobilitás vágyával, a mélyszegénységben élő vidékiek szemében a többszáz kilométerre fekvő főváros a boldogulást ígéri. A történet kíméletlen alapossággal mutatja be a kilátástalanság állapotát, majd azokat a stációkat, amelyek végén a kitörés lehetetlenségét bizonyító kör bezárul. Bár a Cséplő Gyuri elsősorban a helyzetről és a helyzetben megtalált főhős karakteréről szól, mégis klasszikus dramaturgiát követ. Az elindulás, a szembenézés a kihívásokkal és a hazatérés fejezetei a népmeséket idézik, az akadályokkal teli úton pedig sorra bukkannak fel a varázsmesékből jól ismert segítők.

A szituációk nagy része előre megszervezett, a munkakeresés állomásai, a városi találkozások tervszerűen zajlanak. A forgatásra olykor egy kamerába vetett pillantás vagy képmezőbe lógó mikrofon hívja fel a figyelmet. A véletlennek nagy szerepe van a filmben, a mesterségesen előkészített helyzetekben a spontán gesztusok és reakciók, a váratlanul ki- és belépő szereplők elementáris erővel hatnak. Éppen emiatt a film egyik csúcspontját jelentő, a téglagyáriak udvarán zajló lakógyűlés kulcsjelenetté válik. Ebben a részletben azt látjuk, amint a hatóság képviselője ellenőrzi a munkások lakáskörülményeit, amelyek csaknem olyan vigasztalanok, mint a zalai putrik. A probléma tehát nem kulturális, hanem szociális természetű, amit utólag maga Cséplő Gyuri is megfogalmaz a saját egyszerű szavaival. Megállapítja, hogy a társadalom perifériá­jára szorult, szegény emberek egyformán „cigánymódra” kénytelenek élni, legyenek akár magyarok vagy romák. A kultúra és a kulturális különbségek kérdése mégis fontos témája a filmnek. Gyuri a cigányklubban a roma értelmiség később meghatározó alakjaival találkozik, az asztalnál ül többek között Daróczi Ágnes szociológus, Péli Tamás festőművész, Lojkó Lakatos József pedagógus, író, rendező. Annak ellenére, hogy a film hőse nem mindig érti a hozzá intézett, választékos magyarsággal megfogalmazott kérdéseket, a cigány nyelv valahogyan hidat teremt közöttük. Ez a történetben többször is varázsnyelvként működik, azaz olyan különleges tudást jelent, amely az identitás és az otthonosság egyik fokmérője. Cséplő Gyuri szavaiban és tetteiben is folyamatosan reflektál saját cigányságára. Néha csak a háttérbe húzódva, megfigyelőként, sokszor viszont az események középpontjába kerülve próbálja magát elhelyezni a romák között és a társadalom egészében, valamint a filmesek által megszervezett és a váratlanul alakuló helyzetekben.

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala