súgó szűrés
keresés

Két lány az uccán

Rendező
Tóth Endre
Bemutató
1939.10.04.
Filmcím
Két lány az uccán
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
1 óra 24 perc
A szócikk szerzője
Barkóczi Janka

Tóth Endre (1913–2002) a két világháború közötti magyar filmgyártás egyik legizgalmasabb alakja, akinek pályája a korai emigráció miatt végül az Egyesült Államokban, André de Toth néven teljesedett ki. A tehetséges alkotó 1939-ben, egyetlen év leforgása alatt öt filmet készített, amelyeket eredeti stílusuk és a fordulatos, olykor merész témákat választó meseszövés tesz különlegessé. A Két lány az uccán, az öt film egyike, a Hunnia Filmstúdióban készült, rendezője egyben az Emőd Tamás és Török Rezső darabjából adaptált forgatókönyvet is jegyzi. A történet hangulata komor és szenvedélyes. Ez már távol áll az 1930-as évek népszerű vígjátékainak tónusától, elsősorban a mellékszereplők jellemében mutatkozik meg némi humor. A pesti éjszakai élet világa, az itt megjelenő rosszhírű lányok, a lecsúszott, lumpen alakok, az ügyeskedők és kisstílű bűnözők, a társadalom perifériájára szorult csoportok már az 1940-es években megerősödő magyar film noir melodrámáinak jellemző közegét mutatják. A gyorsan fejlődő, modern nagyváros egyébként jól ismert helyszínei szomorúak és ijesztők, a szereplők valós, húsbavágó problémáival kapcsolódnak össze.

A történet egyik főhőse Kártély Gyöngyi, akit földbirtokos szülei kitagadnak, mert házasságon kívül teherbe esett. A lány nem akar szégyent hozni a tiszteletreméltó családra, ezért a távoli Budapestre utazik, ahol halva szüli meg gyermekét. Ezután sem tér haza, inkább önállóan próbál boldogulni, és egy kétes hírű lokálokban játszó női zenekar tagja lesz. Egy nap találkozik az építkezésen dolgozó parasztlánnyal, Torma Vicával, akiről kiderül, hogy szintén az ő falujából származik. Magához veszi a kétségbeesett, fiatal árvát, akivel ettől kezdve kölcsönösen védik és segítik egymást. Lépésről lépésre, küzdelmesen haladnak előre, míg végül saját lakást tudnak venni abban a házban, amelynek építésén korábban Vica is dolgozott. A főmérnök, Csiszár István szintén itt lakik, de nem ismeri fel korábbi alkalmazottját, és hamarosan beleszeret. Gyöngyi nagyon félti Vicát, ezért megpróbálja bebizonyítani, hogy nem bízhat meg a férfiban. Vica azt hiszi, hogy a mérnök Gyöngyinek udvarol, ezért bánatában öngyilkosságot kísérel meg, amellyel mindenkit nagyon megijeszt. István biztosítja őt arról, hogy komolyak a szándékai, Gyöngyi pedig nagyvonalúan félreáll és elfogadja a kapcsolatot. A pár boldogan él tovább, miközben Gyöngyi hegedűművészi pályára lép, ahol komoly sikereket arat.

A film mindkét hősnője erős, emancipált női karakter, akik bebizonyítják, hogy a tehetségen és kitartáson alapuló társadalmi mobilitás lehetséges. Az őszinte és gyakorlatias Vicát a későbbi táncos szerepeiről híres Bordy Bella, a művelt és intuitív Gyöngyit Tasnády-Fekete Mária alakítja. A két lány története megkapó szépséggel ábrázolja a női szolidaritást, de olyan tabunak számító témákat is érint, mint a zaklatás vagy a házasságon kívüli nemi kapcsolat. A film emellett elsősorban az érdekes vizuális megoldások miatt válik emlékezetessé. Operatőre, Vass Károly, a korszak egyik legtermékenyebb, nemzetközi hírű szakembere volt, aki még a némafilmgyártás idején kezdte pályáját. Munkáját nemcsak Magyarországon, de Németországban is elismerték. Dolgozott Fritz Langgal az M – Egy város keresi a gyilkost (M – Ein Stadt sucht einen Mörder, 1931) és a Dr. Mabuse végrenedelete (Das Testament des Dr. Mabuse, 1933) forgatásán, Az akarat diadalában (Triumph des Willens, 1935) és az 1936-os berlini Olimpiáról készült monumentális filmben Leni Riefenstahl rendezőnő irányítása mellett. A Két lány az uccán képeire közvetlen hatással van az expresszionista látásmód: erős kontrasztok, dinamikus kompozíciók, szokatlan szemszögek segítik a nézőt abban, hogy a szereplők szorongó, zaklatott lelkiállapotával azonosulhasson. Különösen eredeti megoldásokat látunk abban a jelenetben, amelyben Vica könnyeivel küszködve, magába roskadtan ül a rakpart lépcsőjén, majd elindul az Erzsébet-hídhoz, hogy onnan leugorva véget vessen az életének. A súlyos döntést megelőző percek lázas, álomszerű víziójában a környezet, a híd részletei különös prizmán keresztül, ugyanolyan töredezetten jelennek meg, amilyennek a lány saját életét érzékeli az adott pillanatban. A helyszínek közül sok a belvároshoz, elsősorban az Újlipótvároshoz, ebben az időben Budapest intenzíven fejlődő, modern kerületéhez kötődik. A kortárs miliő iránti érzékenység nem csak a problémafelvetésben és a látványban jelenik meg, de a film értelmezésére is hatott. Közvetlenül a premier után parázs vita alakult ki a korabeli sajtóban amiatt, hogy néhány néző tudatosan megkomponált horogkereszt-szimbólumokat vélt felfedezni az egyik szokatlan bevilágítású, esős jelenet fény–árnyék-hatásaiban, ezt azonban a stáb sietett megcáfolni. A Két lány az uccánt a bemutató után ezzel együtt is nagy sikerrel vetítették, és még 1945 után is megjelent a mozik műsorán. A progresszív hangvételű alkotás megelőlegezte a következő évtized noir hangulatú melodrámáit és erősen árnyalta a női karakterek addig jellemző ábrázolását. André de Toth későbbi karrierje során számtalan műfajban, alkalomadtán nagyobb hollywoodi sztárokkal is dolgozott, ez a filmje azonban végig az életmű egyik fontos referenciapontja maradt.

Irodalom

Balogh Gyöngyi, Tóth Endre André de Tothról. Beszélgetés a hollywoodi rendezővel, Filmkultúra, 1. sz., 1988, 63–69.

Czakó Ágnes, André de Toth magyar filmjei, Filmkultúra, 1. sz., 1988, 69–75.

Lévai Béla, Visszapillantásaim a magyar filmre 1925–1950, Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum, Kézirat, 1964.