súgó szűrés
keresés

Egészséges erotika

Rendező
Tímár Péter
Bemutató
1986.07.10.
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
1 óra 28 perc
A szócikk szerzője
Varga Zoltán

Szinte a véletlennek köszönhető, hogy a korábban trükkoperatőrként tevékenykedő, éveken át kísérleti filmekkel foglalkozó Tímár Péter (1950) a saját forgatókönyvön alapuló játékfilm, az Egészséges erotika rendezői székébe ülhetett – filmrendezői végzettség nélkül. Tímár eredetileg fényképezni készült a filmet, a rendezéssel Bacsó Pétert szerette volna „megkörnyékezni”, Bacsó azonban – stúdióvezetőként – nemcsak a forgatókönyvnek szavazott bizalmat, hanem Tímárnak mint elsőfilmes rendezőnek is. Hogy az Egészséges erotika zöld utat kapott, abban az is közrejátszott, hogy olcsó és viszonylag gyorsan leforgatható filmnek ígérkezett (fekete-fehér képvilága a szűkös büdzsé jelének is tekinthető, jóllehet Tímár egyetlen fekete-fehér játékfilmjét aligha tudnánk elképzelni színesben).

Az Egészséges erotika főcíme bohózatként vezeti fel a filmet. Történetében az isten háta mögötti üzemben tonnaszámra gyártják az eladhatatlan ládákat (a szereplők szavajárásával élve: „ladákat”), és a női munkások tevékenységét egyetlen férfi főnök, Falkay felügyeli. Az állóvizet előbb egy szociológus küldöttség kavarja fel (szexológiai kérdőívet töltetnek ki az alkalmazottakkal), utóbb a Falkayhoz csatlakozó tűzoltótiszt, Bozodi megjelenése: az ő fejéből pattan ki az ötlet, hogy a fokozottan tűzveszélyesnek ítélt helyiségeket megfigyelő kamerákkal szereljék fel – az üzemcsarnokot éppúgy, mint a női öltözőt. A két férfi kezdetben saját örömére kukkolja az öltöző-vetkőző munkáslányokat és -asszonyokat, később az erotikus attrakcióval vonzanak vevőket: a kukkolásért cserébe sorra adják el a ládákat. Az üzlet fellendülésének augusztus 20-i megünneplése azonban nem várt meglepetést tartogat a férfiaknak, a munkásnők ugyanis időközben megtalálták az elrejtett kamerákat…

Tímár „bohózata” a szatírát és a burleszket ötvözi. Társadalomkritikája a működésképtelenség és a korrumpálódás, illetve a siker mögött megbúvó (ez esetben szexuális természetű) kizsákmányolás kérdésköreire fókuszál. A főszerepbe helyezett antihősökkel – a fontoskodó Falkayval és a poroltókban lopott benzint rejtegető bájgúnár Bozodival – az államapparátus paternalizmusát és kontraproduktivitását gúnyolja ki a film. Rajhona Ádám igazgatóját és Koltai Róbert tűzoltóját a téesz-elnök (Haumann Péter), az állatorvos (Sótonyi József), a párttitkár (Mikó István) és a tűzoltóparancsnok (Hunyadkürti György) dicstelen kompániája egészíti ki, utóbbiak felelősek a finálé katasztrófa-szituációjáért. A paternalizmus kifigurázása, a tűzoltó karaktere és a sikertelen tűzoltás mozzanata óhatatlanul Miloš Forman remekművére, a Tűz van, babám!-ra(Hoří, má panenko, 1968) utal: Tímár is megkísérli – ha ebben nem is jut olyan komplex eredményre, mint Forman –, hogy modellszerű alkotásban vizsgálja a társadalmi anomáliákat. S nem csak az államszocializmus korszakában: a film nemi kizsákmányolással kapcsolatos (a legkevésbé sem mulatságos) látlelete nem veszített aktualitásából.

Nem véletlen, hogy a film vizuális – továbbá a beszédet érintő – stilizációja a munkásnők megjelenítésére nem, csak a férfiakéra terjed ki. A forgatás során a főszereplők számos jelenet felvételekor hátrafelé mozogtak, miközben az operatőr, Kardos Sándor a kamerába visszafelé befűzött szalagra fotografálta őket – a film képsorain a szereplők mozgásiránya megfordult ugyan, „helyreállt”, mozgásformájuk mégis természetellenessé, görcsössé, nyakatekertté vált. Mintha Tímár a „rosszban sántikál” szófordulatának vizuális megfelelőjét fejlesztette volna ki Falkay és Bozodi sompolygó, osonó mozgásának ilyetén láttatásával. E különleges mozgásalkotással az Egészséges erotika felfogható az 1920-as évek burleszkfilmjei és az embereket animáló, úgynevezett pixillációs filmek (hazai képviselőjük Varsányi Ferenctől az 1982-es Suli-buli) közötti láncszemnek is. A két figurához emblematikus gesztusok társulnak: míg Bozodi zsebtükörbe nézve fésülködik, ha hölgyek közelébe kerül, addig Falkay mániákus kefírrázása (az ötletet Tímár a rendezőasszisztenstől vette kölcsön) sikamlósabb geg, amely kiváltképpen a kukkolással párosítva válik a maszturbációt parodizáló mozdulatsorrá. A mozgás torzítása mellett egyéb markáns vizuális ötletek dúsítják az Egészséges erotikát: ilyenek a különös (főként alsó) kameraszögek, a klipszerű jelenet (a Kristóf Kata által játszott szeleburdi titkárnő fergeteges magánszáma a Limbó hintó dalára) és a dobgép hangjaival kísért ugró vágások. Tímár ugyanakkor nemcsak a képet stilizálja, a hangot – pontosabban az értelmes beszédet – is átformálja: férfikarakterei töredékes mondatokban szólnak egymáshoz, igekötőket és mondatrészeket hagynak el, szavakat torzítanak („’kotmányunk ünnepe”, „’gusztus 20-a”, „orgazmumus”). A szavakat és a jelentéseket roncsoló, összezagyváló nyelvi humort többen hasonlították Esterházy Péter prózájának truvájaihoz.

Az Egészséges erotika a közönség és a kritika körében egyaránt sikert aratott: a rendező mindmáig legnézettebb játékfilmje (közel 700 000 néző váltott rá jegyet) megkapta a Magyar Filmszemle operatőri és rendezői díját, valamint a Magyar Filmkritikusok díját. Tímár Péter későbbi munkáiban kimutatható az Egészséges erotika stíluseszközeinek újragondolására irányuló törekvés, változó színvonalon (Mielőtt befejezi röptét a denevér, 1989; Hagyjátok Robinsont!, 1989; Csapd le csacsi!, 1990; Csinibaba, 1997; Zimmer Feri, 1998). Egyetlen rendezésében, A legényanya (1989) abszurd komédiájában Garas Dezső is megkísérelte a Tímár-film leleményeit kiaknázni, vegyes sikerrel.

Irodalom

Ardai Zoltán, Düh és textúra. Beszélgetés Tímár Péterrel, Filmvilág,7. sz., 1986, 8–10.

Bikácsy Gergely, A kukkoltatók. Egészséges erotika, Filmvilág,7. sz., 1986, 6–7.

Csiffáry Tamás, Bal-láda. Tímár Péter: Egészséges erotika, Filmkultúra, 6. sz., 1986, 12–22.

Szalay György, Tűz! Tímár Péter: Egészséges erotika, Filmkultúra, 6. sz., 1986, 13–21.