Föltámadott a tenger

A Rákosi-korszak múltábrázoló játékfilmjeinek – például Keleti Márton Mágnás Miskája (1949) és Erkelje (1952), Ranódy László és Nádasdy Kálmán Ludas Matyija (1950), Kalmár László Dérynéje (1951), Bán Frigyes Semmelweise (1952) – sorában mind előzetes célkitűzéseiben, mind megvalósításában a Föltámadott a tenger bizonyult a legambiciózusabb és legmonumentálisabb vállalkozásnak. Már kevéssel 1945 után felvetődött a gondolat, hogy a közelgő századik évforduló alkalmából méltó módon megemlékezzenek az 1848–1849-es forradalomról és szabadságharcról, azonban a film tényleges előkészületei csak 1949-ben indultak meg, és végül igen hosszú és fordulatos folyamat eredményeképpen munkálatai csak 1953-ban zárultak le. A forgatókönyv alapjául Illyés Gyula Két férfi című szövege szolgált, a főrendezői feladatokat Nádasdy Kálmán, a rendezőit pedig Ranódy László és Szemes Mihály látta el, viszont a végeredményt jelentősen befolyásolták a szovjet-orosz filmrendező Vszevolod Pudovkin tanácsai, aki magyarországi látogatása során a szovjet történelmifilm-készítés dramaturgiai és rendezési tapasztalatait közvetítette a magyar alkotók felé.

A Föltámadott a tenger két részre tagolt epikus történelmi film, amely tablószerűen mutatja be az 1848–1849-es események szocialista realista értelmezését. Bár Kossuth Lajostól (Básti Lajos) kezdve Görgey Artúrig (Szakáts Miklós) bezárólag több korabeli szereplő is megjelenik a műben, az alkotás elsősorban két karaktert állít a középpontba. Az első részben Petőfi Sándort (Görbe János), aki a forradalmi eszme képviselőjeként tehetetlenül szemléli, hogy a márciusi események után egyre nehezebb helyzetbe kerül a nemzet, a második részben pedig Bem Józsefet (Makláry Zoltán), aki erdélyi hadjárata során Petőfivel az oldalán győzelemre vezeti csapatait, és ezzel új lendületet ad a szabadságharcnak. A cselekmény a márciusi eseményekkel kezdődik, és az 1849-es erdélyi győzelemmel végződik, vagyis a szabadságharc végkifejletét már nem jeleníti meg. Ez a nyitottabb befejezés egyrészt lehetővé teszi, hogy az eseménysort diadalmas pillanatban lehessen lezárni, amelyet további sikeres hadműveletek követhetnek (hasonlóan jövőbe mutató végszó jellemzi Bán Frigyes 1953-as Rákóczi hadnagyát is), másrészt a szabadságharc történéseinek korai befejezése révén mellőzni lehet az orosz csapatok katonai beavatkozásának ideológiailag kényes, áthallásokkal telített problémakörét. A narratíva része egy lezárt cselekményszál is, amely a népi hős, Hajdú Gyurka (Szirtes Ádám) történetét mutatja be. Míg a forradalom és szabadságharc főbb szereplői eleve úgy tűnnek fel, mint a forradalom hívei és harcosai, és úgy búcsúzik tőlük a fináléban a néző, hogy tovább folytatják küzdelmüket, addig Hajdú Gyurka sorsában az követhető nyomon, hogy a nép elnyomott fia ráeszmél helyzetére, csatlakozik a nemzeti függetlenségért harcolók táborához, és a harcok során áldozatokat hozó hőssé válik. Az elbeszélés ideologikusságát nemcsak a cselekményelemek kiválogatása biztosítja, hanem az árnyalt karakterábrázolás mellőzése is: a protagonisták pozitív tulajdonságokkal, az antagonisták pedig erőteljes negatív vonásokkal vannak felruházva.

A Föltámadott a tenger a Rákosi-korszak jellegzetes múlt­ábrázoló alkotása, mely ideológiai kidolgozásában is tetten érhető. Olyan központi gondolatok jelennek meg benne, mint a nép és a tömegek történelemformáló ereje (a tömegek szerepe az események lefolyásában, a forradalomban vagy a harcmezőn), a személyi kultusz keretei (Kossuth, Petőfi vagy Bem megítélése), a forradalmi eszme fontossága vagy az osztályharc elképzelése (a nemzeti kereteket felülíró forradalmi erők kerülnek szembe az arisztokratákat és egyháziakat magukba foglaló reakciós erőkkel). A film második fele Erdélyben játszódik, és ez alkalmat ad arra, hogy szemléltesse a népek közötti megbékélés gondolatát, továbbá azt a koncepciót, hogy az igazi ellentétek nem a különböző népek, hanem az eltérő társadalmi osztályok között vannak.

A Föltámadott a tenger a szocialista realista esztétikai normarendszert szemléltető film. Nemcsak a kidolgozott díszletek és a hatalmas tömegjelenetek, hanem az élénk színvilág, a dinamikus vágástechnika, az expresszív világítási megoldások vagy a kameramozgások is meghatározó összetevői a monumentális és idealizáló látványvilágnak. A vezető operatőri feladatokat a korszak kiemelkedő alkotója, Hegyi Barnabás látta el. A mű hatáskeltő mechanizmusának lényeges eleme a Szabó Ferenc zeneszerző nevéhez köthető zenei világ is.

A Föltámadott a tenger a Rákosi-korszak emblematikus alkotása, melyben a magyar és a szovjet film­készítési hagyomány összekapcsolódik. Korábban nem készült ehhez hasonló monumentalitású magyar játékfilm; ambíciójánál és kidolgozásánál fogva az 1960-as évekbeli Várkonyi Zoltán-féle történelmi filmek (A kőszívű ember fiai, 1965; Egri csillagok, 1968) előfutárának tekinthető.