súgó szűrés
keresés

Tiszavirág

Rendező
Bolváry Géza
Bemutató
1939.02.09.
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
1 óra 13 perc
A szócikk szerzője
Dósa István

Az 1945 előtti magyar hangosfilmeknél elvétve találunk csak néhány, művészi igényű produkciót. Ilyen kísérleteket tett az 1930-as évek elején Fejős Pál (Tavaszi zápor, 1932, Ítél a Balaton, 1933), a negyvenes évek első éveiben Szőts István (Emberek a havason, 1943). Ezeknek a műveknek és Bolváry Géza (1897–1961) egyetlen magyar hangosfilmjének, a Tiszavirágnak a miliője a népi közeg: a történetekbe beleszövik a magyar föld népének életét, legendáit, szokásait. A korabeli magyar filmkritika ugyan nem fogadja lelkesedéssel az ezekhez hasonló műveket, a Tiszavirág mégis siker lesz. Ennek lehetséges oka a megkapó történet, hiszen egy érdekes szerelmi sokszög mellett olyan témákat feszeget, mint a hűtlenség, továbbá a gyilkosságba torkolló bűnügyi szál. Mindezek mellett a magyar filmgyártás ez idő tájt erősen sztárcentrikus. Éppen ezért Bolváry a női főszerepet nem kisebb színésznőre bízza, mint a közönségkedvenc Tolnay Klárira. A Tiszavirág nemcsak igényes film, hanem olyan, amely egyúttal a nagyközönséget is megszólítja.

A színészként és rendezőként működő – Bécsben, Berlinben és Budapesten is tevékenykedő – Bolváry hazai némafilmjei közül egyedül az 1924-es Egy fiúnak a fele maradt fenn. A Tiszavirágot két verzióban (magyarul és németül) forgatta. Michael Zorn regényét Bibó Lajos írta filmre.

A némi cigányromantikával elegy melodráma egy Tisza-parti halászfaluban játszódik. Itt él Aracsi Sándor (Juhász József) és neje, Julis (Tolnay Klári) elhidegült házasságban. A hűtlen férj cigány szeretőjét látogatja, az asszony beletörődött sorsába. Ebbe a közegbe érkezik meg Rostás Péter (Lehotay Árpád), az országutak vándora, akit a Tisza-partján hátba szúrnak. Itt indul a bűnügyi szál, hiszen a kést nem neki, az életében először arra járó idegennek szánták. Péter nyomozni kezd, tudomást szerez Aracsi Sándor hűtlenségéről, majd gyilkosság gyanújába keveredik. Szerelme lassan kibontakozik Julissal, ám az asszony hű marad esküjéhez. A történet csúcspontján Péter igazságot szolgáltat, de dulakodás közben megsérül. Bénultan nem járhatja tovább az országutat, ezért a faluban marad, révész lesz. Így a film egyik szimbólumaként megjelenő országút egy darabja lesz az övé, amelyhez mindenki elér egyszer, és mindenkinek át kell rajta kelnie.

A filmnek több tematikai és stiláris nóvuma is van. A gyilkosságmotívum az 1939 előtti magyar filmben nagyon ritka – 1939 és 1945 között sem gyakori –, még a bűnügyi filmekből is jobbára hiányzik (Székely István: A repülő arany, 1932; Lázár Lajos: Kísértetek vonata, 1933; Bárdos Arthur: Én voltam, 1936). Különlegességet jelent az is, hogy a film középpontjában parasztemberek állnak, továbbá a külső felvételek nagy száma is speciálisnak mondható. Sok jelenetet eredeti, külső helyszíneken – a Tisza mentén, Szeged és Hódmezővásárhely környékén – készítettek el: a vásznon ragyogóan érvényesül a kiváló operatőr, Werner Brandes érzékeny kameramunkája. A film képi világán a két évvel korábban készült, Georg Höllering által jegyzett, impresszív kompozíciókban gazdag Hortobágy című film hatása is érzékelhető.

Tiszavirág értékei ekképpen a remekbe szabott plein-air-felvételek, és a parasztság életét, illetve a korabeli folklórt bemutató pillanatok. A film éke az egyszerű emberek életébe bevezető hortobágyi jelenet. Hasonlóan az egyszerű emberek világába enged bepillantást a film esti jelenete, amelyben a halászok a tábortűznél nótáznak, eredetlegendákat mesélnek egymásnak. Igazán realista, életszagú lett a kocsmai jelenet is, cigányzenekari muzsikával, a népviseletet öltő parasztok csárdás táncával. A filmben elhangzó tiszai dallamok népi gyökerekből táplálkoznak („Vizét a Tiszának, aki egyszer issza, vágyik annak szíve ide vissza.”).

A film kópiái a negyvenes években elkallódtak, megsemmisültek. A Filmarchívum 1957-es alapításakor csupán a néma kameranegatív került a gyűjteménybe. Az 1980-as évek végén előkerült egy rossz minőségű, hiányos, 16 mm-es kópia. Ennek, illetve a német verziónak a zenei anyagával tervezték elkészíteni a film hangjának restaurálását. A még így is hiányos hangsáv 1997-ben vált teljessé, amikor utószinkronnal pótolták a szereplők hiányzó szavait, minden szótagot megmentve az eredetiből. A három, teljesen különböző forrásból összeállított hang csak a digitális technika fejlődésével vált ismét élvezhetővé és érthetővé. Az utószinkron külön érdekessége, hogy készültekor még élt a női főszereplő Tolnay Klári, aki vállalta, hogy részt vesz a munkában és a hiányzó szövegrészeit pótolja. Ezt sokak hibának róhatják fel, hiszen a nyolcvanhárom éves színésznő hangja elüt a huszonnégy éves Tolnay Klári hangjától.

Mindazonáltal kulturális leletmentés történt, hiszen így szólalhatott meg ismét Bolváry Géza egyetlen magyar hangosfilmje.

Irodalom

Balogh Gyöngyi, Befejeződött a Tiszavirág hangrestaurálása, http://mandarchiv.hu/cikk/175/Befejezodott_a_Tiszavirag_hangrestauralasa (utolsó letöltés: 2019. 02. 11.)