súgó
keresés

játékfilm

Feltöltés alatt.

Kapcsolódó szócikk(ek)

  • …hogy szaladnak a fák!

    Zolnay Pál életműve a magyar filmtörténeti trendektől függetlenül alakult. A hatvanas évek elején készült első egész estés játékfilmjeivel (Áprilisi riadó, 1962; Négy lány egy udvarban, 1964) még nem […]

  • 141 perc a befejezetlen mondatból

    A hetvenes években a Szindbád (Huszárik Zoltán, 1971), a Tűzoltó utca 25. (Szabó István, 1973), a Régi idők focija (Sándor Pál, 1973), a Déryné, hol van? (Maár Gyula, 1975) és Fábri Zoltán filmje, a […]

  • 1945

    A közvetlenül a háború után játszódó 1945 olyan nézőpontból közelíti meg a holokausztot, amelyre addig nagyon kevesen vállalkoztak a magyar filmben: a zsidók elleni bűnökkel való szembenézésről, a […]

  • 5 óra 40

    A magyar bűnügyi film a harmincas években csak vegetál. Történnek ugyan kísérletek a megteremtésére, de valamennyi próbálkozás hamvába hal, a bűnügyi filmek főelemét jelentő – mert a nyomozás tétjét […]

  • Az 5-ös számú őrház

    Bán Frigyes szakmai elhivatottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a húszas évek válságperiódusában, a hazai ipar recesszió­ja idején kötelezte el magát a filmkészítés mellett; akkor, amikor […]

  • 80 huszár

    Nemcsak színvonalánál, de sokszínűségénél fogva is a magyar filmtörténet egyik legizgalmasabb életműve Sára Sándoré. Egyszerre találhatóak benne jelentős dokumentum- és játékfilmek, ráadásul utóbbiak […]

  • Adj király katonát!

    A hetvenes évek derekán körvonalazódó, fikciós és dokumentarista formákat elegyítő Budapesti Iskola alkotóinak látásmódja és konkrét módszereik ugyan némiképp eltértek, céljaik mégis kibékíthetők. […]

  • Agitátorok

    1968-ban forrongott a világ, a tiltakozási hullám azonban elkerülte Magyarországot. A nyugati fiatalokat megmozdulásokra ösztönző újbaloldali eszmékre közvetlenül két magyar játékfilm rezonált. Jancsó[…]

  • Ajándék ez a nap

    A művészek, művészetek egyik válasza a brezsnyevi-kádárista pangásra a hatvanas évek végétől, illetve a hetvenes évtized folyamán a groteszk stilizáció. Örkény Istvántól az Egyperces novellák első […]

  • Állami Áruház

    Az 1950-es évek első felében a sematizmus és a szocialista realista esztétika jegyében, központilag meghatározott tématerv szerint készültek a magyar filmek. A politikai ideológia alapvetően […]

  • Az állampolgár

    A film médiuma természeténél fogva némi fáziskéséssel reagál az aktuális társadalmi eseményekre: a filmkészítés – elsősorban persze a játékfilmkészítés – kollektív és ipari jellegű, erősen […]

  • Álmodozások kora

    A magyar film a hatvanas évek elején élete új szakaszába lép: azzal hogy csatlakozik a kurrens egyetemes filmtörténeti folyamatokhoz, az aranykora jön el. A kezdet 1962, a Megszállottak bemutatásának […]

  • Álombrigád

    1968 és 1989 között nehéz belső korszakhatárokat megállapítani a magyar film történetében. A hatvanas–hetvenes évek fordulóján induló szakasz voltaképpen a rendszerváltozásig tart. Annak, hogy ez a […]

  • Amerikai anzix

    Bódy Gábor filmes munkásságának kezdete a hatvanas–hetvenes évek fordulóján egybeesett a Balázs Béla Stúdió tagságának és arculatának átalakulásával. Korábban a BBS a pályakezdő diplomás rendezők és […]

  • Angi Vera

    A hatvanas években a személyi kultusz legfeljebb egy-egy epizód erejéig jelent meg a nagyobb történelmi időszakot áttekintő művekben (Fábri Zoltán: Húsz óra, 1965; Kósa Ferenc: Tízezer nap, […]

  • Apa – Egy hit naplója

    Ahogyan a hatvanas évek magyar újhullámát elindító alkotók első nagyjátékfilmjében, úgy Szabó István a francia újhullám szellemében készült pályakezdő művében, az egyébként jelen idejű Álmodozások […]

  • Apám néhány boldog éve

    A hatvanas években a magyar rendezők gyakran a szerzői önvallomás igényével meséltek a múltról: az „Így jöttem”-filmek (Szabó István: Álmodozások kora, 1965; Sára Sándor: Feldobott kő, 1969) az […]

  • Aphrodite

    Szemben a világmozival, a magyar némafilmben korántsem ritka, hogy színészek emelkednek rendezővé: mások mellett Kertész Mihály, Lajthay Károly, Garas Márton, Janovics Jenő, Balogh Béla pályaképe […]

  • Az aranyember

    A magyar némafilm legfontosabb szereplője – a kolozsvári Janovics Jenő mellett – Korda Sándor. Nem feltétlenül, illetve nem kizárólag rendezései színvonala miatt, hanem mert a filmkultúra valamennyi […]

  • Árnyék a havon

    Határhelyzetek: élet és halál, ártatlanság és bűn határhelyzetei állnak Janisch Attila munkáinak középpontjában rövidfilmjeitől (Zizi, 1982; A másik part, 1983) kezdve valamennyi nagyjátékfilmjéig. […]

  • Árvácska

    A horror – a filmben – valami olyasmi, ami túl van a felfoghatón. A horror eredendően irracionális, a horrorfilmek pedig per definitionem fantasztikus filmek. Ranódy László Árvácskája ellenben […]

  • Átok vára

    A teljes némafilmkorszakban hozzávetőleg hatszáz magyar játékfilm készült, a legkülönbözőbb műfajokban: még fantasztikus filmek is születtek, a termés hét százalékát tették ki. Ez is jelzi, hogy a […]

  • Bakaruhában

    Az Erdélyből érkezett, az ötvenes évek hazai filmgyártásában kezdetben dramaturgként tevékenykedő Fehér Imre bár nyolc nagyjátékfilmet rendezett, egyetlen más munkájának értéke és jelentősége sem […]

  • Bánk bán

    A magyar államalapítás millenniuma alkalmából a 2000-es évek elején több történelmi film is készült, amelyek a magyar nemzeti öntudatot hivatottak erősíteni. A Sacra Corona (Koltay Gábor, 2001), A […]

  • A bánya titka

    Alig múlt húszéves, amikor már a kamera mögött áll, pár évre rá ezres nagyságrendű statisztasereget irányít: ifj. Uher Ödön néhány év alatt a magyar némafilm meghatározó alkotójává válik, és számosat […]

  • Bástyasétány hetvennégy

    A hatvanas–hetvenes évek fordulójának konzervatív politikai fordulatára a magyar filmrendezők többek között szatirikus parabolákkal reagáltak (Kardos Ferenc: Egy őrült éjszaka, 1970; Sára Sándor: […]

  • Békeidő

    A hatvanas évek végén a nemzetközi fejlemények hatására (a prágai bevonulás, a keleti blokk országaira kényszerített Brezsnyev-doktrína, filmbetiltások) a Kádár-rendszer is bekeményített, így […]

  • Beszterce ostroma

    1945 a magyar filmtörténetben is nulladik év, mivel a harmincas–negyvenes években virágzó filmipar romba dőlt. A gyártás újjászervezéséről azonban már 1945 januárjában rendelkeztek, októberben pedig […]

  • Bibliothèque Pascal

    „A 41. Magyar Filmszemle mezőnyét két részre lehet osztani: az összes versenyben lévő film és a Bibliothèque Pascal” – fogalmazott egy 2010-ben megjelent fesztivál-beszámoló szerzője, ami jól jelzi, […]

  • Bizalom

    A hatvanas évek személyes hangú, nemzedéki naplófilmjeit (Álmodozások kora, 1965; Apa – Egy hit naplója, 1966; Szerel­mesfilm, 1970), majd a hetvenes évek allegóriáit (Tűzoltó utca 25., 1973; […]

  • Boldogtalan kalap

    A ködszürke szocializmus unalma nagy művészi lehetőséget kínált arra, hogy a hetvenes–nyolcvanas évek filmrendezői magát a szürkeséget és az unalmat értelmezzék – s felfedjék a humort a […]

  • Bolse Vita

    A rendszerváltás időszaka a modern magyar történelem egyik jól dokumentált pillanata, amely elsősorban a film- és videotechnika fejlődésének, valamint a médiatartalmak iránti növekvő keresletnek […]

  • Budapesti tavasz

    1955. április 4-ére, a nácik és honi szálláscsinálóik kisöprése – illetve a szovjet hódítás – tizedik évfordulója, azaz – akkoriban úgy mondták – a „felszabadulás” megünneplésére a kultúrpolitika […]

  • BÚÉK!

