súgó szűrés
keresés

Jób lázadása

Rendező
Gyöngyössy Imre, Kabay Barna
Bemutató
1983.12.01.
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
1 óra 45 perc
A szócikk szerzője
Murai András

A Kádár-rendszerben a vészkorszak és a holokauszt nem tartozott az egyértelműen tiltott témák közé, a hatalom azonban tudatosan kerülte a szembenézést a közelmúlt traumáival, elfojtva a zsidóság tragikus sorsának társadalmi emlékezetét. Mindezzel együtt a „puha diktatúrában” jó néhány film érintette a témát, többnyire egy-egy epizód erejéig, kevés viszont a száma azoknak, amelyek középpontba állították a zsidóüldözést és deportálást. Ezen kevesek közé tartozik a zsidó kultúra elpusztítását megrendítő történetben elbeszélő Jób lázadása.

A film címe a bibliai történetre utal: az ószövetségi példázatban a feddhetetlen, istenfélő Jóbot próbára teszi Isten, a jómódban és boldogságban élő ember elveszíti hét gyermekét és vagyonát, mégsem fordul szembe Isten akaratával, minden csapás ellenére kitart hite mellett. Gyöngyössy Imre és Kabay Barna filmjében, amely 1943–1944-ben, egy Tisza menti faluban játszódik, Jób ugyancsak mindvégig megőrzi hitét, az életét sújtó szerencsétlenségekbe azonban nem törődik bele: a természet, a történelem és a Mindenható akarata ellenére kezébe veszi sorsa irányítását, és gyermekei elvesztése után örökbe fogad egy keresztény kisfiút. Az idős zsidó házaspár, Jób és Róza tudják, hogy rájuk hamarosan szörnyű sors vár („A halál angyala száll Izráel népére”, mondja Jób), ezért utolsó lehetőségként, hogy vagyonukat, vallásukat és szeretetüket továbbadják, az árvaház igazgatóját lekenyerezve két bikaborjúért vásárolják meg a reménységüket, a jövőjüket. „Isten nem adott utódot, hát vettem egyet” – magyarázza Jób az értetlenkedő falubeli zsidóknak, akik kezdetben istenkáromlónak tartják a gój fiú miatt. A hétéves, vadóc Lackó és az örökbefogadó szülők között az együtt töltött év alatt egyre szorosabb, szeretetteljes kapcsolat alakul ki, és a gyermek a körülötte élők mintáit követve fokozatosan a zsidó közösség részévé válik. A Bibliában az Úr Jóbot a hitéért végül hosszú élettel áldja meg. A film történetében nincs megváltás, Jóbot és Rózát a falu többi zsidó vallású lakójával együtt viszik el a csendőrök.

A Jób lázadása nem a magyar társadalom felelősségét vizsgálja (ezt évtizedekkel később a 2017-es, szintén a vidéki zsidóság sorsával foglalkozó 1945 [Török Ferenc] teszi meg), nem tér ki a zsidókra és más üldözöttekre zúduló veszedelem történeti okaira sem, az alkotók csak jelzik – például a csendőrök és katonák ismételt megjelenésével – a fenyegetettséget. Az antiszemitizmus visszafogott megjelenítése mellett a falusi élet idilli ábrázolása hangsúlyos, amiért a korabeli kritikák elmarasztalták a filmet. Már az alaphelyzet – zsidó emberek keresztény gyereket fogadnak örökbe – nehezen elképzelhető 1943-ban, s talán túlságosan meghitt a falu zsidó és nem zsidó lakosainak viszonya. Szabó Gábor operatőr realista ábrázolást egyszerre megőrző és attól árnyalatnyit elemelő költői képei jelentősen hozzájárulnak a falusi idill megteremtéséhez. A harmonikus jelenetekre – például a zsidó szertartások részletes bemutatására, a kisfiú és kutyájának játékára – a végkifejlet drámai hatása miatt van szükség: Lackó tudatlan, naiv, az eseményekből semmit nem értő kisgyermeki nézőpontjából válik igazán felfoghatatlanná Jób és Róza elhurcolása, és tágabb értelemben a magyar zsidóság elpusztítása.

Gyöngyössy és Kabay rendezése két szempontból is újat hozott a zsidó sorsok hazai filmes ábrázolásában. A paraszti haszid zsidó élet gazdag kultúrája, vallási tradíciója – amely aztán a nyilas uralommal és a holokauszttal elpusztul – itt kerül először középpontba. S a magyar filmek sorában elsőként a Jób lázadásában meghatározó a gyermeki nézőpont. A felnőttek világa, s benne a zsidó hagyomány tárul fel a kíváncsi, mindent megfigyelő és kileső kisfiú előtt, az esti imádságok éppúgy, mint a cselédek szeretkezése. A vészkorszak tragédiáját ezt követően több film is megjeleníti ebből a perspektívából, többek között az Elysium (Szántó Erika, 1986), a Senkiföldje (Jeles András, 1993) és a Sorstalanság (Koltai Lajos, 2005).

A film több alkalommal utal bibliai eseményekre és példázatokra. Mikor Lackó torokgyík miatt beteg lesz, és Jób petróleumba mártott késsel menti meg a haláltól, úgy közelít a gyerek felé – veti férje szemére Róza –, ahogy Ábrahám készült feláldozni fiát. A felgyógyult gyereket három falubeli zsidó látogatja meg, mint a három királyok az újszülött Messiást. S mikor a zsidókat elhurcolják a faluból, Jóbnak és Rózának – a Krisztust megtagadó Péterhez hasonlóan – meg kell tagadniuk gyermeküket, hogy megmentsék a deportálástól. Az ó- és újszövetségi párhuzamokat az alkotók mindannyiszor arra használják, hogy Jóbot ne csak Istenhez fohászkodó, hanem döntéseket hozó, cselekvő emberként mutassák, ahogy a film címében szereplő „lázadás” is a saját akarat érvényesítésére utal.

Az idős, egymással szeretettel zsörtölődő házaspárt kiválóan formálják meg a színészek. Jób bölcs, nyugalmat sugárzó, alázatos és mégis konok figurája Zenthe Ferenc egyik legjobb alakítása, s remek Temessy Hédi is a szűkszavú, gondoskodó anya szerepében. Telitalálat a hétéves Lackót alakító Fehér Gábor, aki inkább átéli, mint eljátssza szerepét.

Gyöngyössy Imre és Kabay Barna számos játék- és dokumentumfilmet készített közösen, az első nemzetközi elismerést 1978-ban a Két elhatározás hozta meg számukra, de a fesztiválsikerben legmesszebb a Jób lázadásával jutottak, amelyet 1984-ben a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára jelöltek.

Irodalom

Jelenits István: Idillt nyit ott, ahol tragédia fészkel. Töprengések a Jób lázadása című filmről. In Surányi Vera (szerk.): Minarik, Sonnenschein és a többiek. Zsidó sorsok magyar filmen. Bp., 2015, Magyar Zsidó Kulturális Egyesület–Szombat.