súgó
keresés

Pápai Zsolt

Feltöltés alatt.

Kapcsolódó szócikk(ek)

  • Az 5-ös számú őrház

    Bán Frigyes (1902–1969) elhivatottságát mi sem bizonyítja jobban annál, mint hogy a húszas évek válságperiódusában, a hazai ipar recessziója idején kötelezte el magát a filmkészítés mellett, akkor, […]

  • Álmodozások kora

    A magyar film a hatvanas évek elején élete új szakaszába lép: azzal hogy csatlakozik a kurrens egyetemes filmtörténeti folyamatokhoz, az aranykora jön el. A kezdet 1961, a Megszállottak bemutatásának […]

  • Aranycsapat

    Az 1954-ben az NSZK-val szemben elveszített labdarúgó-világbajnoki döntő túlzás nélkül a 20. századi magyar történelem egyik legnagyobb traumája, amely nélkül nemcsak az ország sport- és emlékezet-, […]

  • Beszélő fejek

    Valamikor az ezredfordulón egy ismeretlen fiatalember kopogtatott a nem sokkal korábban megalakult Inforg Stúdió irodájának ajtaján, akinek vezetőjéről, Muhi Andrásról az a hír járta, hogy készségesen[…]

  • Café Moszkva

    Az egyetemes és a magyar filmtörténet között néha érdekes együttállások észlelhetők, némely honi alkotók munkái a világfilm klasszikusaira rezonálnak. A Café Moszkva különös mű, számos momentumában az[…]

  • Csempészek

    Az egyetemes filmtörténetben az ötvenes évek második felében döntő változások játszódnak le, amelyek fókuszában a többek között a neorealizmustól nyert inspirációkra építő – az olasz filmek […]

  • Dankó Pista

    A hivatalosan századik magyar hangosfilm minden idők leghíresebb honi cigányprímásának állít emléket. A korszak egyik legjobbnak tartott rendezője, Kalmár László (1900–1980) irányításával készült, […]

  • Dögkeselyű

    A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek magyar filmjének visszatérő hőse a vívódó értelmiségi, aki nem alkalmas tömegfilm (műfajfilm) főszereplőjének. Tépelődik, töpreng, amikor akciózni kellene (Simó […]

  • Dr. Kovács István

    A magyar hangosfilm első korszakának (1931–1944) második szakasza (1939–1944) számos változást hoz, a műfaji térkép és a filmek értékorientációi is átalakulnak, nem függetlenül a politika döntéseitől […]

  • Egy nap

    A Magyar Nemzeti Filmalap 2015-ben létrehozott és évente meghirdetett Inkubátor programjának célja az volt, hogy diplomával már igen, de nagyfilmmel még nem rendelkező ifjú rendezőjelölteknek adjon […]

  • Egy pikoló világos

    A sematizmus ínséges évei után az ötvenes évek derekán új tendenciák mutatkoznak a magyar filmben, két meghatározó irányzat is születik, a drámai-expresszionista (kivált Fábri Zoltán munkái) és a […]

  • Én voltam

    A harmincas évek formájában és nyelvében szimpla és konvencionális magyar filmjei között felüdülést jelent egy-egy olyan mű, amelyben a kép funkciója nem pusztán a cselekmény illusztrálása. Amelyben […]

  • Eszkimó asszony fázik

    A nyolcvanas évek elején durván ellenirányú folyamatok zajlanak a magyar filmben. Az úgynevezett akadémizmus lineáris narratívájú, közérthető, formanyelvében konzervatív, valamint „professzionális” […]

  • Feldobott kő

    A magyar filmtörténet hatvanas évekbeli csúcsidőszakában sorozatban születtek a kiválóbbnál kiválóbb művek debütáns rendezők műhelyében: Gaál István Sodrásban (1963), Kósa Ferenc Tízezer nap (1967), […]

  • Férfihűség

    Daróczy József (1885–1950) producerként már a harmincas évektől a filmipar közelében volt, de rendezőként csak a negyvenes években kezdett dolgozni: 1941 és 1944 között gyors egymásutánban hat filmet […]

  • Gázolás

    Az ötvenes évek derekán megszülető magyar filmművészet kimunkálói jobbára az új rajhoz tartoznak, harminc és negyven közöttiek: Fábri Zoltán (Körhinta, 1955), Máriássy Félix (Budapesti tavasz, 1955; […]

  • Gyarmat a föld alatt

    A negyvenes évek végén felgyorsult az ország bolsevizálása, amely a kultúrpolitikát sem hagyta érintetlenül. A totalitárius állam a filmet – potenciális tömeghatása miatt – kitüntetetten fontosnak […]

  • Gyöngyvirágtól lombhullásig

    Miután elkészített számos rövidebb munkát, majd pedig leforgatta pályája – egyúttal a magyar filmtörténet – első egész estés természetfilmjét, a Vadvízországot (1952) a Szeged melletti Fehér-tó […]

  • Gyula vitéz télen-nyáron

    Bácskai Lauró István (1933) a szocialista tömegfilm megteremtésének egyik apostola volt a hatvanas-hetvenes években, akinek tevékenységét sajnos nem méltányolja eléggé az utókor. Szűkebb körben ugyan […]

  • Hahó, Öcsi!

