Egri csillagok

Az ellenség sokszoros túlerejével dacoló hős egri várvédők története Gárdonyi Gézának és nem kevésbé Várkonyi Zoltán rendezésének köszönhetően a nemzeti emlékezet alaptörténete. Az 1500-as évek mozgóképre varázsolt látványa generációk ismeretét formálta a török idők vakmerő végvári harcosairól, a hazát védő elszánt magyarokról. Mikor belefog az Egri csillagok előkészületei­be, Várkonyi három Jókai-adaptációval már a történelmi szuperprodukciók mesterének számít. Neve máig elválaszthatatlan a kosztümös kalandfilmekétől, holott több mint húsz filmet rendezett, s ezek közül csak öt tartozik e műfajba. Színházrendezői és színészi pályafutása mellett folyamatosan forgatott, változatos filmrendezői életművében találjuk többek között egyik hosszan betiltott játékfilmünket, az erős rendszerkritikát megfogalmazó Keserű igazságot 1956-ból (bemutató 1986-ban). A munkásmozgalmi témájú művek (A harag napja, 1953; Különös ismertetőjel, 1955) és a társadalmi drámák (Simon Menyhért születése, 1954, társrendező Makk Károly) mellett szívesen fordult a szórakoztató, különösen a bűnügyi és történelmi műfajokhoz. Az előbbire példa a sematikus filmek körébe tartozó Nyugati övezet (1952), és különösen a kémtörténetet elbeszélő Fotó Háber (1963).

A kommunista diktatúra legkeményebb időszakát követően, a kádári konszolidációban a kultúrpolitika teret adott a nemzeti hagyomány ápolásának. A lehetőséggel élve fedezték fel a filmkészítők ismét Jókait: másfél évtized alatt hét regényét adaptálták, közülük négyet Várkonyi (A kőszívű ember fiai, 1965; Egy magyar nábob – Kárpáthy Zoltán, 1966; Fekete gyémántok, 1977). Látványos díszleteivel, nagyszabású csatajeleneteivel és fordulatos történetszövésével (amihez nem elegendő a kitűnő irodalmi alapanyag, megfelelő forgatókönyv is szükséges a film élvezetes sztorijához) rendezései kiemelkednek nemcsak a hatvanas évek történelmi kalandfilmjei közül, hanem az egész magyar filmtörténet szórakoztató vonulatából.

A magyar irodalmi művek népszerűségi listáján első helyen álló, 1899-ben íródott Gárdonyi-regényben már a némafilmkorszakban felismerték a látványos mozi lehetőségét, Fejős Pál rendezett belőle filmet 1923-ban (a rendezőt a produkció csődbe vitte, a kópia elveszett). A mű illeszkedik a 19. századi romantikus nemzetképet ápoló történelemszemlélethez, ebben a tekintetben folytatja a Jókai-regények sorát, és megfelel Várkonyi populáris mítoszt építő terveinek is. Nemeskürty Istvánnak is fontos szerepe volt a szuperprodukció megszületésében. Stúdióvezetőként támogatta a magyar történelmet újraértékelő filmeket, ennek szellemében szinte egyidőben készültek szerzői megközelítések (Jancsó Miklós: Így jöttem, 1965;Szegénylegények, 1966) és szórakoztató kalandfilmek. Az Egri csillagok forgatókönyvének is ő a szerzője, így Várkonyi ennél a filmnél szakított a Jókai műveket filmre író Erdődy Jánossal, csakúgy, mint korábbi operatőrével: Hildebrand Istvánt Szécsényi Ferenc váltotta a kamera mögött.

Az Egri csillagok a magyar filmgyártás addigi legnagyobb költségvetésű produkciója volt. Közismert, hogy a Magyar Néphadsereg közel ötezer katonát vezényelt a forgatásra, ők alkották a török sereget. Az egri vár mását Pilisborosjenőn építették fel (a díszleteket Vayer Tamás és Szász Endre tervezte), ezen túl több helyszínen forgattak, többek között a bolgár tengerparton. Várkonyi történelmi filmjeit tudatosan a nagyközönségnek szánta, amit a korban szokatlan előkészületek is mutatnak. Az Ifjúsági Magazinban ügyes reklámfogásként szavazni lehetett, ki játssza el Bornemisza Gergelyt és Cecey Évát. Valószínűleg nem a beérkező több ezer szavazat döntött, mindenesetre a korábbi évben, a Kárpáthy Zoltán szerelmespárjaként népszerűségüket megalapozó Kovács István és Venczel Vera alakítja a főhősöket. A Dobó Istvánt megformáló Sinkovits Imre mellett a kor legismertebb színészei játsszák még a mellékszerepeket is, mint Gobbi Hilda, Major Tamás, Latinovits Zoltán, Agárdy Gábor, de talán sokak emlékezetébe a félszemű Jumurdzsákot megformáló Bárdy György ivódott be leginkább.

A forgatókönyv, bár több ponton eltér tőle, a regény alaptörténetét megtartva, követi annak széttartó szerkezetét. Az első egységet Gergely és Éva szerelmi története fogja össze, amelynek része Török Bálint kiszabadítási kísérletének elnyújtott és részletesen kidolgozott elbeszélése. Mindez azonban csak hosszú felvezetése a főtémának, a vár ostromának, amelynek végére a fontosabb szereplők történetszálai összeérnek.

A korabeli kritikák szerint az Egri csillagok színvonala jócskán elmaradt Várkonyi Jókai-filmjeiétől. Feltűnő az aránytalanság a látványos díszleteket, a török sereget hosszan pásztázó beállítások és a tetemes statisztát foglalkoztató csatajelenetek, valamint a szereplők jellemét és motivációit bemutatni hivatott epizódok között. Ez utóbbiak elkapkodottak, és az alkotók adósak maradtak a karakterek alaposabb kidolgozásával is. Az akciókból gyakran hiányzik a feszültség, különösen az első részben, Török Bálint megmentésénél: bár terjedelmes és sok helyszínen játszódik a Konstantinápolyba vezető út, a szökési terv kieszelése és megvalósítása a film leggyengébb egysége. Mindez a kiváló színészeket felvonultató, győztes történelmi sztori korabeli nézőit kevésbé zavarta: az Egri csillagok kilenc és fél millió nézőjével minden idők legnézettebb magyar filmjei közé tartozik, alig marad el a Mágnás Miskától (Keleti Márton, 1949) és A kőszívű ember fiaitól.

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala