Pápai Zsolt
Feltöltés alatt.Kapcsolódó szócikk(ek)
-
5 óra 40
A magyar bűnügyi film a harmincas években csak vegetál. Történnek ugyan kísérletek a megteremtésére, de valamennyi próbálkozás hamvába hal, a bűnügyi filmek főelemét jelentő – mert a nyomozás tétjét […]
-
Az 5-ös számú őrház
Bán Frigyes szakmai elhivatottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a húszas évek válságperiódusában, a hazai ipar recessziója idején kötelezte el magát a filmkészítés mellett; akkor, amikor […]
-
80 huszár
Nemcsak színvonalánál, de sokszínűségénél fogva is a magyar filmtörténet egyik legizgalmasabb életműve Sára Sándoré. Egyszerre találhatóak benne jelentős dokumentum- és játékfilmek, ráadásul utóbbiak […]
-
Ajándék ez a nap
A művészek, művészetek egyik válasza a brezsnyevi-kádárista pangásra a hatvanas évek végétől, illetve a hetvenes évtized folyamán a groteszk stilizáció. Örkény Istvántól az Egyperces novellák első […]
-
Az állampolgár
A film médiuma természeténél fogva némi fáziskéséssel reagál az aktuális társadalmi eseményekre: a filmkészítés – elsősorban persze a játékfilmkészítés – kollektív és ipari jellegű, erősen […]
-
Állatkerti séta
Egy film nem csak akkor lehet vonzó, attraktív, ha kalandokról mesél és sztárokat szerepeltet; nem csak azzal bilincsel le, ha feszültséget generál, és nagyszabású érzelmeket kelt. A film sokszor a […]
-
Álmodozások kora
A magyar film a hatvanas évek elején élete új szakaszába lép: azzal hogy csatlakozik a kurrens egyetemes filmtörténeti folyamatokhoz, az aranykora jön el. A kezdet 1962, a Megszállottak bemutatásának […]
-
Angst
A kilencvenes években a nemzedéki váltás néhány évre elakad a magyar filmben, az új generáció nehezebben jut szóhoz. A Színház- és Filmművészeti Főiskola jobbára hatvanas években született […]
-
Aphrodite
Szemben a világmozival, a magyar némafilmben korántsem ritka, hogy színészek emelkednek rendezővé: mások mellett Kertész Mihály, Lajthay Károly, Garas Márton, Janovics Jenő, Balogh Béla pályaképe […]
-
Aranycsapat
Az 1954-ben az NSZK-val szemben elveszített labdarúgó-világbajnoki döntő túlzás nélkül a 20. századi magyar történelem egyik legnagyobb traumája, amely nélkül nemcsak az ország sport- és emlékezet-, […]
-
Az aranyember
A magyar némafilm legfontosabb szereplője – a kolozsvári Janovics Jenő mellett – Korda Sándor. Nem feltétlenül, illetve nem kizárólag rendezései színvonala miatt, hanem mert a filmkultúra valamennyi […]
-
Árvácska
A horror – a filmben – valami olyasmi, ami túl van a felfoghatón. A horror eredendően irracionális, a horrorfilmek pedig per definitionem fantasztikus filmek. Ranódy László Árvácskája ellenben […]
-
Átok vára
A teljes némafilmkorszakban hozzávetőleg hatszáz magyar játékfilm készült, a legkülönbözőbb műfajokban: még fantasztikus filmek is születtek, a termés hét százalékát tették ki. Ez is jelzi, hogy a […]
-
A bánya titka
Alig múlt húszéves, amikor már a kamera mögött áll, pár évre rá ezres nagyságrendű statisztasereget irányít: ifj. Uher Ödön néhány év alatt a magyar némafilm meghatározó alkotójává válik, és számosat […]
-
Bebukottak
A nyolcvanas évek derekán nemcsak tematikus, de technikai paradigmaváltás is kezdődik a magyar dokumentumfilmben: tabusított témák sora jut felszínre, egyúttal meggyengül a cenzúra ereje. Az új […]
-
Beszélő fejek
Valamikor az ezredfordulón egy ismeretlen fiatalember kopogtatott a nem sokkal korábban megalakult Inforg Stúdió irodájának ajtaján, akinek vezetőjéről, Muhi Andrásról az a hír járta, hogy készségesen[…]
-
Budapesti tavasz
1955. április 4-ére, a nácik és honi szálláscsinálóik kisöprése – illetve a szovjet hódítás – tizedik évfordulója, azaz – akkoriban úgy mondták – a „felszabadulás” megünneplésére a kultúrpolitika […]
-
Büdösvíz
A szatíra az egyik leginkább kortipikus filmfajta. Önmagában a megjelenése – hovatovább megerősödése – sokat elmond kora állapotairól, de beszédes lehet az is, ahogyan presztízse, megítélése […]
-
Café Moszkva
Az egyetemes és a magyar filmtörténet között néha érdekes együttállások észlelhetők, egyes honi alkotók munkái a világfilm klasszikusaira rezonálnak. A Café Moszkva különös mű, számos momentumában az […]
-
Cimborák – Hegyen-völgyön
Azok után, hogy elkészítette az egyetemes filmtörténet első egész estés színes természetfilmjeit (Vadvízország, 1952; Gyöngyvirágtól lombhullásig, 1953), Homoki Nagy István […]
-
Csak szex és más semmi
A korábban monolit filmrendezőképzés az ezredforduló után sokszereplős lesz, sorra nyílnak a különböző iskolák, de megjelennek a magyar film térképén a diplomájukat külföldön, nyugaton – jobbára […]
-
Csempészek
Az egyetemes filmtörténetben az ötvenes évek második felében döntő változások játszódnak le, amelyek fókuszában a többek között a neorealizmustól nyert inspirációkra építő – az olasz filmek […]
-
A csúnya lány
Az álca az egyetemes vígjátéki tradíció alapvető kelléke, de ritkán alkalmazták annyira következetesen egyazon filmkultúrán belül, mint a magyarban 1931 és 1944 között. A romantikus vígjátékban az […]
-
Dankó Pista
A hivatalosan századik magyar hangosfilm minden idők leghíresebb honi cigányprímásának állít emléket. A korszak egyik legjobbnak tartott rendezője, Kalmár László irányításával készült, nagy […]
-
Dögkeselyű
A hatvanas–hetvenes–nyolcvanas évek magyar filmjének visszatérő hőse a vívódó értelmiségi, aki nem alkalmas tömegfilm (műfajfilm) főszereplőjének. Tépelődik, töpreng, amikor akciózni kellene (Simó […]
-
Dr. Kovács István
A magyar hangosfilm első korszakának (1931–1944) második szakasza (1939–1944) számos változást hoz, a műfaji térkép és a filmek értékorientációi is átalakulnak, nem függetlenül a politika döntéseitől […]
-
Egy dollár
A húszas évek elejére a történelem és a politika csapásai, a rendezők számának leapadása megrendíti a magyar filmipart: míg korábban volt közel száz is, most évente, jó esetben, egy tucat produkció a[…]
-
Egy fiúnak a fele
Vannak idők, amikor a filmcsinálás tétje megnő: amikor az esztétikai vagy gazdasági motívumok eljelentéktelenülnek, és a film leforgatásának apropóját magasabb szempontok jelölik ki. Az 1943-ban […]
-
Egy nap
A Magyar Nemzeti Filmalap 2015-ben létrehozott és évente meghirdetett Inkubátor programjának célja az volt, hogy diplomával már igen, de nagyfilmmel még nem rendelkező ifjú rendezőjelölteknek adjon […]
-
Egy nő fogságban
A modern kori rabszolgaság nem a harmadik világ vagy a törzsi konstrukciók hitbizománya. Velünk él, itt, a magára oly sokat adó európai civilizációban is. Becslések szerint egymilliónál több ember […]
-
Egy őrült éjszaka
A magyar filmben a hatvanas évek végétől megszaporodó szatírák kettős feladatot teljesítenek. Szórakoztató irányultságuk révén a közönség tömegfilméhségét igyekeznek kielégíteni, […]
-
Egy pikoló világos
A sematizmus ínséges évei után az ötvenes évek derekán új tendenciák mutatkoznak a magyar filmben, két meghatározó irányzat is születik, a drámai-expresszionista (kivált Fábri Zoltán munkái) és a […]
-
Az elhagyott gyermekek
Nem minden gondolat kárhozatos, amelyet a propaganda diktál és a pártérdek táplál, sőt akár empátia és humánus szemlélet is születhet rendelésre: Az elhagyott gyermekek a Magyar Kommunista Párt […]
-
Elnémult harangok
Miután a hazai némafilmkincs jó része megsemmisült vagy elveszett, illendő fokozottan megbecsülni azt a keveset, ami megmaradt. Mindazonáltal aligha akad film a fellelhetők között, amely ne lenne […]
-
Az első
Cserépy László filmje címét a történelem ironikus megvilágításba helyezte: Az első egy korszak lezárása lett, szimbolikus, illetve szó szerinti értelemben egyaránt. Ez volt a legutolsó film, amelyet –[…]
-
Én voltam
A harmincas évek formájában és nyelvében szimpla és konvencionális magyar filmjei között felüdülést jelent egy-egy olyan mű, amelyben a kép funkciója nem pusztán a cselekmény illusztrálása. Amelyben […]
-
Ének a búzamezőkről
Szőts István fájdalmasan szikár életműve egyúttal az egyik legtermékenyítőbb a magyar filmművészetben: alig fél tucat kisebb és mindössze kettő egész estés alkotásból áll, mégis évtizedekre hatóan […]
-
Eszkimó asszony fázik
A nyolcvanas évek elején ellenirányú folyamatok zajlanak a magyar filmben. Az úgynevezett akadémizmus lineáris narratívájú, közérthető, formanyelvében konzervatív, valamint „professzionális” kivitelű […]
-
Évforduló
Legyen mégoly sikeres egy vígjátékrendező a harmincas évek magyar filmjében, nem elégszik meg az egyműfajisággal: repertoárját színesíteni igyekszik. A Hyppolit, a lakáj (1931) alkotója, Székely […]
-
A falu rossza
Tóth János operatőr személyes hangú szerzői etűdjeiben, ahogy erről a Study (1974), a Study No. II (1975), a Mozikép (1976) és a Shine – Ragyogás (1982) tanúskodik, különös vonzalmat érzett a némafilm[…]
-
Feldobott kő
A magyar filmtörténet hatvanas évekbeli csúcsidőszakában sorozatban születtek a kiválóbbnál kiválóbb művek debütáns rendezők műhelyében: Gaál István (Sodrásban,1964), Kósa Ferenc (Tízezer nap, […]
-
Fény és árnyék
Kevés hivatás létezik, amelyet oly mértékben kisajátítottak a férfiak, mint épp a filmrendezést. Magyarországon kiváltképp így van: a hatvanas éveket megelőző időszakokból mindössze kettő, nő által […]
-
Férfihűség
Daróczy József producerként már a harmincas évektől a filmipar közelében volt, de rendezőként csak a negyvenes években kezdett dolgozni: 1941 és 1944 között gyors egymásutánban hat filmet vezényelt […]
-
Friss levegő
A minimalista forma esszenciális filmi kifejezésmód, de nagyon rizikós. A „hiteltelenebb”, manírosabb színészi gesztusok, modorosabb alkotói megoldások ugyanis jobban meglátszanak, nagyobb foltot […]
-
Gázolás
Az ötvenes évek derekán megszülető magyar filmművészet kimunkálói jobbára az új rajhoz tartoznak, harminc és negyven közöttiek: Fábri Zoltán (Körhinta, 1956), Máriássy Félix (Budapesti tavasz, 1955; […]
-
Gyarmat a föld alatt
A negyvenes évek végén felgyorsult az ország bolsevizálása, amely a kultúrpolitikát sem hagyta érintetlenül. A totalitárius állam a filmet – potenciális tömeghatása miatt – kitüntetetten fontosnak […]
-
Gyerekgyilkosságok
A nyolcvanas évek második felében Tarr Béla Kárhozata (1988) hosszú idő után az első fekete-fehér mozifilm itthon, amely ráadásul hamar trendet nyit: rendezők sorát, köztük több debütánst inspirál […]
-
Gyöngyvirágtól lombhullásig
Miután elkészített számos rövidebb munkát, majd pedig leforgatta pályája – egyúttal az egyetemes filmtörténet – első egész estés színes természetfilmjét, a Vadvízországot (1952) a Szeged melletti […]
-
Gyula vitéz télen-nyáron
Bácskai Lauró István a szocialista tömegfilm megteremtésének egyik apostola volt a hatvanas–hetvenes években, akinek tevékenységét sajnos nem méltányolja eléggé az utókor. Szűkebb körben ugyan […]
-
Hahó, Öcsi!