    Szörény Rezső sorsa szomorúan példázza filmjei világát, az 1968 utáni mozdulatlan Kádár-korszak tehetetlenségét, pangását, benne egy elveszett, elkallódott nemzedékkel. Az 52 éves korában elhunyt […]

  • Butaságom története

    Az ötvenes évek sztálinista diktatúráját, a forradalmat, majd megtorlást követően az újonnan berendezkedő kádári rezsim, hogy hatalmát megszilárdítsa, a társadalom depolitizálását tűzte ki célul, […]

  • Büdösvíz

    A szatíra az egyik leginkább kortipikus film­fajta. Önmagában a megjelenése – hovatovább megerősödése – sokat elmond kora állapotairól, de beszédes lehet az is, ahogyan presztízse, megítélése […]

  • Café Moszkva

    Az egyetemes és a magyar filmtörténet között néha érdekes együttállások észlelhetők, egyes honi alkotók munkái a világfilm klasszikusaira rezonálnak. A Café Moszkva különös mű, számos momentumában az […]

  • Chico

    „A háború az egyetlen hiteles állapot. Amikor az ember folyamatosan fizikai-szellemi képességei maximumát nyújtja” – magyarázza a kamerának Chico, vagyis Eduardo Rózsa-Flores, Fekete Ibolya második […]

  • Cifra nyomorúság

    Gertler Viktor karrierjét segédrendezőként és vágóként kezdte Berlinben, majd 1933-ban hazatért Magyarországra. Hat év leforgása alatt elkészítette többek között az Ellopott szerdát (1933), a Mária […]

  • Cimborák – Hegyen-völgyön

    Azok után, hogy elkészítette az egyetemes filmtörténet első egész estés színes ter­mé­szetfilmjeit (Vadvízország, 1952; Gyöngy­virágtól lombhullásig, 1953), Homoki Nagy István […]

  • Csak a szél

    A 2008–2009-es romagyilkosságokkal és utóhatásukkal foglalkozott többek között a tárgyalást bemutató dokumentumfilm, az Ítélet Magyarországon (Hajdu Eszter, 2013), Bogdán Árpád Genezise (2018) és […]

  • Csak szex és más semmi

    A korábban monolit filmrendezőképzés az ezredforduló után sokszereplős lesz, sorra nyílnak a különböző iskolák, de megjelennek a magyar film térképén a diplomájukat külföldön, nyugaton – jobbára […]

  • Családi tűzfészek

    Tarr Béla 1977-ben, huszonkét évesen, a Ba­lázs Béla Stúdióban forgatta első egész estés filmjét; abban az évben, amelyben – amatőrfilmes munkák után – megkezdte tanulmányait a Színház- és […]

  • Csempészek

    Az egyetemes filmtörténetben az ötvenes évek második felében döntő változások játszódnak le, amelyek fókuszában a többek között a neorealizmustól nyert inspirá­ciókra építő – az olasz filmek […]

  • Cséplő Gyuri

    Az 1960–70-es évek fordulóján markáns mozgalom indult Magyarországon, amely a filmművészetben a szociológia tudományos módszereinek rendszeres alkalmazását szorgalmazta. A fiatal filmesek által […]

  • Csillagosok, katonák

    A hatvanas évek magyar filmrendezői következetesen a közelmúlt addig feldolgozatlan történelmi eseményeivel (például az ötvenes évek erőszakos kollektivizálása vagy az 1956-os forradalom és […]

  • Csinibaba

    Tíz évvel a rendszerváltozás után a közvélemény-kutatások szerint a magyarok többsége a hatvanas és hetvenes éveket ítélte a 20. század legsikeresebb évtizedének. A kilencvenes évek népszerű filmjei […]

  • A csodacsatár

    Magyarország az 1950-es években is sportnagyhatalomnak számított – mindezt leg­ékesebben a korszak impozáns olimpiai szereplései bizonyítják. A labdarúgást különös megbecsülés övezte, melynek óriási […]

  • A csúnya lány

    Az álca az egyetemes vígjátéki tradíció alapvető kelléke, de ritkán alkalmazták annyira következetesen egyazon filmkultúrán belül, mint a magyarban 1931 és 1944 között. A romantikus vígjátékban az […]

  • Dalolva szép az élet

    Az államosítás Magyarországon 1948 nyarán érte el a filmipart. Ettől kezdve a gyártás minden területe és eszköze egységes felügyelet alá került és a filmkészítés összes fázisát az állam finanszírozta.[…]

  • Dankó Pista

    A hivatalosan századik magyar hangosfilm minden idők leghíresebb honi cigányprímásának állít emléket. A korszak egyik legjobbnak tartott rendezője, Kalmár László irányításával készült, nagy […]

  • Déryné, hol van?

    Az államszocialista korszak filmművészete alapvetően társadalmi témákat dolgozott fel. Eleinte még külső politikai kényszer hatására és propagandisztikus jelleggel, 1953-tól, s főképp majd a hatvanas […]

  • Díszmagyar

    A második világháború utáni átmeneti korszak két alkorszakra osztható. A filmgyártás 1945-ös felélesztésétől a filmipar 1948-as államosításáig tartó időszak a koalíciós korszak, amikor a Magyar […]

  • Dollárpapa

    Az ötvenes évek derekán – a magyar filmművészet zászlóbontásának időszakában –megsokasodtak az egyedi hangú, olykor a burkolt rendszerkritika igényével fellépő vígjátékok: míg a Liliomfi (1955, Makk […]

  • Dögkeselyű

    A hatvanas–hetvenes–nyolcvanas évek magyar filmjének visszatérő hőse a vívódó értelmiségi, aki nem alkalmas tömegfilm (műfajfilm) főszereplőjének. Tépelődik, töpreng, amikor akciózni kellene (Simó […]

  • Dr. Kovács István

    A magyar hangosfilm első korszakának (1931–1944) második szakasza (1939–1944) számos változást hoz, a műfaji térkép és a filmek értékorientációi is átalakulnak, nem függetlenül a politika döntéseitől […]

  • Édes Emma, drága Böbe

    Szabó István életműve, noha stilisztikailag sokszínű, kivételesen egységes gondolatiságot tükröz: valamennyi filmjében a történelmi és társadalmi viszonyoknak kiszolgáltatott emberi sorsot vizsgálja. […]

  • Egészséges erotika

    Szinte a véletlennek köszönhető, hogy a korábban trükkoperatőrként tevékenykedő, éveken át kísérleti filmekkel foglalkozó Tímár Péter a saját forgatókönyvön alapuló játékfilm, az Egészséges erotika […]

  • Égi bárány

    A Szegénylegények (1966) és a Csil­la­gosok,katonák (1967) nemzetközileg is ünnepelt mesterművei tematikailag és formailag egyaránt kikristályosították Jancsó Miklós összetéveszthetetlen alkotói […]

  • Egri csillagok

    Az ellenség sokszoros túlerejével dacoló hős egri várvédők története Gárdonyi Gézának és nem kevésbé Várkonyi Zoltán rendezésének köszönhetően a nemzeti emlékezet alaptörténete. Az 1500-as évek […]

  • Egy dollár

    A húszas évek elejére a történelem és a politika csapásai, a rendezők számának le­apadása megrendíti a magyar filmipart: míg korábban volt közel száz is, most évente, jó esetben, egy tucat produkció a[…]

  • Egy fiúnak a fele

    A fokozatosan felfelé ívelő magyar némafilmgyártás az első világháború éveire a világ vezető filmes műhelyei közé emelkedik. 1920 után azonban hanyatlásnak indult a hazai filmipar. Épp ekkor, a […]

  • Egy fiúnak a fele

    Vannak idők, amikor a filmcsinálás tétje megnő: amikor az esztétikai vagy gazdasági motívumok eljelentéktelenülnek, és a film leforgatásának apropóját magasabb szempontok jelölik ki. Az 1943-ban […]

  • Egy kis hely a Nap alatt

    Szász Péter másfél évtizedes forgatókönyv­írói karrierje után elkötelezte magát a filmrendezésnek, de az irányváltás után is hű maradt önmagához. Ahogy írói munkájában jobbára a könnyed, populáris […]

  • Egy nap

    A Magyar Nemzeti Filmalap 2015-ben létrehozott és évente meghirdetett Inkubátor programjának célja az volt, hogy diplomával már igen, de nagyfilmmel még nem rendelkező ifjú rendezőjelölteknek adjon […]

  • Egy őrült éjszaka

    A magyar filmben a hatvanas évek végétől megszaporodó szatírák kettős feladatot teljesítenek. Szórakoztató irányultságuk révén a közönség tömegfilméhségét igyekeznek kielégíteni, […]

  • Egy pikoló világos

    A sematizmus ínséges évei után az ötvenes évek derekán új tendenciák mutatkoznak a magyar filmben, két meghatározó irányzat is születik, a drámai-expresszionista (kivált Fábri Zoltán munkái) és a […]

  • Egy szoknya, egy nadrág

    Hamza D. Ákos a második világháború éveinek igen foglalkoztatott filmes szakembere volt Magyarországon. Előbb gyártásvezetőként, producerként tevékenykedett, majd rendezőként is komoly sikereket ért […]

  • Egy teljes nap

    A nyolcvanas években a kádári kiegyezés alapja, az életszínvonal-alku fenntarthatatlanná vált, a nagy mértékű infláció árnyékában a legalizált második gazdaság mellett felértékelődtek más […]

  • Egymásra nézve

    Két értelemben is tabusértő film az Egymásra nézve: nők szerelmének tragikus történetét beszéli el a szocialista rendszer mélyen elhallgatott, a forradalom leverését követő, megtorlásokkal és […]

  • Éjfélkor

    1957 zűrzavaros klímájában a konszolidáció­ra törekvő hatalom az engedékenység látszatát kereste, és a forradalom leveréséért némi kompenzációt kívánt nyújtani a kultúrán keresztül. Ez azt is lehetővé[…]

  • Eldorádó

    Nincs még egy film, amely jobban érzékeltetné a rendszerváltozás bizonytalanságát és értékválságát, mint a szocializmus végórájában forgatott Eldorádó, jóllehet története korábban, a háború utáni […]

  • Elnémult harangok

    Miután a hazai némafilmkincs jó része megsemmisült vagy elveszett, illendő fokozottan megbecsülni azt a keveset, ami megmaradt. Mindazonáltal aligha akad film a fellelhetők között, amely ne lenne […]

  • Az első

    Cserépy László filmje címét a történelem ironikus megvilágításba helyezte: Az első egy korszak lezárása lett, szimbolikus, illetve szó szerinti értelemben egyaránt. Ez volt a legutolsó film, amelyet –[…]

  • Eltüsszentett birodalom

    A Rákosi–Gerő-korszakban a pártideológia áthatotta a történelmi-kosztümös filmeket (Nádasdy Kálmán – Ranódy László – Szemes Mihály: Föltámadott a tenger, 1953), a mesefilmeket (Nádasdy Kálmán – Ranódy[…]

  • Ember a híd alatt

    Míg a harmincas években vígjátékok uralták a magyar filmipart, addig a második világháború alatt a korábbiakhoz képest keserűbb komédiák mellett a gyakran társadalmi problémákat érintő melodrámák […]

  • Emberek a havason

    Az erdélyi születésű Szőts István festészeti tanulmányok után fordult a filmhez mint olyan új művészeti ághoz, amely az addigiakhoz képest jóval összetettebb kifejezési lehetőségeket rejtett magában, […]

  • Én voltam

    A harmincas évek formájában és nyelvében szimpla és konvencionális magyar filmjei között felüdülést jelent egy-egy olyan mű, amelyben a kép funkciója nem pusztán a cselekmény illusztrálása. Amelyben […]

  • Az én XX. századom

    Enyedi Ildikó Fábri Zoltán osztályában végzi tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, diplomáját azonban csak évekkel később kapja meg. Szellemi és művészi érdeklődésének alakulásában […]

  • Ének a búzamezőkről

    Szőts István fájdalmasan szikár életműve egyúttal az egyik legtermékenyítőbb a magyar filmművészetben: alig fél tucat kisebb és mindössze kettő egész estés alkotásból áll, mégis évtizedekre hatóan […]

