Egészséges erotika

Szinte a véletlennek köszönhető, hogy a korábban trükkoperatőrként tevékenykedő, éveken át kísérleti filmekkel foglalkozó Tímár Péter a saját forgatókönyvön alapuló játékfilm, az Egészséges erotika rendezői székébe ülhetett – filmrendezői végzettség nélkül. Tímár eredetileg fényképezni készült a filmet, a rendezéssel Bacsó Pétert szerette volna „megkörnyékezni”, Bacsó azonban – stúdióvezetőként – nemcsak a forgatókönyvnek szavazott bizalmat, hanem Tímárnak mint elsőfilmes rendezőnek is. Hogy az Egészséges erotika zöld utat kapott, abban az is közrejátszott, hogy olcsó és viszonylag gyorsan leforgatható filmnek ígérkezett (fekete-fehér képvilága a szűkös büdzsé jelének is tekinthető, jóllehet ez Tímár egyetlen fekete-fehér játékfilmje, és aligha tudnánk színesben elképzelni).

A főcím bohózatként vezeti fel a filmet. Az isten háta mögötti üzemben tonnaszámra gyártják az eladhatatlan ládákat (a szereplők szavajárásával élve: „ladákat”), és a női munkások tevékenységét egyetlen férfi főnök, Falkay felügyeli. Az állóvizet előbb egy szociológus küldöttség kavarja fel (szexológiai kérdőívet töltetnek ki az alkalmazottakkal), majd a Falkayhoz csatlakozó tűzoltótiszt, Bozodi megjelenése: az ő fejéből pattan ki az ötlet, hogy a fokozottan tűzveszélyesnek ítélt helyiségeket megfigyelő kamerákkal szereljék fel – az üzemcsarnokot éppúgy, mint a női öltözőt. A két férfi kezdetben saját örömére kukkolja az öltöző-vetkőző munkáslányokat és -asszonyokat, később az erotikus attrakcióval vonzanak vevőket: a kukkolásért cserébe sorra adják el a ládákat. Az üzlet fellendülésének augusztus 20-i megünneplése azonban nem várt meglepetést tartogat a férfiaknak, a munkásnők ugyanis időközben megtalálták az elrejtett kamerákat.

Tímár bohózata a szatírát és a burleszket ötvözi. Társadalomkritikája a működésképtelenség és a korrumpálódás, illetve a siker mögött megbúvó (ez esetben szexuális természetű) kizsákmányolás kérdéskörére fókuszál. A főszerepbe helyezett antihősökkel – a fontoskodó Falkayval és a poroltókban lopott benzint rejtegető bájgúnár Bozodival – az államapparátus paternalizmusát és kontraproduktivitását gúnyolja ki. Rajhona Ádám igazgatóját és Koltai Róbert tűzoltóját a téeszelnök (Haumann Péter), az állatorvos (Sótonyi József), a párttitkár (Mikó István) és a tűzoltóparancsnok (Hunyadkürti György) dicstelen kompániája egészíti ki, utóbbiak felelősek a finálé katasztrófa-szituációjáért. A paternalizmus kifigurázása, a tűzoltó karaktere és a sikertelen tűzoltás mozzanata óhatatlanul Miloš Forman remekművére, a Tűz van, babám!-ra (Hoří, má panenko, 1968) utal: Tímár is megkísérli – ha ebben nem is jut olyan komplex eredményre, mint Forman –, hogy modellszerű alkotásban vizsgálja a társadalmi anomáliákat. S nem csak az államszocializmus korszakában: a film nemi kizsákmányolással kapcsolatos (a legkevésbé sem mulatságos) látlelete nem veszített aktualitásából.

Nem véletlen, hogy a film vizuális – továbbá a beszédet érintő – stilizációja a munkásnők megjelenítésére nem, csak a férfia­kéra terjed ki. A forgatás során a főszereplők számos jelenet felvételekor hátrafelé mozogtak, miközben az operatőr, Kardos Sándor a kamerába visszafelé befűzött szalagra fotografálta őket – a film képsorain a szereplők mozgásiránya megfordult ugyan, „helyreállt”, mozgásformájuk mégis természetellenessé, görcsössé, nyakatekertté vált. Mintha Tímár a „rosszban sántikál” szófordulatának vizuális megfelelőjét fejlesztette volna ki Falkay és Bozodi sompolygó, osonó mozgásának ilyetén láttatásával. E különleges mozgásalkotás révén az Egészséges erotika felfogható az 1920-as évek burleszkfilmjei és az embereket animáló, úgynevezett pixillációs filmek (Varsányi Ferenc: Suli-buli, 1982) közötti láncszemnek is. A két figurához emblematikus gesztusok társulnak: míg Bozodi zsebtükörbe nézve fésülködik, ha hölgyek közelébe kerül, addig Falkay mániákus kefírrázása (az ötletet Tímár a rendezőasszisztenstől vette kölcsön) sikamlósabb geg, amely kiváltképpen a kukkolással párosítva válik a maszturbációt parodizáló mozdulatsorrá. A mozgás torzítása mellett más markáns vizuális ötletek is dúsítják a képi világot: a különös (főként alsó) kameraszögek, a klipszerű jelenet (a Kristóf Kata által játszott szeleburdi titkárnő fergeteges magánszáma a Limbó hintó dalára) és a dobgép hangjaival kísért ugró vágások. Tímár ugyanakkor nem csak a képet stilizálja, a hangot – pontosabban az értelmes beszédet – is átformálja: férfikarakterei töredékes mondatokban szólnak egymáshoz, igekötőket és mondatrészeket hagynak el, szavakat torzítanak („’kotmányunk ünnepe”, „’gusztus 20-a”, „orgazmumus”). A szavakat és a jelentéseket roncsoló, összezagyváló nyelvi humort többen hasonlították Esterházy Péter prózájának truvájaihoz.

Az Egészséges erotika a közönség és a kritika körében egyaránt sikert aratott: a rendező mindmáig legnézettebb játékfilmje (közel 700 000 néző váltott rá jegyet) megkapta a Magyar Filmszemle operatőri és rendezői díját, valamint a Magyar Filmkritikusok díját. Tímár Péter későbbi munkáiban változó színvonalon törekedett az Egészséges erotika stíluseszközeinek újragondolására (→Mielőtt befejezi röptét a denevér, 1989; Hagyjátok Robinsont!, 1989; Csapd le csacsi!, 1990; Csinibaba, 1997; Zimmer Feri, 1998). Garas Dezső egyetlen rendezésében, A legényanya (1989) abszurd komédiájában szintén megkísérelte a Tímár-film leleményeit kiaknázni, vegyes sikerrel.

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala