súgó szűrés
keresés

Zárt tárgyalás

Rendező
Radványi Géza
Bemutató
1940.11.21.
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
1 óra 32 perc
A szócikk szerzője
Pápai Zsolt

A harmincas évek végén a zsidótörvényekkel kiszorított alkotók helyére ismeretlenek kerülnek a hazai filmiparban. Egyeseket a tehetségtelenségük kompromittál, másokat a politikai szerepvállalásuk és az ordas ideológiák melletti elköteleződésük, néhányan azonban nem tartoznak sem egyik, sem másik csoporthoz. Kivált Kalmár László, Szőts István, Hamza D. Ákos, Bán Frigyes jelentkezése sokat ígérő, és Radványi Gézáé, aki újságíróként indul, majd hamarosan már a filmiparban munkálkodik: asszisztensi feladatokat lát el német és francia produkciókban. 1939-ben tér haza, és két forgatókönyvvel (Erdélyi kastély [Podmaniczky Félix, 1940] és Sarajevo [Ráthonyi Ákos, 1940]) a háta mögött hamar lehetőséget kap a rendezésre is. Első direktori munkája a Zárt tárgyalás lesz.

A történet középpontjában a korabeli magyar film visszatérő témája, a szerelemféltés áll, ráadásul a motívum nem egyszerűen megjelenik, hanem megkettőződik. A film hőse, Dr. Benedek Gábor ügyvéd (Páger Antal) egy gyilkost véd, aki féltékenységi őrületében végzett a feleségével. A bírósági melletti másik cselekményszál Benedek felesége, Anna (Tasnády Fekete Mária) megkísértését taglalja egykori tanára – továbbá Benedek barátja –, Szentgyörgyi Péter (Timár József) koncertzongorista által. Idővel Benedek helyzete párhuzamba kerül az általa védett gyilkoséval. A szerelmi téboly elhatalmasodik rajta, és őrült terveket érlel meg benne.

Gyűlölet, elfojtások, kielégítetlen vágyak, frusztrációk, pusztító erejű projekció – az őt ért trauma nyomán Dr. Benedek a megsemmisülés határig jut, ámde a zárlat deus ex machinája mégiscsak megmenti őt. A Lila akác lényegében kétszer fejeződik be. Először akkor, amikor Benedek lelövi az Annát megkísértő Szentgyörgyit. Másodszor azután fejeződik be a film, hogy kiderül: a gyilkosság valójában nem történt meg, csupán Benedek fejében játszódott le. Így tehát szükség van egy újabb lezárásra, amely szcenikájában, hangütésében különbözik az előzőtől. A film kétperces kódájában, „második befejezésében” Szentgyörgyi visszavonulót fúj: elmondja Benedeknek, hogy ugyan imádja Annát, de kilép a háromszögből, és örökre maga mögött hagyja a házaspárt, mert a nő végül is a férjét választotta.

A Lila akác-t már a korabeli hazai kritika az ötletes és gördülékeny rendezés, az alkotók atmoszférateremtő képessége és formaérzékenysége okán méltatta: utóbbi szép példája a szakírók által sokat emlegetett hallucináció-jelenet magyar filmben eladdig ritkán alkalmazott gyorsmontázsa. Mindemellett Radványi ügyesen játszik el a „valóság” és annak másolata egymásra kopírozásával, a hallucináció-epizód mellett a nyitójelenetben is erre törekszik: gyilkosságot látunk, illetve – mint idővel kiderül – annak reprodukcióját. Kiemelendő továbbá a hangkulissza izgalmassága (a kísérőzenéhez Liszt, Beethoven, Kodály és Chopin műveit használta fel Fényes Szabolcs), illetve a történet lélektani hitelessége (kivált a csábítás stá­cióit bemutató jelenetek finom pszicholó­giája) és a leleményes jelképiség. A mérgezett idill látszólag triviális képei gyakran mélyebb jelentéssel bírnak; ennek ragyogó példája az a szimbolikus – ugyanis a határsértést tematizáló –, egyúttal frivol szekvencia, amelyben Szentgyörgyi ölébe veszi Annát, és átlépdel vele egy patakon. A jelenet olvasható a kapcsolat elhálásának diszkrét jelzéseként.

Másfelől, ha szigorúan műfaji aspektusból vizsgáljuk meg a filmet, igen ellentmondásosnak tűnik. A Lila akác a korabeli magyar film húzóműfaját jelentő melodráma illusztris darabja – pontosabban sok ponton éppenséggel rendhagyó példája. Jellemzően a happy endje ambivalens, nyugtalanító, ugyanis Benedeket olyan személyként mutatja be, aki egyáltalán nem ura a sorsának, és akinek a boldogsága és boldogulása kizárólag mások döntéseitől függ. Mindezen túl a történetből hiányzik az a motívum, amelyet Király Jenő melodrámai vagy szerelmi hőstettnek nevez, és amely minden típusú szerelmi melodráma elidegeníthetetlen része, annál inkább, mert ezzel bizonyítják be a felek egymás iránti olthatatlan szenvedélyüket. Bizonyos értelemben persze megvan a hőstett itt is (Anna és Szentgyörgyi is lemond a szerelméről), de éppen a központi szereplő nem mutat be efféle, magas léleknívóját bizonyító cselekedetet; mi több, a hallucináció-jelenet Benedek pszichotikusságát emeli ki. Sérült, mentálisan gyenge alak, aki nem alkalmas egy melodráma, illetve sokkal inkább alkalmas a szomorú véggel záruló műfaj, a tragikus románc hősének.

A Lila akác műfaji nonszensz: olyan tragikus románc, amely happy enddel zárul, vagy – másik aspektusból – olyan melodráma, amelyből hiányzik a melodrámai hős. Egészében Radványi óvatosan kilép vele a műfajiság régiójából, és a klasszikus formájú analitikus művészfilm felé kacsintgat. A Lila akác ama ambícióit jelzi, amelyeket néhány évvel később a Valahol Európában (1947) mesterművével tud majd maradéktalanul megvalósítani.

Irodalom

PÁPAI Zsolt: El nem csókolt csókok. Megjegy­zések a „magyar film noirról”. Metro­polis, 2013. 4. sz.