  • Erdélyi kastély

    A főnemesi származású Podmaniczky Félix a második világháború éveinek egyik sokat foglalkoztatott filmrendezője volt Magyarországon. Olyan művek fűződnek a nevéhez, mint az Erzsébet királyné (1940), a[…]

  • Ernelláék Farkaséknál

    Az Ernelláék Farkaséknál az egyik legnagyobb kritikai sikert arató magyar film a 2010-es években. A néhány szereplővel, egyetlen térben forgatott kamaratörténet kortárs társadalmi problémákat is […]

  • Esti Kornél csodálatos utazása

    A rendszerváltás után a magyar filmben megszaporodtak a jelenre reflektáló, publicisztikus hangvételű játékfilmek, de a „fekete széria” (például Tarr Béla és Fehér György művei) révén az elvont […]

  • Eszkimó asszony fázik

    A nyolcvanas évek elején ellenirányú folyamatok zajlanak a magyar filmben. Az úgynevezett akadémizmus lineáris narratívájú, közérthető, formanyelvében konzervatív, valamint „professzionális” kivitelű […]

  • Európa nem válaszol

    Radványi Géza az 1940-es években forgatókönyvíróként és/vagy rendezőként jegyzett filmjeiben olyan témák variációit jelenítette meg, mint a két irányból érkező erők szorításában elszigetelten vívódó […]

  • Évforduló

    Legyen mégoly sikeres egy vígjátékrendező a harmincas évek magyar filmjében, nem elégszik meg az egyműfajisággal: reper­toárját színesíteni igyekszik. A Hyppolit, a lakáj (1931) alkotója, Székely […]

  • Ez történt Budapesten

    A háborús konjunktúra – hasonlóan az első világháború időszakához – a negyvenes évek első felében is a filmgyártás fellendülését és a gyártott filmek számának növekedését eredményezte. 1939 és 1943 […]

  • Fagyöngyök

    A hetvenes évek magyar filmtörténetének egyik meghatározó, újító szellemű irányzata a dokumentarizmus. A gyűjtőfogalom több filmtípust foglal magába. Elsőként a hagyományos dokumentumfilmeket, amelyek[…]

  • Falak

    A rendező Gervai Andrásnak adott interjúja szerint a hatvanas évek „cselekvő filmjeit” az évtized végi konzervatív politikai fordulat felé közeledve felváltották a „kérdező filmek”, mint a Falak vagy […]

  • Falfúró

    Szociográfiai igényű környezetrajz, filmes önreflexió és groteszk humor – e három egyvelege alkotja a Kopaszkutyától (1981) Szomjas György filmjeinek sajátos hangvételét. Az itt megkezdett stílust a […]

  • A falu rossza

    Tóth János operatőr személyes hangú szerzői etűdjeiben, ahogy erről a Study (1974), a Study No. II (1975), a Mozikép (1976) és a Shine – Ragyogás (1982) tanúskodik, különös vonzalmat érzett a némafilm[…]

  • Fehér tenyér

    Hajdu Szabolcs harmadik nagyjáték­filmje a Macerás ügyekkel (2001) nyitó, a Tamarával (2004) folytatódó szerzői filmes pályán kifejezésmódjában és témájában is újat hozott. Míg első két rendezésében […]

  • Fejlövés

    Bacsó Péter szatírái mellett készített kifejezetten komor és drámai filmeket is, részben az ötvenes évekről (Nyár a hegyen, 1967; Tegnapelőtt, 1982), részben a jelen társadalmi problémáiról (Kitörés, […]

  • Fekete kefe

    Egy nap élet – ez nemcsak Kemény István szívszorító versének címe, hanem a magyar filmek kicsi, de jelentős csoportjának témája és története is. Egy napban, mint cseppben a tenger, ott az egész élet, […]

  • Feldobott kő

    A magyar filmtörténet hatvanas évekbeli ­csúcs­időszakában sorozatban születtek a ki­vá­lóbbnál kiválóbb művek debütáns rendezők műhelyében: Gaál István (Sodrásban,1964), Kósa Ferenc (Tízezer nap, […]

  • Fény és árnyék

    Kevés hivatás létezik, amelyet oly mértékben kisajátítottak a férfiak, mint épp a filmrendezést. Magyarországon kiváltképp így van: a hatvanas éveket megelőző időszakokból mindössze kettő, nő által […]

  • Férfihűség

    Daróczy József producerként már a harmincas évektől a filmipar közelében volt, de rendezőként csak a negyvenes években kezdett dolgozni: 1941 és 1944 között gyors egymásutánban hat filmet vezényelt […]

  • Férjet keresek

    Martonffy Emil egyike a harmincas–negyvenes évek legtermékenyebb rendezőinek: Ráthonyi Ákoshoz hasonlóan huszonhárom filmet rendezett ebben az időszakban, ezzel éppen, hogy megelőzte az ugyancsak […]

  • Filmregény – Három nővér

    A brezsnyevi konzervatív fordulat, illetve a filmbetiltások (Magyar Dezső: Agitá­torok, 1969/1986; Bacsó Péter: A tanú, 1969/1979) hatására a hatvanas évek végén induló fiatal generáció tagjai […]

  • Forró mezők

    A második világháborút követő, 1945-től 1948-ig tartó rövid, átmeneti periódust a történetírás koalíciós korszaknak nevezi, amely egyaránt magán viseli a megelőző, illetve az elkövetkező filmtörténeti[…]

  • Forró vizet a kopaszra!

    Bacsó Péter A tanújának (1969/1979) és Magyar Dezső Agitátorokjának (1969/1986) betiltása korszakhatárt jelöl a magyar filmtörténetben. A filmalkotók nem vállalták tovább a nagy, átfogó társadalmi és […]

  • Foto Háber

    Kémeket a hatvanas évek előtt is találunk a magyar filmben, a Kádár-rendszer első teljes évtizedében viszont a korábbinál jóval nagyobb számban tűntek fel bűnügyi mozik hőseiként. Valójában csak ekkor[…]

  • Fotográfia

    A játékfilmkészítés mellett Zolnay Pál már a hatvanas évektől rendszeresen dolgozott a televízióban, ahol riport- és dokumentumfilmeket forgatott. Vonzódott e forma és a könnyedebb technika […]

  • Föltámadott a tenger

    A Rákosi-korszak múltábrázoló játékfilmjeinek – például Keleti Márton Mágnás Miskája (1949) és Erkelje (1952), Ranódy László és Nádasdy Kálmán Ludas Matyija (1950), Kalmár László Dérynéje (1951), Bán […]

  • Friss levegő

    A minimalista forma esszenciális filmi kifejezésmód, de nagyon rizikós. A „hiteltelenebb”, manírosabb színészi gesztusok, modorosabb alkotói megoldások ugyanis jobban meglátszanak, nagyobb foltot […]

  • Fügefalevél

    Máriássy Félix legtöbbet emlegetett filmjei az ötvenes években készültek: a sematizmushoz sorolt műveket (köztük a Kis Katalin házasságát [1950]) követően a rendező az olasz neorealizmus témáinak, […]

  • Fűszer és csemege

    Az 1930-as évek második felében Csathó Kálmán több irodalmi szövegét is mozgóképre adaptálták. Közéjük tartozik az 1938-as esztendő nagy magyar színházi sikere, a Fűszer és csemege 1940-es […]

  • Gázolás

    Az ötvenes évek derekán megszülető magyar filmművészet kimunkálói jobbára az új rajhoz tartoznak, harminc és negyven közöttiek: Fábri Zoltán (Körhinta, 1956), Máriássy Félix (Budapesti tavasz, 1955; […]

  • Glamour

    Az ezredforduló felé közeledve több magyar rendező is mérlegre tette 20. századi történelmünket. A közéleti-történelmi számvetés igénye motoszkál Jancsó Miklós első szabálytalan pikareszkjében (Nekem […]

  • Gyarmat a föld alatt

    A negyvenes évek végén felgyorsult az ország bolsevizálása, amely a kultúrpolitikát sem hagyta érintetlenül. A totalitárius állam a filmet – potenciális tömeghatása miatt – kitüntetetten fontosnak […]

  • Gyerekbetegségek

    Az ötvenes–hatvanas évek fordulóján forradalom zajlott a filmművészetben, amelynek centruma Párizs volt. François Truffaut Négyszáz csapása (Les Quatre Cents Coups, 1959), Jean-Luc Godard […]

  • Gyerekgyilkosságok

    A nyolcvanas évek második felében Tarr Béla Kárhozata (1988) hosszú idő után az első fekete-fehér mozifilm itthon, amely ráadásul hamar trendet nyit: rendezők sorát, köztük több debütánst inspirál […]

  • Gyula vitéz télen-nyáron

    Bácskai Lauró István a szocialista tömegfilm megteremtésének egyik apostola volt a hatvanas–hetvenes években, akinek tevékenységét sajnos nem méltányolja eléggé az utókor. Szűkebb körben ugyan […]

  • Ha megjön József

    A hetvenes évek magyar filmesei vonzódtak a társadalmi valósághoz, és ez nem csupán a dokumentarista stílusiskolát hívta életre, de a „nemzedéki közérzetfilmekre” is döntő hatást gyakorolt. Ezek az […]

  • Haggyállógva Vászka

    Gothár Péter a két Esterházy-adaptáció (Idő van, 1986; Tiszta Amerika, 1987), majd Bo­dor Ádám novellája, A részleg (1995) feldolgozása után egy orosz lágerme­séhez nyúlt, amely a legenda szerint […]

  • Hahó, Öcsi!

