súgó szűrés
keresés

Szerelem első vérig

Rendező
Dobray György, Horváth Péter
Bemutató
1986.03.17.
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
1 óra 29 perc
A szócikk szerzője
Barkóczi Janka

Az 1980-as évek közepének közönségfilmjei visszahozták a hazai filmművészetbe a népszerű műfajokat, és mertek könnyeden szórakoztató, közérthető módon fogalmazni. Ebben az időben megnőtt a koprodukciók száma, a nyugati minták egyre közvetlenebbül érték el a hazai filmipart. A központi ellenőrzés még működött, de a társadalomban visszafordíthatatlan változások indultak meg, és a megszabott keretek között mind változatosabb skálán szólalt meg az alkotók hangja. Bár a Szerelem első vérig távol áll attól, hogy a rendszerváltást megjósolja, utólag különleges értelmezési keretet ad a műnek, hogy az itt bemutatott kamaszok már a szocializmus összeomlása után, egy új világban kezdik meg felnőtt életüket.

A filmet Dobray György (1942) és Horváth Péter (1951) közösen jegyzi rendezőként és forgatókönyvíróként. Dobray 1965-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, pályáját dokumentumfilmesként kezdte, míg Horváth a színészet felől érkezett a rendezéshez és az íráshoz. Eredeti terveik szerint a hatvanas évek fiatalságáról forgattak volna Horváth Péter saját szegedi élményei nyomán. A munka során figyelmük egyre inkább a kortárs tinédzserek felé fordult, és végül az kezdte érdekelni őket, hogy miben különböznek a korábbi nemzedékektől. Olyan történetet szerettek volna elmesélni, amely könnyen fogyasztható, megszólítja a közönséget, de problémafilmként is működik. A Szerelem első vérig a bemutatás után a nézők egyik kedvence lett, a siker nyomán két további folytatás is készült: a Szerelem második vérig (1988) és a Szerelem utolsó vérig (2002).

A két főhős, Fügedi Ferenc (azaz Füge) és Ágota, érettségi előtt állnak, együtt tervezik a jövőjüket. Gondtalanok és szerelmesek, élik a kamaszok kalandos-kiszámítható életét. Füge elvált szülők gyereke, festőnek készül, a szegedi iparművészeti középiskola kollégistája. Ágota egyszer talán majd régész lesz, addig is szigorú nagymamája és habókos rendőr nagybátyja rendezi az életét. Amikor feltűnik Gyula, a lány régi szerelme, hirtelen megbomlik az idill, és a kétségbeesett Füge „lelki vérzésében” öngyilkosságot kísérel meg. A lazán felfűzött jelenetekben egyre több a dráma, kiderül, hogy a fiú anyja halálos beteg, Ágota pedig gyereket vár. Füge, aki általában csak sodródik az eseményekkel, előbb-utóbb kénytelen felnőttekhez méltó döntéseket hozni és felelősséget vállalni.

A film keserédes tinivígjáték, amely magán őrzi az évtized lenyomatát. Az érzelmes szaxofonszólók, válltömések, plasztik kiegészítők, nylon blúzok és zselés hajak különös elegyet alkotnak a késő Kádár-kor kissé provinciális, pörköltszaft illatú világával. A profi színészek mellett amatőröket is látunk, a főszerepeket játszó Berencsi Attila, azaz Beri Ary, és Szilágyi Mariann ezzel az alakításával vált ismertté. A történet humora kissé sikamlós, inkább ösztönös, mint intellektuális. A figurákban van valami elrajzolt és szatirikus, ilyen például az újhullámos rockra keringőző Gizike néni és a nagyszájú Lajos bácsi kettőse, akik együtt és külön-külön is komikus karakterek.

Az 1980-as évek filmjeinek egyik jellemző sajátossága, hogy a társművészetek közül különösen megnő a zene szerepe. Az új érzékenység irányzatában ez az underground zenekarok megjelenésével és hangsúlyos szerepeltetésével teljesedik ki, Dobray és Horváth viszont olyan zsánerfilmet készített, amely csak a kommerszebb megoldásokat bírta el. A zenének egyszerre van hangulatfestő és dramaturgiai funkciója, itt azonban nyoma sincs lázadásnak és a félillegalitás bizsergető izgalmának. Fügéék laza, érzelmes tónusban játszó amatőr zenekarának próbái és fellépései, amelyek a biztonságot és kulturált szórakozást jelentik, egyben tagolják is a történetet. Dés László és Demjén Ferenc állandó motívumként visszatérő, fülbemászó főcímdala azonnal sláger lett: „Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk. / Hiszen van még időnk, azért se változunk.”

Szerelem első vérig a könnyed hangvétel ellenére olyan tabutémákat is érint, mint például az abortusz. A jellegzetes kamasz párbeszédek mellett („Elkenődik a szemed, ennyit nem ér meg egyikük se.”, „Én is voltam már öngyilkos. Kétszer is. – Az jó.”) a szereplők komoly és kevésbé kibeszélt kérdésekkel szembesülnek. A testiség ábrázolása természetesen a film egyik vonzereje volt, emellett azonban a Kádár-korban elhallgatott problémák is nagyon érdekelték a közönséget. Dobray későbbi, szintén nagy sikert arató dokumentumfilmjei, a K1 – Film a prostituáltakról (1989) és a K2 – Az éjszakai lányok (1990) hasonló keresetlenséggel és jó karakterérzékkel dolgozták a fel a prostitúció jelenségét és a rendszerben őrlődő, kiszolgáltatott nők helyzetét. Füge abortuszra viszi barátnőjét, a kórház előterében pedig találkozik tanárával, aki ugyanilyen okból egyik tanítványát kíséri. A fiú cinikusan csak annyit vet oda, „férfisors”, szavainak azonban ijesztő súlya van. Füge és Ágota végül úgy dönt, hogy összeházasodik és megtartja a gyereket, azonban sejteni lehet, hogy korábbi nagy terveiknek ezzel befellegzett. A Szerelem első vérig ezzel együtt sem azért érdekes, mert megoldási javaslatokat ad a problémákra, hanem mert sokat elmond a korról.

Irodalom

Barna Mária, Jó mozit szeretnénk csinálni. Beszélgetés Dobray Györggyel és Horváth Péterrel, Film, Színház, Muzsika, 43. sz., 1985. október 26., 15.