Így jöttem

Jancsó Miklós az 1960-as évek első felében találta meg azt a szerzői hangot, mely az életművét az európai modernizmushoz kapcsolta. Ez az időszak a magyar filmművészetben általános intézményi és formai átalakulást hozott: fokozatosan enyhültek az 1950-es évekre jellemző kötöttségek, megindult a decentralizáció, az alkotók a korábbinál nagyobb önállóságot kaptak. 1964. január 1-én megalakult a Magyar Filmgyártó Vállalat (MAFILM), ahol négy alkotóműhelyként is értelmezhető stúdiócsoport kezdte meg a munkát. Jancsó a Nemeskürty vezetésével működő IV. csoportban dolgozott, olyan kollégákkal, mint Várkonyi Zoltán, Gaál István, Makk Károly vagy Kósa Ferenc. Az Így jöttem ebben a stúdióban készült a kultúrpolitika megrendelésére, a második világháború végének 20. évfordulója alkalmából. Alapja a filmgyári dramaturg Vadász Imre novellája, amelyből a rendező Hernádi Gyulával együtt írt forgatókönyvet. A kész művet a központi irányítás a legrosszabb értékelési kategóriába sorolta, mert az párhuzamot vont a háború győztesei és vesztesei között, és a témát hősies pátosz nélkül mutatta be. A szovjet kritika ezzel szemben nagyra értékelte az alkotás újszerű, a szocialista realizmus sematikus ábrázolásától eltávolodó, mégis romantikus látásmódját, s ez komoly lökést adott Jancsó további pályájának.

Az Így jöttem története Magyarországon játszódik 1945-ben, azokban a hetekben, amikor a szovjet csapatok már a Dunántúlon vonulnak. A film elején egy kisebb társaság megpróbál átszökni a fegyveres ellenőrzés alatt álló határon, de Jóska, a 17 éves gimnazista meggondolja magát. Visszafordul, és a szovjetek fogságába esik. A hadifogságot viszonylag szerencsésen megússza, mert a vele egykorú kiskatona, Kolja mellé kerül segítségnek egy romos tanyára. A két fiatal feladata, hogy vigyázzanak a farmon legelésző tehéncsordára, és rendszeresen megfejjék az állatokat, a tej ugyanis fontos a sebesültek számára. Bár nem értik egymás nyelvét, lassan barátság szövődik közöttük, és kölcsönösen támaszra lelnek a másikban. Jóska többször is megszökhetne, de a lelkiismerete nem engedi, és amikor Kolja megbetegszik, mindent megtesz azért, hogy segítséget szerezzen neki.

Bár az Így jöttem még nem mutatja az érett Jancsó-filmek esztétikai következetességét, sok fontos elem már felfedezhető benne. A később állandóvá váló alkotótársak közül többen részt vesznek a munkában. Hernádi Gyula, aki az Oldás és kötésben (1963) még nem hivatalosan dolgozott a rendezővel, itt már teljes értékű munkatársként szerepel, a fiatal színész, Kozák András pedig először alakíthatja Jancsó-film főszerepét. A forgatás Veszprém és Hajmáskér környékén a Bakonyban zajlott, ahol a tágas tér lehetőséget adott a nagytotálok és hosszú beállítások alkalmazására, amely a továbbiakban a jancsói esztétika kulcsmotívuma lett. A természeti táj fensége lenyűgöző, noha az ábrázolt vidék elaknásított, háború sújtotta terület. Az épületek romosak, használhatatlanok, az emberek ugyanolyan otthonosan mozognak a szabad ég alatt, mint azt a szobabelsőkben tennék. A két főszereplő nyelvi nehézségei a vizuális megoldásokra irányítják a figyelmet. A bizalom egyetemes megnyilvánulásai, a közös játék, a közös étkezés, a gondoskodás apró gesztusai fontos dramaturgiai szervezőelemmé válnak. Jancsó itt mutat először meztelen női testet, amely későbbi filmjeiben szintén visszatérő motívum lesz. Egy alkalommal Kolja és Jóska meglesik a víztározóban fürdőző lányokat, majd megpróbálják elkapni egyiküket. A lány elkeseredett rohanására rímel Jóska futása a zárójelenetben, ő üldöző nélkül, mégis űzött vadként ­menekül.

A film hőse megadóan sodródik az eseményekkel, nem áll egyik oldalon sem, és nem választ politikai értékeket. Mégsem maradhat semleges, hiszen a túlélés érdekében időről időre át kell alakulnia. Az átalakulás jellemzően az öltözet szimbolikus kicserélésével történik, így aztán a deportálásból hazatérő zsidók azért akarják megverni, mert nyilasnak nézik, a magyarok pedig azért, mert szovjet egyenruhát visel. Amikor a fertőtlenítő különítmény elveszi a ruháikat, mind a szovjet, mind a magyar fiú egy szál ágyékkötőben, mindenféle rang- és felségjelzés nélkül ül egymás mellett. Jóska nem érti pontosan, mi történik vele, nem látja át a társadalmi folyamatokat, ő kizárólag saját belső ösztöneire támaszkodik. Bár a feje felett időről időre elhúzó repülőgép nézőpontjából tágabb perspektíva nyílik, a fiú soha nem tekinthet olyan távolságból a terepre és önmagára, ahogy a gép pilótája. A film végén elhagyja a veszélyt jelentő lakott települést, és egy mezei úton szalad megtörve és céltalanul. Amikor a záróképen hirtelen szembefordul a kamerával, majd egy erős önreflexív gesztussal kinéz a nézőre, a szemében értetlenséget, bánatot és bizalmatlanságot látunk. Ez a perc talán a felnőtté érés pillanata, amelyhez sokféle súlyos és apró tapasztalat vezetett. A film címe, éppen ezért, a későbbiekben a művek egy jellegzetes típusának összefoglaló elnevezéseként is használatossá válik. Ennek értelmében a nemzedéki alapélményeket megfogalmazó, útkereső alkotások a magyar filmtörténet „Így jöttem”-filmjei.

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala