súgó szűrés
keresés

Európa nem válaszol

Rendező
Radványi Géza
Bemutató
1941.03.19.
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
1 óra 45 perc
A szócikk szerzője
Záhonyi-Ábel Márk

Radványi Géza (1907–1986) az 1940-es években forgatókönyvíróként és/vagy rendezőként jegyzett filmjeiben olyan témák variációit jelenítette meg, mint a két irányból érkező erők szorításában elszigetelten vívódó karakterek és közösségek belső viszonyai, vagy a művészsorsok ábrázolásán keresztül tetten érhető önreflexivitás. Az elszigetelt pozícióba kerülő, rendszerint két férfi között lelkileg őrlődő női hősök sémája (általában Tasnády Fekete Mária alakításában) több esetben is túllép az erős lélektaniságon alapuló karakterábrázoláson, és tágabb társadalmi, történeti vagy ideológiai kontextusokat idéz meg. A Sarajevo (Ráthonyi Ákos, 1940) az első világháború idején magyar és orosz katonák közötti konfliktusban, az Erdélyi kastély (Podmaniczky Félix, 1940) a trianoni Magyarország és Románia közötti válaszúton lévő erdélyi nemesség körében, az Egy asszony visszanéz (1941) a magyar és külföldi alkotói karrier viszonyrendszerében, A beszélő köntös (1941) pedig a törökök és a németek között megmaradni próbáló magyar város szemszögéből is értelmezhető. A korabeli Radványi-művekben visszatérő karakterek azok az alkotók/művészfigurák (Sarajevo – festőművész; Zárt tárgyalás, 1940 – zongoraművész; Egy asszony visszanéz – színész; A beszélő köntös – ruhakészítő), akiken keresztül reflexiók fogalmazódnak meg a művészettel, a művészléttel vagy az alkotás folyamatával kapcsolatban. Ezek a témák némileg módosulva még az 1945 után készült Valahol Európában (1947) esetében is visszatérnek.

Az Európa nem válaszolt1941 márciusában mutatták be, közvetlenül Magyarország háborúba lépését megelőzően. Megjelenésekor kifejezetten aktuális problémákra reflektált a háborúellenes tematika vagy a magyar és az európai/nemzetközi nézőpont kapcsolatának vizsgálatával.

1939 augusztusának végén az európai háború fenyegetése közben egy volt kémnőnek a béke érdekében titkos dokumentumokat kell Amerikából Európába szállítania egy óceánjárón, ám közben megpróbálják ellopni tőle a papírokat. A Tasnády Fekete Mária által alakított hősnő két férfikarakterrel is megismerkedik az út során, akikkel kapcsolatban folyamatos bizonytalanságot kelt a thriller műfajára jellemző információadagolási megoldások alkalmazása (suspense). Mind a Petrovics Szvetiszláv alakította Vincent Gordon, mind a Greguss Zoltán által megformált Olivera valós szándékai sokáig rejtve maradnak, így a kémnő csak az utolsó pillanatban szembesül tényleges riválisával. Az expresszív képi megoldások, a szimmetrikus kompozíciók, a mélységi szerkesztés vagy a párhuzamos montázs alkalmazása tovább bővíti a feszültségkeltés eszköztárát és a (kém)thriller lehetőségének kibontakozását.

Az óceánon átkelő hajón a bűnügyi szál hősei mellett mások is utaznak: sorsukban, a köréjük szerveződő cselekményelemekben, epizódokban egyéb témákat is kidolgoz a film. A magyar származású egykori filmcsillag (Titkos Ilona) az úton összetalálkozik volt sorstársával, akivel annak idején együtt keltek át Amerikába, és most rádöbbenve karrierje végére úgy dönt, hogy a további külföldi próbálkozások helyett szakít menedzserével, és hazakíséri Magyarországra elhunyt idős barátja unokáját, vagyis a múlt illúzióiban élő filmszínész szerepét felváltja a jövő nemzedékét nevelő szerepre. A gazdag üzletember (Somlay Artúr) mindent elkövet annak érdekében, hogy a kapitány (Kiss Ferenc) parancsára a hajón elrendelt hírzárlat ellenére rádiót szerezzen, és üzleti érdekeinek megfelelően reagáljon a nemzetközi eseményekre, legyenek azok békebeli vagy háborús történések. A különböző nemzetiségű emberekből álló és az évek során összehangolódó zenekar tagjai a háború kitörése esetén megfogadják, hogy a háború befejezése után újra találkoznak, és remélik, hogy eme vágyukat meg is tudják valósítani. Egy házaspár az út kényelmetlensége és bizonytalan kimenetele miatt – komikus keretek között – folyamatosan azon aggodalmaskodik, hogy miért is hagyták el Amerikát.

A mű bővelkedik az önreflexív megoldásokban, utalásokban. Több karakter esetében is felmerül, hogy a kémhistóriában betöltött szerepük összekapcsolódik az illúzióteremtéssel mint alkotói készséggel és kifejezőerővel. A hegedűművész megítélése is folyamatosan változik, mivel valós zenei tudásának mértéke végig lebegtetett: vajon tényleges hegedűművész, vagy csak technikai eszközökre támaszkodó szélhámos? A filmsztár a némafilm idején ismert színésznő volt, azonban a hangosfilm idején lehanyatlott a karrierje, és ezért is dönt amellett, hogy a nemzetközi környezettől elbúcsúzva hazatér szülőföldjére. A zenekar tagjai a háborútól való félelem ellenére hisznek abban, hogy a művészet a nemzetek felett áll, és képes arra, hogy összehozza a legkülönbözőbb embereket is.

Az Európa nem válaszol a Radványi-életmű meghatározó darabja. Egyszerre jelennek meg benne a rendező visszatérő témái és a korszak történéseire vonatkozó aktuális reflexiók.

Irodalom

Muhi Klára, Összeszedni a szétdobált világot. Radványi Géza, Filmvilág,1. sz., 2008, 12–15.

Nádasy László, Radványi-portré: Egy film dokumentumai,Budapest, 1983, Múzsák – MAFILM.