súgó szűrés
keresés

Egy fiúnak a fele

Rendező
Bolváry Géza
Bemutató
1924.03.07.
Filmcím
Egy fiúnak a fele
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
41 perc
A szócikk szerzője
Dósa István

A fokozatosan felfelé ívelő magyar némafilmgyártás az I. világháború éveire a világ vezető filmes műhelyei közé emelkedett. A csúcsév 1918 volt, előtte, és azóta sem forgattak Magyarországon annyi filmet, mint a nagy háború utolsó évében. Több mint 100 film került a közönség elé, köztük olyan, később világhírű rendezők művei, mint Kertész Mihály és Korda Sándor. 1920 után azonban hanyatlásnak indult a hazai filmipar. Korda és Kertész is emigrált, továbbá velük együtt a némafilmgyártás számos tehetséges alkotója.

A recesszió kezdetekor került a filmiparba Bolváry Géza (1897–1961), aki 1959-ig tartó karrierje során közel száz filmet – zömét német nyelvterületen – rendezett. Pályáját színészként kezdte, ám filmes alakításai közül csak egy maradt fenn, Balogh Béla Tizennegyedikjében (1920) a kínai miniszter, Yokuma báró szerepét játszotta.

Bolváry hazai rendezői munkáiból sem maradt ránk sok. Vándory Gusztávnak, a korszak színészóriásának hagyatékában található néhány töredék, így láthatjuk Bolváry első rendezései, A kétarcú asszony (1920) és a Tavaszi szerelem (1921) néhány képsorát, továbbá ismert két rövid töredék a Gyermekszív (1920) és a Lengyelvér (1921) című filmekből, amelyekben Bolváry színészként vállalt szerepet. Vándory értékes hagyatékának szalagjait 1964-ben Magyar Bálint a Képek a magyar némafilm történetéből című filmjében használta fel.

Az 1920-as évekre meggyengült magyar filmgyártás, ez idő alatt Bolváry német nyelvterületen, Bécsben és Berlinben is működött. Itthon ekkoriban alig készültek filmek, az évtized végére szinte teljesen leállt a gyártás. A magyar filmtörténet nagy vesztesége, hogy éppen abban az évtizedben került padlóra a korábban virágzó ipar, amely a nemzetközi színtéren a filmnyelvvel folytatott kísérletezésről volt nevezetes. A magyar film kimaradt ebből a ragyogó korszakból, és ennek aztán sokáig viselte terhét: mások mellett ezzel is magyarázható az a tény, hogy a harmincas-negyvenes években, sőt – kevés kivétellel – egészen az ötvenes évek derekáig stilárisan kevéssé izgalmas filmjeink születtek.

Bolváry Géza 1924-ben a Corvin Filmgyárban megrendezett Mikszáth-adaptációja, az Egy fiúnak a fele szolid kivételnek mondható, az alkotó ugyanis a maga módján megpróbált felzárkózni az újító törekvésekhez. A film némileg csonkán került elő 2007-ben a Jugoslovenska Kinoteka gyűjteményéből. Első felvonása hiányzik, így annak tartalmát az eredeti mű alapján készült inzertekkel pótolták a 2012-es restaurálás során. Gáthy Lőrinc grófot Lukács Pál, feleségét Mattyasovszky Ilona (civilben Bolváry felesége), a két kisfiút pedig a Barry-ikrek alakították. A film rendezésén kívül Bolváry írta a forgatókönyvet is.

Gáthy Lőrinc első felesége meghal gyermekágyi lázban, egy kisfiút hagyva árván. A gróf hamar újra nősül, és újdonsült felesége is kisfiúval ajándékozza meg. Gáthy mindkét gyermeket nevelőszülőkhöz adja, és csak ötéves korukban viszi haza őket. Célja ezzel, hogy felesége ne tudja eldönteni, melyik a saját gyermeke, hiszen első fiának nem mostohát, hanem édesanyát szeretne. A kétségek közt élő asszony felett szomorúan telnek az évek. Húsz évvel később, a nagy háborúban a fiúkat behívják katonának. Egyikük életét veszti a harctéren, és a film zárlataként az anya számára lehetőség adódik megtudni, hogy egyszülött fia vagy nevelt gyermeke halt hősi halált.

Az Egy fiúnak a fele ragyogóan megszerkesztett, innovatívan megrendezett film (a harctéren játszódó, kék virazsírozással színezett jelenetek nagyon igényesen megkoreografáltak és igen látványosak), de nem igazán emiatt tekinthető különlegesnek. Inkább azért, mert egyes pontjain a rendező megpróbálja adaptálni az egyetemes filmben ekkoriban folyó kísérletek eredményeit. Kivált a gyermekek betegségét elbeszélő jelenetek izgalmasak. A fiúk a torokgyík következtében lázálmokat látnak, egyikőjük a halállal is csatázik. A jeleneten a német expresszionizmus hatása érzékelhető. Az első rövid snittben a halálként megjelenő démonikus alak fojtogatja a kisfiút egy tó partján, amely eltorzult díszletek között jelenik meg. Ezután a kép ismét a sötétkék virazsírozásba vált át – ezzel is a depresszív hangulatot erősítve –, és a gyermek elindul a „halál kapuján” keresztül lefelé egy lépcsősoron az alvilágba. A deformált jelmezeket viselő alakok sorfala között leér a halál elé, ám ekkor megjelenik édesanyja, aki elindul vele felfelé a lépcsőkön, és óvó anyai szeretetével visszahozza fiát az „élet kapuján” keresztül a földi világba.

Nem Bolváry munkája az egyetlen filmünk a korszakban, amelyben jelentkezik némi igény az európai avantgárd eredményeinek adaptálására. Balogh Béla 1921-es A megfagyott gyermekében (amelyben Bolváry is közreműködik), vagy Deésy Alfréd 1924-es János vitézének fennmaradt töredékében is van példa erre, de filmnyelvi forradalmat nem tudtak ezek a filmek elindítani. Csak pislákoló fények az éjszakában.

Soha ne felejts el tisztítani a HTML-kódodat, és ellenorizd a tartalom tartalmát, mielott közzétennél egy cikket! Tartsa az online tartalmat tiszta állapotban.

Irodalom

Balogh Gyöngyi, Egy fiúnak a fele. Bolváry egyetlen fennmaradt magyar némafilmje, https://filmarchiv.hu/hu/aktualis/cikk-archivum/egy-fiunak-a-fele-bolvary-egyetlen-fennmarad-magyar-nemafilmje (Utolsó letöltés: 2019. 02. 17.)