    A szocializmusban a tömeg-, vagy ha tetszik, műfaji filmek csúnya hendikepben voltak a szerzőiekkel szemben, bizonyos vígjátéki alakzatokon és a történelmi filmen kívül mostoha sors jutott nekik. A […]

  • Halálos tavasz

    1939-ben a boldogságmitológiát építő glamúrfilmek sorát váratlanul egy végletesen depresszív mű szakítja meg. A magyar tragikus románc Kalmár László (1900–1980) szenteste előtt három nappal (illetve a[…]

  • Ház a sziklák alatt

    Az ötvenes évek elejének mindössze néhány évig létező sematikus filmje hihetetlen károkat okozott, és jó ideig – egyes elemeiben évtizedekig – nyomasztotta a magyar filmet. Az eltávolodás a terhes […]

  • A hegyek lánya

    Farkas Zoltán (1913–1980) a magyar filmtörténet szürke eminenciása, aki – kisebb megszakítással – csaknem fél évszázadon át dolgozott a filmgyárban. Vágóként indult 1935-ben és 1979-ig mintegy száztíz[…]

  • Hideg napok

    A hatvanas évek magyar filmjében rendre felvetődik a számvetés kérdése az ország (közel)múltjával, a harmincas-negyvenes-ötvenes évek tragikus sorsválasztásaival. Mindez összekapcsolódik a […]

  • Húsz óra

    A hatvanas évtized hosszú idő után az első nyugodtabb periódus – legalábbis a háborús konfliktusoktól és a belpolitikai eseményektől motivált fizikai erőszaktól mentes időszak – az ország […]

  • Hyppolit, a lakáj

    Könnyű műfaj nem létezik, de ha van igazán nehéz, akkor az a sokak által legkönnyedebbnek nevezett vígjáték, amelynek rendezése ritka nagy fesztelenséget feltételez. Ráadásul a filmeket kiváltképpen […]

  • Ismeretlen ellenfél

    A thriller az egyetemes filmtörténet egyik sikerműfaja, amelynek már a húszas-harmincas években megszülettek az első klasszikus darabjai, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Nálunk ellenben […]

  • Kék bálvány

    A némafilm–hangosfilm-váltás után közvetlenül készült filmeknek jobbára kultúrtörténeti érdekessége, semmint esztétikai jelentősége van a nemzeti filmkultúrák zömében. Az ismerkedés az új médiummal – […]

  • Kölcsönadott élet

    A harmincas évek végén a magyar film hangja, értékszemlélete, részben a műfaji térképe is megváltozik. Az elkomoruló korszellem új műfajokat preferál: megjelenik a tragikus románc (Kalmár László: […]

  • Körhinta

    Az 1955-ös év a magyar filmtörténet csillagéve, amikor is sorozatban készítenek el és/vagy mutatnak be jelentékeny művészi értékű és hatású műveket. Egyes teoretikusok szerint ekkor születik meg a […]

  • Kutya éji dala

    A hetvenes–nyolcvanas évek fordulója a posztmodern jelenségek megszaporodását hozza az európai művészfilmben. A filmek – részben a társművészeti, azaz a zenei, képzőművészeti inspirációk megerősítése […]

  • Külvárosi őrszoba

    A Horthy-korszak fontos művét, az alig néhány év alatt elismert rendezővé váló Hamza D. Ákos (1903–1993) Külvárosi őrszobáját „az első [magyar] rendőrfilmként” reklámozták, és a kritikusok is ekképpen[…]

  • Ludas Matyi

    A magyar film a második világháború utáni rövid felfutását követően hamar az enyészet sorsára jutott, miután a felgerjedő művészi indulatokat politikus-méregkeverők lefojtották, és a mozit az […]

  • Machita

    A világirodalom és a világfilm jelentős alkotóitól, Oidipusz és Iokaszté, Romeo és Júlia, Bonnie és Clyde sorsának krónikásaitól tudjuk, hogy nem csak a viszonzatlan, de a beteljesült szerelem is […]

  • Meteo

    A nyolcvanas évek elejének új-érzékenység néven elhíresült filmnyelvújító mozgalma sajnálatosan kevés művet termett, és a kihatásai nem voltak trendfordítóak, mindazonáltal zárvány sem maradt, hiszen […]

  • A nagyrozsdási eset

    Az 1956-os forradalom utáni kádári megtorlás és restauráció alapvetően hat az évtized végének magyar filmjére. Szűkül az alkotók mozgástere, erősödik a külső és a belső cenzúra. Utóbbit mindenekelőtt […]