    A szocializmusban a tömeg- vagy, ha tetszik, műfaji filmek csúnya hendikepben voltak a szerzőiekkel szemben, bizonyos vígjátéki alakzatokon és a történelmi filmen kívül mostoha sors jutott nekik. A […]

  • Hajnali láz

    Egészen kivételes, hogy egy holokauszt-történet a túlélők életszeretetéről szól. A Hajnali láz fiatal hősei a haláltáborok rettenetes emlékét és a lágerekből magukkal hurcolt halálos betegséget a […]

  • A halál után

    A mozi hőskorában, azaz a századfordulón, azután pedig végig a némafilmkorszakban a megmozduló képek – legyen a tárgyuk bármilyen reális, a hétköznapi világból vett jelenség – a nézőben titokzatos, […]

  • Halálos tavasz

    1939-ben a boldogságmitológiát építő glamúrfilmek sorát váratlanul egy depresszív mű szakítja meg. A magyar tragikus románc Kalmár László szenteste előtt három nappal (illetve a világháború kitörése […]

  • Halálutak és angyalok

    A Kádár-korszak utolsó éveiben jócskán kitágult a magyar film szellemi láthatára: rendezők tucatja fordult el a szorongatóan szűkös hétköznapi valóságtól, hogy absztrakt és filozofikus képzeteknek […]

  • Hannibál tanár úr

    Az 1950-es évek magyar filmművészeti megújulásának meghatározó darabjai Fábri Zoltán korabeli játékfilmjei. A Körhinta (1956) nemzetközi sikere után készülő Hannibál tanár úr Fábri korai korszakának […]

  • Három hét

    A magyar némafilmet az irodalomhoz erős szálak fűzik, hazai és külföldi szerzőket egy­aránt szívesen adaptálnak a rendezők. 1917-től kivált megnő a külföldi – elsősorban kortárs – írók munkái iránti […]

  • Ház a sziklák alatt

    Az ötvenes évek elejének mindössze néhány évig létező sematikus filmje hihetetlen károkat okozott, és jó ideig – egyes elemeiben évtizedekig – nyomasztotta a magyar filmet. Az eltávolodás a terhes […]

  • Hegyek alján

    A tízes–húszas évek váltása a magyar filmben csaknem olyan mérvű, mint majd a negyvenes–ötvenes éveké lesz. Az állam durván belenyúl a filmgyártásba, filmforgalmazásba, mozibemutatásba, és […]

  • A hegyek lánya

    Farkas Zoltán a magyar filmtörténet szürke eminenciása, aki – kisebb megszakítással – csaknem fél évszázadon át dolgozott a filmgyárban. Vágóként indult 1935-ben és 1979-ig mintegy száztíz (!) […]

  • Hideg napok

    A hatvanas évek magyar filmjében rendre felvetődik a számvetés kérdése az ország (közel)múltjával, a harmincas–negyvenes–ötvenes évek tragikus sorsválasztásaival. Mindez összekapcsolódik a […]

  • A Hídember

    A rendszerváltás után a múltábrázoló játékfilmek különböző stratégiákkal készültek.A történelmi traumák feldolgozásától (Sára Sándor trilógiája: Könyörtelen idők, 1991; Vigyázók, 1993; A vád, 1996) […]

  • Holnap lesz fácán

    Jancsó Miklós hatvanas évektől készülő történelmi parabolái megihletik kollégáit: a hetvenes években Kósa Ferenc trilógiát szentel e formának (Ítélet, 1970; Nincs idő, 1973; Hószakadás, 1974), […]

  • Hortobágy

    Szőts István Emberek a havasonja (1943) előtt igen kevesen vállalkoztak arra, hogy a természetet, illetve a magyar vidéket tegyék meg az egyik főszereplőnek. Fejős Pál (Tavaszi zápor, 1932; Ítél a […]

  • Hosszú alkony

    Egy idős nő felszáll a buszra, és elszenderül. Csak ennyi biztos Janisch Attila második nagyjátékfilmjében, bár az is sejthető, hogy a nyugdíjas régészprofesszor álmából nincs ébredés. Shirley Jackson[…]

  • A hölgy egy kissé bogaras

    A nemzetközi filmes tapasztalatokkal (Lon­don, Hollywood, Párizs) rendelkező Rá­tho­nyi Ákos rendező és akkori felesége, Tol­nay Klári színésznő több közös játék­filmet is jegyeztek 1936 és 1943 […]

  • Hukkle

    Az ezredfordulón indult fiatal nemzedék, a Simó-osztály tagjai közül Pálfi György debütáló filmje a legkülönlegesebb és a legkevésbé szabálykövető. Osztályfőnöke, Simó Sándor saját, azaz a hatvanas […]

  • Húsz óra

    A hatvanas évtized hosszú idő után az első nyugodtabb periódus – legalábbis a háborús konfliktusoktól és a belpolitikai eseményektől motivált fizikai erőszaktól mentes időszak – az ország […]

  • Hyppolit, a lakáj

    Könnyű műfaj nem létezik, de ha van igazán nehéz, akkor az a sokak által legkönnyedebbnek nevezett vígjáték, amelynek rendezése ritka nagy fesztelenséget feltételez. Ráadásul a filmeket kiváltképpen […]

  • Idő van

    Gothár Péter harmadik nagyjátékjátékfilmje az Ajándék ez a nap (1979) és a Megáll az idő (1982) által elindított generációs közérzetfilmek sorát folytatja. A történet Esterházy Péter irodalmi […]

  • Így jöttem

    Jancsó Miklós az 1960-as évek első felében találta meg azt a szerzői hangot, mely az életművét az európai modernizmushoz kapcsolta. Ez az időszak a magyar filmművészetben általános intézményi és […]

  • Ismeretlen ellenfél

    A thriller az egyetemes filmtörténet egyik sikerműfaja, amelynek már a húszas-harmincas években megszülettek az első klasszikus darabjai, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Nálunk ellenben […]

  • Ismeri a szandi mandit?

    Nincs annál izgalmasabb, mint amikor egy debütáló rendező a filmformával játszik: sutba hajítja a konvenciókat, újratervezi a filmszerkezet paneljeit, rendhagyó szerkezetet épít. A vegyészmérnökből […]

  • István, a király

    A nyolcvanas években az MSZMP vezetői újabb reformokkal próbálták megerősíteni a meggyengült életszínvonal-alkut, ám a társadalom széles körét érintő gazdasági válság és a politikai ellenzék erősödése[…]

  • Iszka utazása

    A 2000-es évek filmjeinek egyik izgalmas kérdése volt, hogy milyen történetekben mesélhető el a rendszerváltások nyomán Kelet-Európában lezajló fizikai és szellemi átalakulás. A témát érintő […]

  • Ítél a Balaton

    A korai magyar hangosfilm műfajtudatos, nem stílustudatos alakzat. Az 1931 és 1944 közé eső korszak darabjai a vígjáték és a melodráma két vezérzsánerére épülnek, de legyenek bár eltérő műfajúak, a […]

  • Ítélet

    A kádári „puha diktatúra ” egyik jellegzetessége volt, hogy a hatalom ösztönözte a filmeseket társadalmilag érzékeny kérdések taglalására. Ugyanakkor óvatosan vagy egyáltalán nem volt javallott […]

  • Jób lázadása

    A Kádár-rendszerben a vészkorszak és a holokauszt nem tartozott az egyértelműen tiltott témák közé, a hatalom azonban tudatosan kerülte a szembenézést a közelmúlt traumáival, elfojtva a zsidóság […]

  • Johanna

    Az ezredfordulón színre lépő rendezőnemzedék éppolyan nagy kedvvel nyúlt vissza a múltba, mint amilyen lelkesen vágott utat a jövő felé. Míg a hírneves Simó-osztály java a konvencionális […]

  • Jutalomutazás

    A hetvenes évek közepétől közel tíz évig a dokumentarista játékfilm a hazai filmkultúra egyik meghatározó filmtípusa. Az irányzat elindítója Dárday István Jutalomutazása, amelynek hatására társadalmi […]

  • A kard

    Dömölky János Csurka István filmnovellájából rendezett A kardjának alapkonfliktusa korábbi és későbbi szatírákban (Hintsch György: A veréb is madár, 1969) és groteszkekben (Gothár Péter: Tiszta […]

  • Karenin Anna

    Az Anna Karenina nem véletlenül élt meg számos mozgóképes adaptációt. Egyfelől Tolsztoj láttatóan és a filmes gondolkozás számára előnyösen ír, azaz képes a hősök lelki folyamatait a szituációk által […]

  • Kárhozat

    Tarr Béla szerint nincs két markáns alkotói korszaka, ám a teátrálisan stilizált, színes Őszi almanach (1985) mégis átmenetet képez dokumentarista, szociografikus, városi közegű filmjei (Családi […]

  • Katonazene

    Az Egy magyar nábob (1854), a Kárpáthy Zoltán (1854) és A kőszívű ember fiai (1869) Jókai Mór hazafias és nemzeti identitást erősítő regényklasszikusai, amelyekből Várkonyi Zoltán készített azonos […]

  • A kedves szomszéd

    A Kádár-korszak filmtörténetének egyik leggyakoribb motívuma a lakáskérdés volt. Egyrészt azért, mert egy létező társadalmi problémára világított rá, hiszen a lakhatás sokak számára okozott gondot, […]

  • Kék bálvány

    A némafilm–hangosfilm-váltás után közvetlenül készült filmeknek jobbára kultúrtörténeti érdekessége, semmint esztétikai jelentősége van a nemzeti filmkultúrák zömében. Az ismerkedés az új médiummal – […]

  • Keresztúton

    A magyar filmtörténet egyik bizarr tanulsága, hogy ugyanazon rendező egyszerre lehet a szerelmi fájdalmak és az antiszemita uszítás formátumos szakértője. Kezében könnyzsebkendő, mellkasán […]

  • Kertes házak utcája

    1956 és 1962 között megjelentek a hatvanas évek magyar újhullámának megágyazó premodern filmek (Máriássy Félix: Csempészek, 1958; Makk Károly: Megszállottak, 1962), köztük Fejér Tamástól a Kertes […]

  • Keserű igazság

    A betiltott magyar játékfilmek toplistáján előkelő helyet foglal el a Keserű igazság: harminc évet töltött dobozba zárva. 1956 nyarán forgatták, a forradalom kitörése miatt nem mutatták be, majd az új[…]

  • Keserű szerelem

    A Keserű szerelem az első, teljes terjedelmében fennmaradt magyar játékfilm. Jóllehet az első magyar film, Zsitkovszky Béla A táncza már 1901-ben megszületett, csupán egy-két werkfotó maradt meg […]

  • Két elhatározás

    A hatvanas évek magyar filmművészetét a jelen társadalmával (Sára Sándor: Cigányok, 1963; Kovács András: Nehéz emberek, 1964) és a közelmúlt történelmével (Kovács András: Hideg napok, 1966; Kósa […]

  • Két emelet boldogság

    A hatvanas évek filmes életének sokoldalú személyisége, Herskó János 1945 után Gertler Viktor és Radványi Géza filmiskolájában, majd ösztöndíjasként Moszkvában tanulta a filmrendezést. Később a Hunnia[…]

  • Két lány az uccán

    Tóth Endre a két világháború közötti magyar filmgyártás egyik legizgalmasabb alakja, akinek pályája a korai emigráció miatt végül az Egyesült Államokban, André de Toth néven teljesedett ki. A […]

  • Kétszer kettő

    Az egyetemes filmtörténet több olyan rendkívüli tehetségű rendezőt ismer, aki a debütálás után a kudarc tudatában fordult el ettől a kíméletlen szakmától – legyen szó a kritikáktól örökre megrettenő […]

  • Kicsi, de nagyon erős

    Mintha csak Caravaggio valamelyik festménye kelne életre Grunwalsky Ferenc filmjének első perceiben: éles fény–árnyék-kontúrral kettémetszett arcot látunk közvetlen közelről, a sötét háttér előtt. A […]

  • Kilenc hónap

    A hetvenes évek derekára Mészáros Márta hírneve jócskán túlnő az ország határain: Örökbefogadásának (1975) berlini Arany Medvéje után nemcsak a kényes filmesztéták, hanem a nemzetközi feministák is […]

  • A kis Valentinó

    Ha egyszer valaki letűnt korok szellemi-lelki állapotának archeológusaként arra kíváncsi majd, hogy miként érezték magukat a hetvenes évek kelet-európai pangásának polgárai, Nyikita Mihalkov filmje, […]

  • Kontroll

    Az elsőfilmes rendezők által jegyzett ezredforduló környéki magyar játékfilmek közül kétségkívül a Kontroll az egyik legeredetibb darab. A Los Angelesben született és nevelkedett, de filmrendezőnek […]

  • Koportos

    A hatvanas–hetvenes évek fordulóján a kelet-európai térségben bekövetkezett konzervatív politikai fordulat a magyar újhullám nagy társadalom- és történelemelemző „cselekvő filmjeinek” is a végét […]

  • Kölcsönadott élet

    A harmincas évtized végén a magyar film hangja, értékszemlélete s részben műfaji térképe is megváltozik. Az elkomoruló korszellem új műfajokat preferál: megjelenik a tragikus románc (Kalmár László: […]

  • Könnyű testi sértés

    Eastern, roncsfilm, lumpenfilm – Szomjas György rendezései nyomán új elnevezések kerültek a magyar filmes köztudatba. Az első a betyár-westernekre (Talpuk alatt fütyül a szél, 1976; Rosszemberek, […]

  • Körhinta

    Az 1955-ös év a magyar filmtörténet csillag­éve, sorozatban készítenek el és/vagy mutatnak be jelentékeny művészi értékű és hatású műveket. Egyes teoretikusok szerint ekkor születik meg a magyar […]

  • A kőszívű ember fiai

    A hatvanas évek hazai filmkultúrájának sajátossága a szerzői és a szórakoztató filmek kiegyensúlyozott aránya. A filmtörténeti kánon elsősorban az előbbi aranykoraként tartja számon az időszakot, […]

  • Köszönöm, megvagyunk

    A kínzó lakáshiány sokak életét megkeserítette a Kádár-korszakban, de a filmrendezők kétségkívül profitáltak belőle. Ez a mizéria kecsegtető drámai konfliktushelyzetet kínált fel, így […]

  • Kutya éji dala

    A hetvenes–nyolcvanas évek fordulója a posztmodern jelenségek megszaporodását hozza az európai művészfilmben. A filmek – részben a társművészeti, azaz a zenei, képzőművészeti inspirációk megerősítése […]

  • Külvárosi legenda

    A film legelső, főcím előtti kockái alkotói hitvallással érnek fel: esernyővel a kézben nyűtt ruhájú kisfiú ugrál garázstetőkön, a háttérben lepusztult, gangos, egyemeletes bérház. Mintha De Sicára, […]

  • Külvárosi őrszoba

    A Horthy-korszak fontos művét, az alig néhány év alatt elismert rendezővé váló Hamza D. Ákos Külvárosi őrszobáját „az első [magyar] rendőrfilmként” reklámozták, és a kritikusok is ekképpen hivatkoztak[…]

  • Légy jó mindhalálig

    A nagy filmnek nem garanciája a nívós irodalmi alapanyag. Épp ellenkezőleg: lektűrből, sőt fércműből jobb eséllyel születik jelentős film, mint valóban jelentős irodalomból. A Légy jó mindhalálig nagy[…]

  • Légy jó mindhalálig

    Mi szükséges ahhoz, hogy a papírra vetett szó varázsa a filmvásznat is beragyogja? Fogas kérdés, melyen bizonyára sokat töprengtek mindazok, akik az elmúlt évszázad során Móricz Zsigmond prózájának […]

  • Lenz

    A marginális újítók és a lázító látnokok kulturális intézménye, a félszáz évig fennálló Balázs Béla Stúdió eredetileg főiskolás rendezőknek kínált gyakorlási terepet a nagy stúdiók árnyékában, s ezért[…]

  • Lila akác

    Az első világháború előestéjén játszódó Lila akác a viszonzatlan szerelmek keserédes történetével búcsúztatja a boldog békeidőket. A tisztes szegénységben élő Tóth Manci (Ágay Irén) 1914 tavaszán a […]

  • Liliomfi

    Makk Károly közel egy évtizednyi rendező­asszisztensi szerepvállalás (Bán Frigyes: Talpalatnyi föld, 1948; Máriássy Félix: Kis Katalin házassága, 1950; Fábri Zoltán: Életjel, 1954) után készíthette el[…]

  • Liza, a rókatündér

    Hét évvel az Alena utazása (2008) díjnyertes rövidfilmje után készült el Ujj Mészáros Károly első egész estés játékfilmje, a Liza, a rókatündér, amely a közönség és a szakma körében egyaránt komoly […]

  • Lovagias ügy

    Ha a hangulati hullámzása vagy tónusbeli változásai alapján közelítünk Kabos Gyula pályájához, akkor jól látható az 1931-es Hyppolit, a lakájtól (Székely István) az 1938-as A papucshősig (Vaszary […]

  • Ludas Matyi

    A világháború utáni koalíciós korszak intermezzóját követően a magyar filmet a politika az ideológia rabságába taszította. Igaz ugyanakkor, hogy nem olyan viharos tempóban zajlott le a szuverén […]

  • Machita

    A világirodalom és a világfilm jelentős alkotóitól, Oidipusz és Iokaszté, Romeo és Júlia, Bonnie és Clyde sorsának krónikásaitól tudjuk, hogy nemcsak a viszonzatlan, de a beteljesült szerelem is lehet[…]

  • Macskajáték

    Örkény István és Makk Károly kapcsolata az ötvenes évek közepére nyúlik vissza, amikor Örkény a Csillag című lapban elismerő kritikát írt a rendező első nagyjátékfilmjéről, a Liliomfiról (1955). A […]

  • Madárkák

    Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia kísérletet tettek a „csehes groteszk” adaptálására abból kiindulva, hogy igen erőteljesen utal a rendszer problémáira az önmagából kifordult, tragikomikus egyén. Az[…]

  • Magasiskola

    Az 1960–70-es évtized fordulóján a történelmi parabolák (Jancsó Miklós filmjei, Kósa Ferenc trilógiája, Maár Gyula első játékfilmje) mellett megjelennek jelen idejű parabolikus művek is. Kortársi […]

  • Mágnás Miska

    Bár Keleti Márton 1930-as évek elején induló filmes pályája (forgatókönyvíró, rendezőasszisztens, később rendező) a második világháború alatt szünetelt, 1945 után egészen haláláig a […]

  • Magyar Triangulum

    A kísérleti film – jellegéből következően – szorosan összefonódik a különféle avantgárd mozgalmakkal. Utóbbinak a filmművészet történetében két nagy felívelése volt: az első az 1920-as évek klasszikus[…]

  • Makra

    A termelési filmek emléke sokáig kísértette a magyar mozgóképet, és még a hetvenes években is éreztette hatását. De a munkás-paraszt tematika újdonatúj búvárai már igyekeztek megszabadulni a […]

  • A martfűi rém

    Valóban megtörtént hazai sorozatgyilkosság históriájára épül Sopsits Árpád filmje. A magyar bűnügyi krónikák egyik leghátborzongatóbb esete a martfűi rém ámokfutása: a teherautó-sofőrként dolgozó […]

  • Matyólakodalom

    1920 körül a magyar film legjelentősebb talentumai közül számos már nincs a látóhatáron. Kertész és Korda ekkorra elhagyta az országot, Garas Márton pedig épp készül rá, miközben Janovics Jenőt az […]

  • Megáll az idő

    A hetvenes–nyolcvanas évek fordulóján – szórványos előzményeket követően – új tematikus irányzat indult el, az ötvenes évekről szóló filmeké. A ménesgazdával (Kovács András, 1978) és az Angi Verával […]

  • A megfagyott gyermek

    Az 1920-as évek a magyar filmtörténet legszomorúbb periódusa. Az évtized prológusát pedig a teljes magyar filmtörténet egyik legszomorúbb filmje jelenti, a címével is megrázó A megfagyott gyermek. […]

  • Megszállottak

    Modern művészfilm kezdődhetne ekképpen: közel négyperces, megszakítatlan snit­ten magányos férfi bolyong az esőáztatta nagyvárosi éjszakában. Az arcát nem, csak a hátát látni; a tempója, a testtartása[…]

  • A ménesgazda

    A kemény diktatúrával foglalkozó úgynevezett ötvenesévek-filmek első hullámát (Gábor Pál: Angi Vera, 1979; Kósa Ferenc: A mérkőzés, 1981; Mészáros Márta: Napló gyermekeimnek, 1982/1984) Kovács András […]

  • Mephisto

    Szabó István egész életműve azt a problémakört vizsgálja változatos formában, hogy a történelmi és társadalmi feltételek hogyan befolyásolják az egyén életét. Míg az 1960-as és 1970-es években készült[…]

  • Merénylet

    Várkonyi Zoltánra elsősorban legendás színházcsinálóként és irodalmi klassziku­saink, például A kőszívű ember fiai (1965) és az Egri csillagok (1968) nagyszabású filmadaptációjának biztoskezű […]

  • Mese a 12 találatról

    A magyar filmtörténetben aligha akad tágabb szemhatárú rendező Makk Károlynál, aki életművének már első két évtizedében a legeltérőbb közelítésmódokat alkalmazza, egymástól távoli filmtípusokkal […]

  • Meseautó

    A magyar hangosfilmgyártás kezdeti éveit jellemző műfaji kísérletezések lecsengését követően a vígjátéki műfajok, főként a romantikus komédia különféle történettípusai váltak uralkodóvá. Székely […]

