súgó szűrés
keresés

A tanítványok

Rendező
Bereményi Géza
Bemutató
1985.11.14.
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
1 óra 50 perc
A szócikk szerzője
Murai András

Bereményi Géza (1946) íróként és dalszövegíróként, Cseh Tamás szerzőtársaként már országosan ismert alkotó, a Kádár-rendszer hétköznapi életvilágának népszerű költője, amikor közel negyven évesen megrendezi első filmjét, A tanítványokat. Rendezői diploma nélkül készíti játékfilmjét, ugyanakkor a rendezést megelőzően tapasztalatot szerzett szinkrondramaturgként, és keresett forgatókönyvíróként jegyez olyan jelentős filmeket, mint a Veri az ördög a feleségét (András Ferenc, 1977), a Megáll az idő (Gothár Péter, 1982), A nagy generáció (András Ferenc, 1985). Filmkészítőként mindenekelőtt a magyar történelem foglalkoztatja (kivétel a színházi hakni világát bemutató Turné [1993]). A tanítványok a második világháború előestéjén, az Eldorádó (1989) a világháború végétől 1956-ig, a Szabadság tér 56 (1997) a forradalom napjaiban játszódik, míg A Hídember (2002) a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István életének epizódjain keresztül ábrázolja a reformkort. Bereményit azonban sohasem önmagában a történelmi korszak, hanem hőseinek az adott rendszerhez való viszonya érdekli: reformerek, forradalmárok és öntörvényű kívülállók kudarcait beszéli el.

A kor, amelyet A tanítványok megidéz, az 1930-as évek vége, a főszereplő Fehér József (Eperjes Károly), a tehetséges, de szegény parasztfiú ekkor érkezik falujából Budapestre, hogy beiratkozzon a Pázmány Egyetemre. Itt csatlakozik Magyary Zoltán professzor közigazgatást racionalizáló technokrata-tudós csoportjához. Az ő ajánlásával jövedelemszerzés céljából kerül instruktornak a züllött életet élő, dologtalan „Gráf Alex” (Cserhalmi György) mellé, s bár a tanítására soha nem kerül sor, betekintést nyerhet az arisztokrácia számára fényévnyire lévő világába. A játékidő felétől a film időnként átlép a jelenbe, a késő Kádár-rendszer szürke világába. A már nyugdíjas József egy lakótelepi panellakásban él, itt látogatja meg céltalanul tengő-lengő fia. A jelen és múlt idejű jelenetek több mint négy évtizedes időugrása, a nagyvárosi élet zsúfolt, sivár színterei és magányos lakói érzékeltetik, mivé lesznek a világ-, de legalábbis az országmegváltó tervek: nyoma sincs a háború előtti évek reformtörekvéseinek, sőt, az elkötelezett tudósokra sem emlékezik már senki.

A Magyary-tanítvány, Szaniszló József emlékiratai alapján készült film valós személyeket vonultat fel, s a két háború közti Magyarország fontos társadalmi problémáit állítja középpontba, a múltjának romjain pózoló úri osztálytól a parasztság helyzetéig. A cselekmény Magyary Zoltán, a közigazgatás-tudomány nemzetközileg is jelentős képviselőjének tevékenysége köré szerveződik. A megszállott tudósként ábrázolt Magyary (Gelley Kornél) az erős végrehajtó hatalom ideáját képviseli, felfogása szerint a közigazgatás számítások és mérések alapján végzett mérnöki munka. A magyar nemzet és a köz érdekeit tartja szem előtt, s ha céljai eléréséért szükségesnek látja, kiszolgálja a német birodalmi rendszer érdekeit is. Mellette fontos szerepet kap a Magyaryval részben szembenálló, a reformer tudósok és a szűklátókörű arisztokrácia között őrlődő gróf Teleki Pál (Rajhona Ádám) kultuszminiszter és miniszterelnök, valamint Kovács Imre, a két háború közötti népi mozgalom radikális alakja, falukutató, aki a filmben Török Imre néven szerepel.

A tanítványok – bár alapos kutatómunkára épül, és a háború előtti évek valóságából építkezik – korántsem a történelmi tények száraz bemutatása, épp ellenkezőleg, Bereményi az elsőfilmes rendező művészi invenciójával és lendületével beszéli el történetét. A kor Budapestjének hangulatát archív felvételek idézik meg, Kardos Sándor operatőr remekül dolgozza össze a régi híradók anyagát a nagyváros forgatagában idegenül csetlő-botló parasztfiú felvételeivel. A cselekményvilág hitelességét növeli, s az alkotók egyúttal a magyar filmművészet korai remeke előtt tisztelegnek, amikor a főszereplőt alakító Eperjes Károlyt Szőts István Emberek a havason (1943) című filmjének híres vonatjelenetébe is „beleforgatják”. Valóságos esemény a film kulcsjelenete, a Magyary és munkatársai által szervezett közigazgatási kiállítás, amely az arisztokráciát és a vezető politikusokat szembesítette a grófok és bárók országának siralmas és reformokat igénylő helyzetével. Mindez a filmben izgalmas látványként jelenik meg: Pauer Gyula díszlettervező víziója a közigazgatás technokrata műhelyéről és a kiállítás tereiről mintha utópikus társadalmi közegbe vezetné a nézőt. A kiváló színészi alakítások között is kiemelkedő Eperjes Károly teljesítménye, aki egyedülálló módon három szerepben jelenik meg: ő alakítja a dacos és csökönyös, fiatalon még kiforratlan parasztfiút, Fehér Józsefet, valamint az ő fiát a nyolcvanas években, amikor Fehér Józsefet id. Eperjes Károly játssza, de Eperjes Károly adja hozzá a hangját.

A tanítványokat a magyar társadalomjavító kísérletek bukásának példázataként is nézhetjük. Miért nem jön létre mesterek és tanítványok között tudást és értékeket továbbadó kapcsolat? Megakadályozza politika és történelem, mint Magyary „mester” és tanítványai esetében, lehetetlenné teszi a társadalmi státuszok különbsége, mint gróf Alex és a parasztfiúból lett „mester” viszonyában, vagy egyszerűen igény sincs rá, mint azt idős Fehér József és léha fia kapcsolata mutatja: az ország modernizációja iránt teljességgel közömbös ifjú nemzedék tagjából nem lesz tanítvány.

Irodalom

Reményi József Tamás, Nyomtalanul?, Filmvilág, 11. sz., 1985, 2–4.

Bereményi Géza, „Ha a film a zenemű, a forgatókönyv a kotta” = Kollarik Tamás, Köbli Norbert szerk., Magyar forgatókönyvírók I., Budapest, 2017, MMA MMKI, 9–17.