  • Nincsen nekem vágyam semmi

    Az ezredfordulón szép számú fiatal magyar filmrendező mutatkozik be, izgalmas művekkel. Az egyik legeredetibb világképű, látásmódú, formaérzékenységű debütáns a Színház- és Filmművészeti Főiskolán […]

  • Női kezekben

    Kevés hazai rendező kezdte ígéretesebben a karrierjét Xantus Jánosnál (1953–2012), aki előbb főiskolai vizsgamunkáival babonázta meg a tanárait (Werther élete,1976; És így s eképp tovább, 1978), aztán[…]

  • Nyitány

    A Nyitány mérföldkő a magyar film történetében. Ez az első magyar film, amelyet Oscar-díjra jelöltek, továbbá elhódította a filmvilág második legfontosabb kitüntetését, a cannes-i Arany Pálmát is. […]

  • Őrségváltás

    Egyetlen évtizeden belül – 1938 és 1948 között – a magyar filmszakma két hatalmas vérveszteséget szenved el. A harmincas évek végén a faji alapú, a negyvenes évek végén az osztályalapú tisztogatásnak […]

  • A papucshős

    A papucshős a teljes hazai filmtörténet egyik leghumorosabb, egyúttal legmegrendítőbb darabja, igazi stílusbravúr. A harmincas évek végén született, abban az időszakban, amikor a glamúrromantikán […]

  • A pogány madonna

    A nyolcvanas évekre a hazai filmek nézettségének folyamatos csökkenése új utak keresésére sarkallja a gyártás döntnökeit, és olyan produkcióknak is zöld utat adnak, amelyekhez hasonlóak korábban […]

  • Simon Menyhért születése

    Egyes teoretikusok úgy tartják, a magyar filmművészet hosszas, közel fél évszázados vajúdás után született meg, az ötvenes évek derekán. Míg a korábbi időszakokban csak szórványosan készültek művészi […]

  • Sodrásban

    A hatvanas évek elején robbanva újult meg a magyar film, és megszületett a hazai szerzői mozi. Rendezők sora csatlakozott rá az európai és a világfilm progresszív tendenciáira, az ötvenes években […]

  • Szakadék

    A negyvenes évek végén, illetve – a sematizmus korának sajnálatos intermezzója után – az ötvenes évek derekán és második felében készült magyar filmek a harmincas évtized paraszti-plebejus irodalmának[…]

  • Szegénylegények

    A magyar filmnek számos korszakos mestere van, de az egyetemes filmtörténet csak kettőt ismer el közülük a maga klasszikusaként. Azt a két alkotót, akik önálló poétikát teremtettek, és olyan filmeket […]

  • Sziámi macska

    A negyvenes évek magyar filmjei a nyereségek – és a látszólagos happy endek – ellenére gyakran a veszteség és a vereség érzetét keltik fel a nézőben (Bánky Viktor: Keresztúton [1942] és Kölcsönadott […]

  • Szíriusz

    A sikeres tömegfilm-kultúrákat a műfaji differenciálódás jellemzi. Így van ez a magyar filmben is a harmincas-negyvenes évtizedfordulón, amikor a domináns vígjáték és melodráma mellett megjelenik a […]

  • Talpalatnyi föld

    Az archaizáló és paraszti témájú magyar film markáns jelenség a szocializmus első évtizedeiben: a paraszti világ jó ideig számos jelentős mű visszatérő tárgya. Már a Horthy-korszak és a koalíciós […]

  • Talpuk alatt fütyül a szél

    A magyar filmtörténetben nem gyakoriak a műfaji kísérletek, a műfajteremtési próbálkozások mégannyira sem. Már pusztán emiatt – de nem csupán emiatt – figyelemre méltó a hetvenes évek egyik szolid, […]

  • Tízezer nap

    A harmincas évek végétől a hatvanas évek elejéig tragédiák sora – egy világégés, több rezsimváltás és egy forradalom – szántja fel a magyar történelmet. Értelmezzük bárhogyan a kádári konszolidációt, […]

  • A tolonc

    A magyar némafilmmel foglalkozó kutatók örök gondja, hogy a produktivitását tekintve a tízes években még a világ élvonalában álló honi filmipar termése jobbára hozzáférhetetlen. Az egykor mintegy 600 […]

  • Vadvízország

    Az 1951–1952-es évek a magyar filmtörténet mélypontjai, szép számú sematikus-selejtes darabbal. Ha valaki ekkoriban moziba készül, nagy valószínűséggel értéktelen vacakra, ideológiával csurig töltött […]

  • Valamit visz a víz

    A negyvenes évek megváltozó, egyes elemeiben – kivált a tónusában – újraformálódó magyar filmje az előző évtized glamúrvilágképét támadja. A Halálos tavasszal (1939) kezdődik a folyamat, majd pedig […]

  • A vizsga

    A kétezres évek magyar tömegfilmjének problémáit leltározva mindenekelőtt a külföldi minták setesuta használata tűnik fel, de legalább ennyire fontos az is, hogy az alkotók mintha nem lennének képesek[…]