súgó szűrés
keresés

Witman fiúk

Rendező
Szász János
Bemutató
1997.03.21.
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
1 óra 38 perc
A szócikk szerzője
Benke Attila

Tarr Béla és Fehér György mellett Szász János (1958) kapcsolódott több művével a nyolcvanas–kilencvenes évek filmművészeti irányzatához, a „magyar fekete szériához”, amelyhez a Szász-életműből a Woyzeck (1994) mellett a Witman fiúk kötődik legerősebben. Szász Csáth Géza két novelláját, az Anyagyilkosságot (1908) és A kis Emmát (1911) egyesítette egy történetté. Főhősei iskolás kamaszok, akiknek még nincs stabil értékrendje, és a felnőttek építő jellegű útmutatásai híján az amorális gyerekek kegyetlen állatkínzásokat és gyilkosságokat követnek el. Míg Csáth a bűnelkövetésre koncentrált, és a kérdések megválaszolását az olvasóra bízta, addig Szász János bevallottan a „miérteket” kutatta lélektani bűndrámájában.

A fekete széria filmjei a bűn pszichológiájával, valamint az ember sötét oldalának bemutatásával foglalkoznak, így általában fekete-fehér, expresszionista stílusú alkotások, amelyek tematikai szempontból is rokoníthatók a francia költői realista filmekkel (Jean Renoir: Állat az emberben [La bête humaine, 1938]) és az amerikai film noirokkal (Tay Garnett: A postás mindig kétszer csenget [The Postman Always Rings Twice, 1946]). Ugyan a Witman fiúk színes, ám képi világa a noirokat idézi: erős fény-árnyék, illetve világos és sötét színkontrasztok jellemzik, gyakoriak az oldalról vagy alulról, éles direkt fénnyel megvilágított, így eltorzított arcok közelképei, valamint a geometrikus (vertikális vagy átlós) kompozíciók (a film operatőre a rendező állandó munkatársa, Máthé Tibor volt). Például az egyik beállításban a fehér, vallásos emlékmű szinte ránehezedik az alatta elhaladó sötét hintóra, amelyre az idősebb fiú, Witman János titokban felkapaszkodik, és amelyben a (nem annyira szexuális jellegű, jóval inkább az anya iránti) vágy tárgya, a prostituált Irén szeretkezik egyik kliensével.

Mint arra Sághy Miklós rámutat pszichoanalitikus elemzésében, a Witman fiúkat uralják az ehhez hasonló, a címszereplők lelkét tükröző képi szimbólumok. A filmben fontosabb szerepet kap a történet elején elhunyt apa, Witman Dénes, akihez a megkínzott állatok képei köthetők. A halált és a fájdalmat jelképező bagoly a temetésen, a kereszten tűnik fel először, míg a kutya éppen az épület elé van kikötve, ahol a halottaskocsi várakozik az apa holttestével. Ezeknek a motívumoknak a kihangsúlyozásával Szász János az Anyagyilkosság ödipális felhangjait erősítette fel, hiszen az apával közvetett módon érintkező két állat fontos szerepet játszik a fiúk „fejlődésében”, kutatásában. A két testvér, illetve a filmben inkább a tulajdonképpeni főhős, az idősebb János a fájdalom titkát szeretné megfejteni, amely erősen kapcsolódik az apához, mivel annak utolsó szava is az volt, hogy „fáj”. Az apa elvesztése, így az általa képviselt tradicionális, keresztényi értékrend (a film rögtön egy családi imával nyit, amelyet Dénes szigorúan, Jánost rendre utasítva vezényel le) eltűnése kulcsszerepet játszik abban, hogy az erkölcsi fékektől megszabadult fiúk a fájdalmat kutassák és okozzák más lényeknek a padláson, ami értelmezhető a főszereplők lelkének szimbólumaként. A Witman fiúk tudatfilm is: ezt erősíti, hogy bár hónapok telnek el a cselekmény során, végig tél van, és a nappalok is jellemzően szürkék. Így nemcsak a padlás, hanem az egész cselekményvilág felfogható a címszereplők, kiváltképp János lelke kivetüléseként, a film pedig arról szól, hogy az ösztön-ént fegyelmező, az egó és a szuperegó kialakulását segítő apa hiányában hogyan törnek felszínre a keresztény-patriarchális normák által elfojtott gyilkos és szexuális ösztönök.

A nyilvánvaló pszichoanalitikus értelmezés mellett Szász művének van egy burkoltabb, társadalmi olvasata is. Míg az Anyagyilkosságban az iskola jelentéktelen szerepet játszik, addig A kis Emmához hasonlóan a Witman fiúkban igen fontos hely, az intézmény több epizódban is visszatér a poroszos, szigorú, látszólag igazságosnak tűnő, valójában szadista tanár úrral együtt. Amellett, hogy az apa halála után Witmanné elhanyagolja a fiúkat, így nem részesülnek megfelelő neveltetésben, az is fontos, hogy a fennálló, első világháború előtti rendszer ideológiáját képviselő iskolában a tanár személyiségtorzító értékrendet közvetít a diákok felé. Szász János úgy szerkesztette meg a cselekményt, hogy a szadista állatkínzások a fegyelmező pedagógus jelenetei után következzenek. Például János eleinte vonakodik kimenni a tanári asztalhoz, ahol egy békát boncolnak. „Magát nem érdekli a békák légzési mechanizmusa?” – teszi fel a kérdést a tanár, majd ezt követi az elkötött kutya akasztási jelenete, amelynél már maga János kérdezi aggódó öccsétől: „Magát nem érdekli ez, Witman? A Bodri légzési mechanizmusa?” Később pedig egy verekedést követően (a Zöldi nevű fiú inzultálta János édesanyját) a tanár nyilvánosan megalázza az idősebb Witmant – a testvérek ezután kínozzák meg a baglyot. (Szász egyik szadista kivégzést sem mutatja be, kihagyásos szerkesztéssel, illetve hangokkal idézi meg a borzalmakat.) Ezzel a szerkesztésmóddal a rendező arra irányítja a figyelmet, hogy az amorális, szadista és szeretethiányos fiúk valójában nem bűnösök, hanem egy torz társadalom rosszul működő ideológiai apparátusainak (család, iskola) teremtményei, illetve áldozatai, akárcsak azok a katonák, akiket hazug patrióta és nacionalista szólamokkal a két világháborúban a frontvonalakra vezényeltek, mint arra direkten is utal a kisvároson átvonuló osztag képével.

Irodalom

Sághy Miklós, Az adaptáció mint a szöveg tudattalanja. Csáth Géza: Anyagyilkosság; Szász János: Witman fiúk, Apertúra, 4. sz., 2012., http://uj.apertura.hu/2012/tel/saghy_az_adaptacio_mint_a_szoveg_tudattalanja/ (utolsó letöltés: 2020. 03. 20.)

Várkonyi Benedek, Kalandtúra a múltba. Beszélgetés Szász János filmrendezővel, Filmvilág, 7. sz., 2009, 24–27.