  • Meteo

    A nyolcvanas évek elejének új-érzékenység néven ismert filmnyelvújító mozgalma kevés művet termett, és kihatásai nem voltak trendfordítók; mindazonáltal zárvány sem maradt, hiszen az évtized közepére […]

  • Mezei próféta

    A háború utáni átmeneti korszakban a kultúrpolitikában is egyre nagyobb hatalomhoz jutó kommunisták még nem kényszerítették rá a sztálini és zsdanovi elveket a készülő kevés film alkotóira. Az 1948-as[…]

  • Mielőtt befejezi röptét a denevér

    Tímár Péter harmadik egész estés mozifilmje mindmáig kilóg a rendező főként – jobb-rosszabb – komédiákból álló életművéből, sőt a magyar filmtörténetben is alig vezethető vissza előzményekre. A […]

  • A miniszter félrelép

    A miniszter félrelép nézőszáma miatt vált a rendszerváltozás utáni magyar filmtörténet hivatkozási pontjává. Hogy mit jelent a „sok” a mozijegyek eladását tekintve, az természetesen koronként […]

  • Mire megvénülünk

    A némafilmkorszakban népszerűek Jókai regényei rendezőink (sőt a német alkotók) körében, nemcsak kalanddramaturgiájuk, érzelmi töltetük, hanem miliőrajzuk, a bennük megjelenő tájak fotogenitása miatt […]

  • Moszkva tér

    A Moszkva tér minden bizonnyal a legnépszerűbb a rendszerváltozásról szóló filmek között. Igaz, nem nagyon válogathatunk, ha játékfilmekből szeretnénk az államszocialista rendszerből a demokráciába […]

  • A munkászubbony

    A magyar színjátszás egyik legjelentősebb egyénisége, Hegedűs Gyula korán kapcsolatba került a filmmel, már a legelső hazai mozgóképen feltűnt. Zsitkovszky Béla A tánczában (1901) a főszerepeket a […]

  • N. N. a halál angyala

    Herskó János mindössze hat játékfilmet rendezett, mégis sokszínű életművet hagyott hátra, amikor 1970-ben emigrált. Változatosságuk mellett feltűnnek a filmek közös vonásai is. Herskó visszatérő […]

  • A nagyrozsdási eset

    Az 1956-os forradalom utáni kádári megtorlás és restauráció alapvetően hat az évtized végének magyar filmjére. Szűkül az alkotók mozgástere, erősödik a külső és a belső cenzúra. Utóbbit mindenekelőtt […]

  • A napfény íze

    Szabó István modernista korszaka után (Álmodozások kora, 1965; Apa, 1966; Szerelmesfilm, 1970; Tűzoltó utca 25., 1973, Budapesti mesék, 1977) a klasszikus történetmesélés, valamint egyetemes érvényű […]

  • Napló gyermekeimnek

    Az ötvenes évek kemény diktatúrájának visszaéléseit, félelemmel terhes nyomasztó légkörét bemutató játékfilmek sora indul 1978-tól, olyan művekkel, mint A ménesgazda (Kovács András, 1978) és az Angi […]

  • Napszállta

    Nagy kérdés, hogyan folytatja a pályáját az a rendező, aki első filmjével nemcsak minden díjat megnyert, amit meg lehetett, de többet is tett ennél: a kortárs film egyik legtöbbet vitatott, pillanatok[…]

  • Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten

    Váratlan fordulat a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten Jancsó Miklós pályáján. A Kék Duna keringőt (1992) követően hét évvel jelentkezett új filmmel, és meglepetést okozva egészen új stílussal: […]

  • Nincs idő

    A Varsói Szerződés csapatainak 1968-as prágai bevonulását követően a keleti blokk „legvidámabb barakkjában” is adaptálni kellett a brezsnyevi irányelveket, így a hatvanas évek reformista törekvéseit a[…]

  • Nincsen nekem vágyam semmi

    Az ezredfordulón szép számú fiatal magyar filmrendező mutatkozik be, izgalmas művekkel. Az egyik legeredetibb világképű, látásmódú, formaérzékenységű debütáns a Színház- és Filmművészeti Főiskolán […]

  • A nyomozó

    A kizárólag szellemi műveletekre épülő bűn­ügyi történet kevéssé mozi-, inkább csak tévékompatibilis: a szobájában szivarozva, pipázgatva üldögélő, jobb napjain az őrsön gyanúsítottakat kihallgatgató […]

  • Az obsitos

    A 20. század első felének egyik legnépszerűbb populáris műfaja az operett, amelynek Bécs mellett Budapest a fellegvára. Az első világháború előtt, alatt és után a könnyed zenés előadások a […]

  • Oldás és kötés

    Jancsó Miklós már az ötvenes években aktív filmrendező volt, ám sematikus híradófilmjeit és első nagyjátékfilmjét, A harangok Rómába menteket (1958) ő maga sem tartja „Jancsó-filmeknek”. Szerzői […]

  • Orient Express

    A filmes önreflexió jóval megelőzte a modernista művészfilmeket: számos holly­woodi film története foglalkozik a filmipar és a sztárrendszer kulisszatitkaival (Eladó lelkek [Souls for Sale, Rupert […]

  • Örökbefogadás

    Mészáros Márta korai filmjei hétköznapi munkáshősök sanyarú életterét térképezték fel (Eltávozott nap, 1968; Szabad lélegzet, 1973), ám a perifériát fürkésző alkotó egyre inkább a szereplők belvilága […]

  • Őrségváltás

    Egyetlen évtizeden belül – 1938 és 1948 között – a magyar filmszakma két hatalmas vérveszteséget szenved el. A harmincas évek végén a faji alapú, a negyvenes évek végén az osztályalapú tisztogatásnak […]

  • Őszi almanach

    Tarr Béla az 1980-as évek első felében eltávolodott a Budapesti Iskola dokumentarista irányzatától és a korábbiaktól eltérő stílusban készítette a filmjeit. Ez a szemléletváltás az életmű jól […]

  • Az ötödik pecsét

    A keleti blokk 1968–1969-es konzervatív fordulata a Csehszlovákia megszállásában résztvevő Magyarországon is végbement. Bár a hatvanas években kidolgozott új gazdasági mechanizmus bevezetésre került […]

  • Pacsirta

    Kosztolányi Dezső műveit az ötvenes évek végéig kerülték rendezőink, akkor Fábri Zoltán adaptálta az Édes Annát (1958). Mindazonáltal nem Fábri fedezte fel az írót a magyar filmnek, inkább Ranódy […]

  • Pál Adrienn

    Az 1970-es évek elején született és az ezredfordulón megismert rendezőgeneráció tagjai, a „fiatal magyar film” legsikeresebb alkotói a kétezres évek második felében ambiciózusabb filmtervekre és […]

  • A Pál utcai fiúk

    A filmesek már a tízes években felfigyeltek Molnár Ferencre; Kertész Mihály egymaga az író öt művét adaptálta 1914 és 1919 között, továbbá amerikai filmek is készültek az írásaiból: a legelsőt a […]

  • A Pál utcai fiúk

    Fábri Zoltán bevallottan szeretett kísérletezni, így az ötvenes évek második felében, a szocia­lista-realista sematizmustól megszabadulvaneorealista és expresszív-drámai stílusban készítette filmjeit […]

  • A papucshős

    A papucshős a teljes hazai filmtörténet egyik leghumorosabb, egyúttal legmegrendítőbb darabja, igazi stílusbravúr. A harmincas évek végén született, abban az időszakban, amikor a glamúrromantikán […]

  • Párbeszéd

    Negyedik játékfilmje, a Párbeszéd bemutatásakor Herskó János már kulcsszereplője a hazai filmkultúrának. A rendezés mellett osztályt vitt a Filmművészeti Főiskolán, egyike az országban működő négy […]

  • Pesti mese

    Gaál Béla pályája a húszas évek elején indult (ekkor rendezte többek között a Vörösbegy [1920], a Diadalmas élet [1923] és a Rongyosok [1925] című, azóta elveszett, megsemmisült némafilmeket), a […]

  • A pogány madonna

    A nyolcvanas években a hazai filmek nézettségének folyamatos csökkenése új utak keresésére sarkallja a gyártás döntnökeit, és olyan produkcióknak is zöld utat adnak, amelyekhez hasonlók korábban […]

  • Pókfoci

    A hatvanas évek reformtörekvéseit megakasztó brezsnyevi konzervatív fordulat általános kiábrándulást eredményezett Magyarországon is. A rendszerrel folytatott párbeszéd értelmetlenségét látva a hazai […]

  • Potyautasok

    David Hemmings, a felülmúlhatatlan Na­gyítás (Blow Up, 1966) főszereplője nyilatkozta egyszer, hogy ha interjút kérnek tőle, az első három kérdés mindig Antonioni filmjéről szól. Pedig csinált ő sok […]

  • Prés

    Maár Gyula igen sokszínű, számos TV- és dokumentumfilmet is felölelő pályafutásának voltaképpen nulladik darabja a Prés. Nulladik, mivel a Balázs Béla Stúdióban készült, s noha egész estésnek […]

  • Presszó

    Ha össze kellene gyűjtenünk néhány filmet, amelyek a legtöbbet mondják a kilencvenes évek Magyarországáról, úgy a Presszó biztosan köztük lenne. Sas Tamás bemutatkozó nagyjátékfilmje a korszak […]

  • Psyché

    A nyolcvanas évekre a magyar játékfilm eltávolodott a cementszürke valóságtól: a dokumentarizmus ihlető hatása kimerült, s az objektivitás igénye hirtelen önámításnak látszott. Az új idők definitív […]

  • Rabmadár

    Amikor Sugár Pál a tízes évek végén elkészíti a Vihar utánt (1919), vagy Garas Márton leforgatja A táncosnőt (1918), rövid időre úgy fest, hogy minőségi váltás következhet, és a magyar filmipar […]

  • Rákóczi nótája

    Noha a harmincas–negyvenes évek magyar filmjei nagyrészt alacsony költségvetésből, mindössze másfél-két hét alatt készültek, a korszak filmográfiáját böngészve találunk körülbelül másfél tucat […]

  • Redl ezredes

    Az első világháború bizonyosan, és talán a teljes 20. század története is másképp alakul, ha Alfred Redl, az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének főtisztje nem adja át a Monarchia titkos ügynökei­nek[…]

  • Régi idők focija

    Sándor Pál visszatérő témája az egymásrautaltság, a közösség és az egyén egymást csiszoló viszonya. Filmjeinek híres szállóigéi is a közös ügyért vívott küzdelem életben tartó erejét sulykolják: „Mert[…]

