Rákóczi nótája

Noha a harmincas–negyvenes évek magyar filmjei nagyrészt alacsony költségvetésből, mindössze másfél-két hét alatt készültek, a korszak filmográfiáját böngészve találunk körülbelül másfél tucat kosztümös filmet. Ezek grandiózusabb díszleteket, színpompásabb jelmezeket és bizonyos esetekben nagyszámú statisztériát, vagyis összességében nagyobb pénzügyi befektetést igényeltek. Érthető tehát, hogy a magyar hangosfilm­gyártás kezdeti éveiben nemigen készültek ilyen jellegű alkotások: a történelmi korokat megidéző filmek csak a harmincas évek második felétől színesítették a műfaji palettát, a negyvenes évek elején pedig számuk már évente két-háromra tehető. Ebben a hangosfilmgyártás területén szerzett rutin és a producerek nagyobb kockázatvállalása mellett vélhetően fontos szerepet játszott, hogy a második világháború évei alatt kiemelt fontosságúvá vált a nemzeti gondolat hangsúlyozása, amelyre a híradó- és propagandafilmek mellett a fikciós filmek is alkalmasnak bizonyultak.

Műfaj, történeti hűség és látványvilág tekintetében a szóban forgó filmek változatos képet mutatnak. Az Ördöglovas (Hamza D. Ákos, 1943) és a Rákóczi nótája például kalandfilmes-, a Szíriusz (Hamza D. Ákos, 1942) sci-fi-elemekkel ötvözött szerelmi történet. A Gül Baba (Nádasdy Kálmán, 1940) zenei betétekkel gazdagon díszített operett-adaptáció, az Egy éjszaka Erdélyben (Bán Frigyes, 1941) pedig frivol romantikus komédia, ahol a történelmi közeg csupán a románc háttereként jelenik meg. Egyes esetekben fiktív hősök történetein keresztül kerül bemutatásra valamely történelmi esemény vagy korszak (az államalapítás időszaka a Pogányokban [Martonffy Emil, 1936], a török hódoltság A beszélő köntösben [Radványi Géza, 1941]), máskor
a filmkészítők a magyar történelem pan­teonjából kölcsönzik hőseiket (Az ördög­lovas; Rákóczi nótája).

A megidézett történelmi korszakok tekintetében a skála igen széles: az államalapítás időszakában játszódik a Pogányok és az Isten rabjai (Pacséry Ágoston, 1942), a török hódoltság alatt a Gül Baba és A beszélő köntös, a reformkort eleveníti fel az Ördöglovas, kiegyezés kori történet a Fekete gyémántok (Vajda László, 1938) és a Szegény gazdagok (Csepreghy Jenő, 1938). A történelmi filmek kiemelkedő képviselője a Daróczy József rendezésében készült Lila akác. Rákóczi (Abonyi Géza) seregei Kassa felszabadítására indulnak, ehhez azonban elengedhetetlen a füzéri vár bevétele. A hadműveletben kulcsfontosságú szerepet játszik Rákóczi kiváló hadnagya, Szakmáry Péter (Sárdy János), valamint a fejedelem titkos segítője, Oltay Krisztinka nemes kisasszony (Tolnay Klári), aki egy öregasszony (Fruzsa néni) és egy szépséges cigánylány (Cinka Panna) álruhájában fontos híreket szállít a fejedelemnek. Nagyszerű álcázóképességének köszönhetően Krisztinka tökéletes választásnak bizonyul a füzéri vár titkos alagútrendszerének feltérképezésére. Bár titkon gyengéd érzelmeket táplál Péter iránt, a haza érdekében vállalja, hogy a vár újdonsült parancsnokának, Péter labancokkal kollaboráló testvérének (Kovács Károly) bizalmába férkőzzön.

A film alkotói különös figyelmet fordítottak a történeti hűségre, ezt bizonyítja többek között a társ-forgatókönyvíró, Asztalos Miklós személye, aki korábban II. Rákóczi Ferenc és kora címen írt könyvet a fejedelemről. Mindemellett külön szakértő ügyelt a film hadtörténeti aspektusára, valamint a zene, a felszerelések és a jelmezek korhűségére. Ugyanakkor Daróczy filmje a nemzeti hagyományból eredő mítoszképzésre is tökéletesen alkalmas: a történet a népi folklór számos elemét felvonultatja, legyen szó a hős vezér alakjáról, a jó és rossz testvérek küzdelméről, az álruhás hercegkisasszonyról vagy a páratlan harci képességekkel bíró, nemes lelkű hősről, aki egymaga legyőz száz ellenséges katonát.

Az akciók kivitelezése színvonalas (lásd például a történet elején a kurucok és labancok összecsapását bemutató jelenetet vagy a füzéri vár ostromát). A kastélybelsőkben játszódó jelenetek díszletezése igen részletgazdag, a film operatőre, Eiben István pedig kisebb kameramozgásokkal ezeket a négy fal közé szorított, alapvetően statikus képsorokat is lendületessé teszi. A külső felvételek dinamizmusát a kamera követő mozgásai mellett nagy statisztéria mozgatása biztosítja. Jó példa erre az a jelenet, melyben Péter és emberei a foglyul ejtett labancokat kísérik az út mentén, ahol a poroszkáló lovasok kamerával ellentétes irányú mozgása, valamint a lovaskocsi elé helyezett felvevőgép teszi mozgalmassá a látványt. Daróczy filmje tehát nemcsak a történeti hűség és a remekül felépített, heroikus végjátékban kicsúcsosodó történet, de formai megvalósítás tekintetében is a kosztümös filmek kiemelkedő darabja.