súgó szűrés
keresés

Így jöttem

Rendező
Jancsó Miklós
Bemutató
1965.01.14.
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
1 óra 49 perc
A szócikk szerzője
Barkóczi Janka

Jancsó Miklós (1921–2014) az 1960-as évek első felében találta meg az életművét az európai modernizmushoz kapcsoló szerzői hangot. Ez az időszak a magyar filmművészetben általános intézményi és formai átalakulást hozott: fokozatosan enyhültek az 1950-es évekre jellemző kötöttségek, megindult a decentralizáció, az alkotók a korábbinál nagyobb önállóságot kaptak. 1964. január 1-én megalakult a Magyar Filmgyártó Vállalat (MAFILM), ahol négy alkotóműhelyként is értelmezhető stúdiócsoport kezdte meg a munkát. Jancsó a Nemeskürty vezetésével működő IV. csoportban dolgozott, olyan kollégákkal, mint Várkonyi Zoltán, Gaál István, Makk Károly vagy Kósa Ferenc. Az Így jöttem ebben a stúdióban készült a kultúrpolitika megrendelésére, a II. világháború végének 20. évfordulója alkalmából. Alapja a filmgyári dramaturg Vadász Imre novellája, amelyből a rendező Hernádi Gyulával együtt írt forgatókönyvet. A kész művet a központi irányítás a legrosszabb értékelési kategóriába sorolta, mert az párhuzamot vont a háború győztesei és vesztesei között, és a témát hősies pátosz nélkül mutatta be. A szovjet kritika ezzel szemben nagyra értékelte az alkotás újszerű, a szocialista realizmus sematikus ábrázolásától eltávolodó, mégis romantikus látásmódját, s ez komoly lökést adott Jancsó Miklós további pályájának.

Az Így jöttem története Magyarországon játszódik 1945-ben, azokban a hetekben, amikor a szovjet csapatok már a Dunántúlon vonulnak. A film elején egy kisebb társaság megpróbál átszökni a fegyveres ellenőrzés alatt álló határon, de Jóska, a 17 éves gimnazista meggondolja magát. A fiú visszafordul, és a szovjetek fogságába esik. A hadifogságot viszonylag szerencsésen megússza, mert a vele egykorú kiskatona, Kolja mellé kerül segítségnek egy romos tanyára. A két fiatal feladata, hogy vigyázzanak a farmon legelésző tehéncsordára, és rendszeresen megfejjék az állatokat, a tej ugyanis fontos a sebesültek számára. Bár nem értik egymás nyelvét, lassan barátság szövődik közöttük, és kölcsönösen támaszra lelnek a másikban. Jóska többször is megszökhetne, de a lelkiismerete nem engedi, és amikor Kolja megbetegszik, mindent megtesz azért, hogy segítséget szerezzen neki.

Bár az Így jöttem még nem mutatja az érett Jancsó-filmek esztétikai következetességét, sok fontos elem már felfedezhető benne. A később állandóvá váló alkotótársak közül többen részt vesznek a munkában. Hernádi Gyula, aki az Oldás és kötésben (1963) még nem hivatalosan dolgozott a rendezővel, itt már teljes értékű munkatársként szerepel, a fiatal színész, Kozák András pedig először alakíthatja Jancsó-film főszerepét. A forgatás Veszprém és Hajmáskér környékén a Bakonyban zajlott, ahol a tágas tér lehetőséget adott a nagytotálok és hosszú beállítások alkalmazására, amely a továbbiakban a jancsói esztétika kulcsmotívuma lett. A természeti táj fensége lenyűgöző, noha az ábrázolt vidék elaknásított, háború sújtotta terület. Az épületek romosak, használhatatlanok, az emberek ugyanolyan otthonosan mozognak a szabad ég alatt, mint azt a szobabelsőkben tennék. A két főszereplő nyelvi nehézségei a vizuális megoldásokra irányítják a figyelmet. A bizalom egyetemes megnyilvánulásai, a közös játék, a közös étkezés, a gondoskodás apró gesztusai fontos dramaturgiai szervezőelemmé válnak. Jancsó itt mutat először meztelen női testet, amely későbbi filmjeiben szintén visszatérő motívum lesz. Egy alkalommal Kolja és Jóska meglesik a víztározóban fürdőző lányokat, majd megpróbálják elkapni egyiküket. A lány elkeseredett rohanására rímel Jóska futása a zárójelenetben, aki üldöző nélkül, mégis űzött vadként menekül.

A film hőse megadóan sodródik az eseményekkel, nem áll egyik oldalon sem, és nem választ politikai értékeket. Mégsem maradhat semleges, hiszen a túlélés érdekében időről időre át kell alakulnia. Az átalakulás jellemzően az öltözet szimbolikus kicserélésével történik, így aztán a deportálásból hazatérő zsidók azért akarják megverni, mert nyilasnak nézik, a magyarok pedig azért, mert szovjet egyenruhát visel. Amikor a fertőtlenítő különítmény elveszi a ruháikat, mind a szovjet, mind a magyar fiú egy szál ágyékkötőben, mindenféle rang- és felségjelzés nélkül ül egymás mellett. Jóska nem érti pontosan, mi történik vele, nem látja át a társadalmi folyamatokat, ő kizárólag saját belső ösztöneire támaszkodik. Bár a feje felett időről időre elhúzó repülőgép nézőpontjából tágabb perspektíva nyílik, a fiú soha nem tekinthet olyan távolságból a terepre és önmagára, ahogy a gép pilótája. A film végén elhagyja a veszélyt jelentő lakott települést, és egy mezei úton szalad megtörve és céltalanul. Amikor a záróképen hirtelen szembefordul a kamerával, majd egy erős önreflexív gesztussal kinéz a nézőre, a szemében értetlenséget, bánatot és bizalmatlanságot látunk. Ez a perc talán a felnőtté érés pillanata, amelyhez sokféle súlyos és apró tapasztalat vezetett. A film címe, éppen ezért, a későbbiekben egy jellegzetes mozgóképtípus összefoglaló elnevezéseként is használatossá válik. Ennek értelmében a nemzedéki alapélményeket megfogalmazó, útkereső alkotások a magyar filmtörténet „így jöttem” filmjei.

Irodalom

Gelencsér Gábor, Témák és variációk. Jancsó korszakai, Filmvilág, 9. sz., 2016, 12–18.

Marx József, Jancsó Miklós két és több élete. Életrajzi esszé, Budapest, 2000, Vince Kiadó, 88–93.