  • Rengeteg

    A kétezres évek elején szárba szökkenő „fiatal magyar film” rendezőgenerációja látványosan különböző művekkel tűnt fel, de egyazon határozottsággal szakított az előző korszak tematikai és formai […]

  • A részleg

    Történelmietlen kérdés, A részleggel kapcsolatosan mégis fel kell tenni: mi lett volna, ha…? Annál is inkább, mivel egy személyes hangú írásában a rendező is felteszi, s egyszerűen azt a választ adja […]

  • Roncsfilm

    Szomjas György filmjének első hat percénél talán még sehol sem fogalmazták meg szomorúbban a rendszerváltást. Egy kis csoport várakozik a város lepukkant körzetében található kocsma előtt, s mivel nem[…]

  • Sátántangó

    Ha a nagy filmek égitestek, amelyek roppant anyagsűrűségükkel és törhetetlen fényükkel vonzzák az emberi tekintetet – miként azt Jean-Luc Godard sejteti Robert Bresson Vétlen Balthazárja (Au Hasard […]

  • Saul fia

    Ha történtek valaha csodák a magyar filmtörténetben, akkor a Saul fia biztosan ezek közé tartozik. Az alig néhány kisfilmet maga mögött tudó Nemes Jeles László (1977) istenkísértően vakmerő tervét […]

  • Segesvár

    A parabolikus beszédmód olyannyira virulensnek mutatkozott a hatvanas–hetvenes évek magyar mozijában, hogy idővel még a Balázs Béla Stúdió elefántcsonttornyába is befészkelte magát. A műhely két […]

  • Semmelweis

    A későbbi külföldi karrierje során André de Toth néven világhírűvé vált Tóth Endre öt különböző műfajú alkotást készített az 1939-es esztendőre korlátozódó rövid, de változatos magyarországi […]

  • Senkiföldje

    Jeles András születésének (1945), illetve első amatőr- és vizsgafilmjeinek dátuma (1968) pontosan kijelöli a rendező művészetének meghatározó alapelemeit: a 20. század történelmét egyfelől, a […]

  • Simon Judit

    A magyar némafilmben nem ritkák az úgynevezett „versfilmek”, népszerű poémák illusztrálása mozgóképekkel: elbeszélő (Illés Jenő – Rákosi Tibor: János vitéz, 1916) és lírai költemények mellett […]

  • Simon mágus

    A Simon mágus Enyedi Ildikó harmadik egész estés filmje, amely első pillantásra Az én XX. századomtól (1989) legalább annyira eltérőnek tűnik, mint a rendező második mozifilmjétől, a Bűvös vadásztól […]

  • Simon Menyhért születése

    Egyes teoretikusok úgy tartják, a magyar filmművészet hosszas, közel fél évszázados vajúdás után született meg, az ötvenes évek derekán. Míg a korábbi időszakokban csak szórványosan készültek művészi […]

  • A sípoló macskakő

    Gazdag Gyula jelentős figyelmet és kritikai elismerést kiváltó két dokumentumfilmen már túl van, amikor huszonnégy évesen elkészíti első játékfilmjét. A sípoló macskakőben a szituatív […]

  • Sodrásban

    A hatvanas évek elején robbanva újul meg a magyar film, és megszületik a hazai szerzői mozi. Rendezők sora csatlakozik rá az európai és a világfilm progresszív tendenciáira, az ötvenes években […]

  • Soha, sehol, senkinek

    A Rákosi-éra és a korai Kádár-korszak rémtettei már a rákövetkező évtizedben is foglalkoztatták a közéleti vonzalmú magyar filmeseket, de az ötvenesévek-filmek tematikai ciklusa csak 1978 után […]

  • Sok hűhó Emmiért

    A harmincas–negyvenes évek játékfilmjei többnyire igen kis költségvetésből, mindössze tíz-tizennégy forgatási nap alatt készültek, ezért a műtermi jeleneteknél sokkalta idő- és pénzigényesebb plein […]

  • Sorstalanság

    A holokauszt ábrázolása különös kihívás elé állítja a művészeket, elsősorban a filmeseket. A gázkamrák az emberi történelem addig elképzelhetetlen botrányát jelentik, s ez – meggyőző művészetelméleti […]

  • Sose halunk meg

    Koltai Róbert huszonöt éves színészi tapasztalattal mutatkozott be rendezőként, és készítette el a rendszerváltozás utáni filmgyártás első jelentős közönségsikerét. A film népszerűségének egyik oka a […]

  • Szabad lélegzet

    Mészáros Márta az ötvenes évek közepén, a moszkvai Filmművészeti Főiskola hallgatójaként kezdte rendezői életművét. Az évtized végéig Romániában készített dokumentumfilmeket, hazatérte után […]

  • Szabadíts meg a gonosztól

    A hetvenes évek második felében a film­kritikusok támadták a hazai mozifilmeket, mondván, hogy azonosulásra alkalmas hősök és átélhető történetek híján eltávolodtak a közönségtől. Filmrendezőink egy […]

  • Szabadság, szerelem

    Magyar játékfilmen a legtöbbször ábrázolt történelmi esemény az 1956-os forradalom, mégis ötven évet kellett várni, míg megszületett az októberi események műfaji sémákba és archetípusokba sűrített […]

  • Szakadék

    A negyvenes évek végén, illetve – a sematizmus korának sajnálatos intermezzója után – az ötvenes évek derekán és második felében készült magyar filmek a harmincas évtized paraszti-plebejus irodalmának[…]

  • Szamárköhögés

    A Szamárköhögés az első ’56-os film, amelyen nevetni lehetett. Gárdos Péter rendezése nem a történelmi tragédiát és nem is a forradalmi pátoszt viszi vászonra. Nem a történelemalakító hőst ábrázolja, […]

  • Szegénylegények

    A magyar filmnek számos korszakos mestere van, de az egyetemes filmtörténet csak kettőt ismer el közülük a maga klasszikusaként. Azt a két alkotót, akik önálló poétikát teremtettek, és olyan filmeket […]

  • Szemüvegesek

    A hatvanas évek közéleti hagyománya főként a generációs közérzetfilmekben élt tovább a következő évtizedben, a társadalmi-politikai érdeklődés nagyívű analízisek helyett jobbára dokumentarista […]

  • Szép napok

    A 2000-es évek új filmrendező-generációi­nak tagjai, Török Ferenc (Moszkva tér, 2001), Mundruczó Kornél (Szép napok), Fliegauf Benedek (Dealer, 2004), Hajdu Szabolcs (Fehér tenyér, 2006), Kocsis Ágnes[…]

  • Szépek és bolondok

    Szász Péter két filmjével is csatlakozott a hetvenes évek fontos irányzataihoz, a filmgroteszkhez (András Ferenc: Veri az ördög a feleségét, 1977; Zsombolyai János: Kihajolni veszélyes, 1978) és a […]

  • Szerelem

    A Szerelem mérföldkő a magyar film történetében. Számos körülmény bizonyítja ezt. Az alkotást bemutatója után itthon és külföldön egyaránt elismerték: a magyar filmkritikusoktól megkapta a nagydíjat, […]

  • Szerelem első vérig

    Az 1980-as évek közepének közönségfilmjei visszahozták a hazai filmművészetbe a népszerű műfajokat, és mertek könnyeden szórakoztató, közérthető módon fogalmazni. Ebben az időben megnőtt a […]

  • Szerencsés Dániel

    A jóhiszemű, kamasz címszereplő és nála érettebb barátja, Angel Gyuri 1956. december elején úgy döntenek, elmennek az országból. Előbbi nem forradalmár, nem kell menekülnie, ő szerelme után indul […]

  • Sziámi macska

    A negyvenes évek magyar filmjei a nyereségek – és a látszólagos happy endek – ellenére gyakran a veszteség és a vereség érzetét keltik fel a nézőben (Bánky Viktor: Keresztúton [1942] és Kölcsönadott […]

  • Sziget a szárazföldön

    Életműve első korszakában Elek Judit a magány lírikusa volt, formai értelemben pedig a fikciós és dokumentarista forma elegyítésének egyik úttörője. Ennek jegyében születtek a Balázs Béla Stúdióban […]

  • Szindbád

    Huszárik Zoltán negyven éves, amikor bemutatják első nagyjátékfilmjét, a Szindbádot, a második (Csontváry, 1980) pedig egyben az utolsó is a rendező halála miatt. Rövidfilmjei (Játék, 1959; Groteszk, […]

  • Szíriusz

    A sikeres tömegfilm-kultúrákat a műfaji differenciálódás jellemzi. Így van ez a magyar filmben is a harmincas–negyvenes évtizedfordulón, amikor a domináns vígjáték és melodráma mellett megjelenik a […]

  • Szirmok, virágok, koszorúk

    A Kelet és Nyugat közé préselődött magyarság az elmúlt ezer évben folyton-folyvást újraélte a beszorítottság fojtogató tapasztalatát, s a hazai történelmi filmek gyakran ezt a légszomjas […]

  • Szívzűr

    Böszörményi Géza negyedik játékfilmje azt a csapásirányt követi, amelyet a tíz évvel korábbi Madárkák (1971) kijelölt: a hetvenes–nyolcvanas évek lírai-groteszk filmvígjátékainak jellegzetes, mégis […]

  • Szováthy Éva

    A második világháború kezdetétől elkomorult a magyar film tónusa: míg a harmincas években nagyobbára a vígjáték zsánere uralkodott a hazai mozikban, addig a rákövetkező évek terméséből már jelentős […]

  • Szörnyek évadja

    Jancsó Miklós hatvanas évekbeli paraboláit (Szegénylegények, 1966; Fényes szelek, 1968) követő életművében az erősen szimbolista, a koherens cselekményt destruáló Égi báránytól (1971) kezdve a zárt, […]

  • Szulamit

    A magyar némafilm egykor jelentős, de mára még a fanatikus filmrajongók előtt is ismeretlen – inkább csak a kutatók körében ismert – alkotói sorában kitüntetett pozíció illeti meg Illés Jenőt. Kora […]

  • Szürkület

    Néha megtagadja a sors egy-egy alkotótól, hogy kifussa magát – a politika vagy más bajok kisiklatják terveit –, torzóban maradt életműve mégis lehengerlő. A magyar film­történetből elsősorban Szőts […]

  • Talpalatnyi föld

    Az archaizáló és paraszti témájú magyar film markáns jelenség a szocializmus első évtizedeiben: a paraszti világ jó ideig számos jelentős mű visszatérő tárgya. Már a Horthy-korszak és a koalíciós […]

  • Talpuk alatt fütyül a szél

    A magyar filmtörténetben nem gyakoriak a műfaji kísérletek, a műfajteremtési próbálkozások mégannyira sem. Már pusztán – de nem csupán – emiatt figyelemre méltó a hetvenes évek egyik szolid, alig fél […]

  • A táncosnő

    Ha a mozi maga a mozgás, vagyis egyik legfontosabb funkciója a mozgás ábrázolása, akkor a táncról, a táncosokról szóló történetek esszenciális filmtémák. Részben ezért, részben Garas Márton rendező […]

  • A tanítványok

    Bereményi Géza íróként és dalszövegíróként, Cseh Tamás szerzőtársaként már országosan ismert alkotó, a Kádár-rendszer hétköznapi életvilágának népszerű költője, amikor közel negyven évesen megrendezi […]

  • A tanú

    A kádári kultúrpolitika ösztönözte a hatvanas évek magyar újhullámának alkotóit, hogy készítsenek társadalomtudatos, politikailag érzékeny „cselekvő” vagy „kérdező” filmeket (Herskó János 1963-as […]

  • Tavaszi zápor

    A magyar (hangos)film művészetté tételét célzó első kísérlet egy világpolgár hazánkfia munkásságához köthető. Fejős Pál innovatívabb stílus meghonosításáért vívott szélmalomharca nemcsak unikális, de […]

  • Taxidermia

    A 2000-es évek rendezői, illetve Simó Sándor osztályának tagjai azt az instrukciót kapták osztályfőnöküktől, hogy személyes, „Így jöttem”-filmekkel induljanak el a pályán. Ez a személyesség áthatotta […]

  • Tegnap

    1919 áprilisában – Szovjet-Oroszországot is megelőzve – a világon elsőként Magyar­országon államosítják a filmipart, beleértve annak minden területét: az összes filmgyárat, labort, kölcsönzőt és […]

  • Természetes fény

    A nemzetközi filmvilág fontos seregszemléjén, a berlini fesztiválon 2021-et megelőzően soha nem fordult elő, hogy debütáns alkotó nyerje az Arany Medve utáni legjelentősebb díjat, a legjobb […]

  • Tesó

    Az ezredforduló környékén látványos nemzedékváltás zajlik le a magyar filmrendezők mezőnyében, amely nem csupán a szerzői film térképét rajzolja át, de a szórakoztató moziban is új időket jelez. Míg a[…]

  • Testről és lélekről

    Ez a különös, a rideg hétköznapokat csodás álmokkal keresztező szerelmi történet, amelyben valóság és álom az élet egyenrangú területeiként jelenik meg és alakítja két ember egymásra találását, […]

  • Tiszavirág

    Az 1945 előtti magyar hangosfilmek alkotói között kevés olyan akad, aki művészi igényű produkció készítésében gondolkodik: a harmincas évekből elsősorban Fejős Pál (Tavaszi zápor, 1932, Ítél a […]

  • A tizedes meg a többiek

    Az 1944–1945 előtti időszakban a magyar film vezető műfaját jelentő vígjáték presztízse az impériumváltás után csökkent. Az ötvenes–hatvanas években a műfaj lélegeztetőgépen tartásában gyakran azok az[…]

  • A tizennegyedik

    Nyilvánvalóan nagyon nehéz megítélni az akár koherensnek tűnő némafilmet is, ha nem a moziban egykor bemutatott változatát ismerjük. Márpedig a magyar – illetve nemcsak a magyar – némafilmeket a […]

  • Tízezer nap

    A harmincas évek végétől a hatvanas évek elejéig tragédiák sora – egy világégés, több rezsimváltás és egy elbukott forradalom – szántja fel a magyar történelmet. Értelmezzük bárhogyan a kádári […]

  • A tolonc

    A magyar némafilmmel foglalkozó kutatók örök gondja, hogy a produktivitását tekintve a tízes években még a világ élvonalában álló honi filmipar termése jobbára hozzáférhetetlen. Az egykor mintegy […]

  • Tomi, a megfagyott gyermek

    Balogh Béla megbecsült és termékeny rendező volt a múlt század húszas és harmincas éveiben, aki felettébb sikeres „üzletfilmeket” vezényelt le A vörös kérdőjeltől (1919) az Édes mostoháig (1935), de […]

  • A torinói ló

    Tarr Béla életművét általában két korszakra bontják a filmtörténészek: a hetvenes–nyolc­vanas évek dokumentarista stílusú társadalmi problémafilmjeit (Családi tűz­fészek, 1977/1979; Szabadgyalog, […]

  • Torzók

    Sopsits Árpád negyedik egész estés játékfilmje olyan, mintha az első volna. Legalábbis, ha az 1960-as évektől jelen lévő erős filmtörténeti hagyományt tekintjük, miszerint a pályakezdő rendezők […]

  • Utazás Jakabbal

    A nyugati hatvannyolcas tüntetések elcsendesedtek az évtizedfordulón, a magyarországi reformok megtorpantak a hetvenes évek közepére, és még a fiatalok lázadását tápláló beatkultúrát is sikerült […]

  • Az utolsó éjszaka

    A korai magyar filmgyártás nem vízfejű, több központja van: Budapest mellett Egerben, Aradon, Kolozsvárott is komoly munka folyik. Utóbbi műhely kivált jelentős; fő alakja a Nemzeti Színház […]

  • Az utolsó hajnal

    A világháború utolsó szakaszából a honi filmipar sokat profitál. Mind több az elkeseredett ember, aki a moziban felejteni akar, miközben egyre kevesebb az amerikai film, amelynél pedig nincs jobb […]

  • Utószezon

    Fábri Zoltán huszonegy játékfilmet számláló gazdag rendezői életművét gondolatisága és visszatérő témái teszik egységessé. Az erkölcsi határhelyzetek dilemmáit, az önvád és a lelkiismeret-furdalás […]

  • Üvegtigris

    Az utóbbi húsz évben legfeljebb maroknyi olyan magyar film készült, amelyre azt mondhatjuk, „mindenki látta”. De lehet, hogy csak egy: az Üvegtigris. Nem is moziban volt átütő a siker, az ezredforduló[…]

  • Valahol Európában

    A magyar film ritkán kerül szinkronba a világfilm progresszív törekvéseivel, illetve amikor mégis, a politikai-történelmi meghatározottságok kevéssé engedik meg az újító törekvések kifutását. A […]

  • Valami Amerika

    A fogorvosként végzett Herendi Gábor éveken át a reklámszakmában dolgozott, reklámfilmek és klipek megrendezésével szerzett filmkészítői tapasztalatokat. 1994-ben alapított stúdiója, a Skyfilm berkein[…]

  • Valamit visz a víz

    A negyvenes évek megváltozó, egyes elemei­ben – kivált a tónusában – újraformálódó magyar filmje az előző évtized glamúrvilágképét támadja. A Halálos tavasz (1939) indítja a folyamatot, majd pedig […]

  • VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan

    A jó film titka végül is nem nagy titok: csupán tehetség és hatalmas szív kell hozzá. A kortárs szcéna egyik legizgalmasabb debütfilmjét jelentő VAN-ban mindez együtt volt, illetve még valami plusz. […]

  • Vasvirág

    Herskó János sokoldalú, meghatározó alakja volt a magyar filmszakmának. Nemcsak rendezései, hanem tanári munkássága is kiemelkedő: növendékei között volt Ember Judit, Gyarmathy Lívia, Böszörményi […]

  • Vattatyúk

    Szőke András a hazai amatőrfilmes mozgalom egyik legkiemelkedőbb és legsokoldalúbb alkotója. A Szomjas György által vezetett Kőbányai Filmstúdiónál kezdte mozgóképes pályáját, később a Czabán György […]

  • A veréb is madár

    Hintsch György párhuzamosan készítette komoly témájú és könnyed hangvételű filmjeit. Az előbbihez tartoznak az irodalmi művek adaptációi (Jókai nyomán a Rab Ráby [1964]; Németh László regénye alapján […]

  • Veri az ördög a feleségét

    A hetvenes évek két fő irányzata, a dokumentarista módszert a fikciós filmek világával ötvöző Budapesti Iskola és a szerzői stílus mellett egyre inkább teret nyert magának a szatíra, így készülhettek […]

  • A vizsga

    A kétezres évek magyar tömegfilmjének problémáit leltározva mindenekelőtt a külföldi minták setesuta használata tűnik fel, de legalább ennyire fontos az is, hogy az alkotók mintha nem lennének képesek[…]

  • Vorrei morir

    A magyar némafilm a tízes években elsősorban a dán és az amerikai stílust keresztezi. Előbbi inkább az érzelmek megjelenítésére, utóbbi az akciókra helyezi a hangsúlyt, de nemcsak a cselekményszövést,[…]

  • Vörös rekviem

    A hatvanas–hetvenes években a magyar film legkivált kódok és rejtjelek között beszélt a történelmi félmúltról, és alig akadt olyan rendező, aki dacolni mert a parabolikus forma tartós divatjával. A […]

  • Werckmeister harmóniák

    Sokak szerint Tarr Béla (1955) életművében a Kárhozat (1988) stílusfordulatot hozott, s a megújult eszközöket tovább radikalizálta a hét és fél órás játékideje miatt is óriási feltűnést keltő […]

  • Witman fiúk

    Tarr Béla és Fehér György mellett Szász János kapcsolódott több művével a nyolcvanas–kilencvenes évek filmművészeti irányzatához, a „magyar fekete szériához”, amelyhez a Szász-életműből a Woyzeck […]

  • Woyzeck

    A nyolcvanas évek végének és a kilencvenes évek elejének meghatározó hazai filmművészeti irányzata, a fekete széria filmjei (Tarr Béla: Kárhozat, 1988; Fehér György: Szürkület, 1991; Janisch Attila: […]

  • Zárt tárgyalás

    A harmincas évek végén a zsidótörvényekkel kiszorított alkotók helyére ismeretlenek kerülnek a hazai filmiparban. Egyeseket a tehetségtelenségük kompromittál, másokat a politikai szerepvállalásuk és […]

  • Zöldár

    Gaál István első munkái fároszként világítanak az ötvenes–hatvanas évek magyar filmművészetében: a Pályamunkások (1957) négypercese a csekély számú hazai kísérleti film örökbecsűje, a Sodrásban (1964)[…]

  • Zsötem

    A rendszerváltást követő piacgazdasági szabadverseny nemcsak a nyugati termékek Magyarországra áramlását, de a magyar szexmunkások nyugat felé tartó „exportját” is felgyorsította. Salamon András a […]