A szocializmusban a tömeg- vagy, ha tetszik, műfaji filmek csúnya hendikepben voltak a szerzőiekkel szemben, bizonyos vígjátéki alakzatokon és a történelmi filmen kívül mostoha sors jutott nekik. A […]
-
A halál után
A mozi hőskorában, azaz a századfordulón, azután pedig végig a némafilmkorszakban a megmozduló képek – legyen a tárgyuk bármilyen reális, a hétköznapi világból vett jelenség – a nézőben titokzatos, […]
-
Halálos tavasz
1939-ben a boldogságmitológiát építő glamúrfilmek sorát váratlanul egy depresszív mű szakítja meg. A magyar tragikus románc Kalmár László szenteste előtt három nappal (illetve a világháború kitörése […]
-
Három hét
A magyar némafilmet az irodalomhoz erős szálak fűzik, hazai és külföldi szerzőket egyaránt szívesen adaptálnak a rendezők. 1917-től kivált megnő a külföldi – elsősorban kortárs – írók munkái iránti […]
-
Ház a sziklák alatt
Az ötvenes évek elejének mindössze néhány évig létező sematikus filmje hihetetlen károkat okozott, és jó ideig – egyes elemeiben évtizedekig – nyomasztotta a magyar filmet. Az eltávolodás a terhes […]
-
Hegyek alján
A tízes–húszas évek váltása a magyar filmben csaknem olyan mérvű, mint majd a negyvenes–ötvenes éveké lesz. Az állam durván belenyúl a filmgyártásba, filmforgalmazásba, mozibemutatásba, és […]
-
A hegyek lánya
Farkas Zoltán a magyar filmtörténet szürke eminenciása, aki – kisebb megszakítással – csaknem fél évszázadon át dolgozott a filmgyárban. Vágóként indult 1935-ben és 1979-ig mintegy száztíz (!) […]
-
Hideg napok
A hatvanas évek magyar filmjében rendre felvetődik a számvetés kérdése az ország (közel)múltjával, a harmincas–negyvenes–ötvenes évek tragikus sorsválasztásaival. Mindez összekapcsolódik a […]
-
Húsz óra
A hatvanas évtized hosszú idő után az első nyugodtabb periódus – legalábbis a háborús konfliktusoktól és a belpolitikai eseményektől motivált fizikai erőszaktól mentes időszak – az ország […]
-
Hyppolit, a lakáj
Könnyű műfaj nem létezik, de ha van igazán nehéz, akkor az a sokak által legkönnyedebbnek nevezett vígjáték, amelynek rendezése ritka nagy fesztelenséget feltételez. Ráadásul a filmeket kiváltképpen […]
-
Ismeretlen ellenfél
A thriller az egyetemes filmtörténet egyik sikerműfaja, amelynek már a húszas-harmincas években megszülettek az első klasszikus darabjai, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Nálunk ellenben […]
-
Ismeri a szandi mandit?
Nincs annál izgalmasabb, mint amikor egy debütáló rendező a filmformával játszik: sutba hajítja a konvenciókat, újratervezi a filmszerkezet paneljeit, rendhagyó szerkezetet épít. A vegyészmérnökből […]
-
Ítél a Balaton
A korai magyar hangosfilm műfajtudatos, nem stílustudatos alakzat. Az 1931 és 1944 közé eső korszak darabjai a vígjáték és a melodráma két vezérzsánerére épülnek, de legyenek bár eltérő műfajúak, a […]
-
IV. Károly király és Zita királyné megkoronázása
Elődje, Ferenc József 1867-es megkoronázásáról érthetően nem készült mozgókép, ezért Károly az első magyar király, akinek uralkodóvá avatásáról film született – egyúttal az utolsó, aki az ország […]
-
K – Film a prostituáltakról: Rákóczi tér
Az „üzletszerű kéjelgés” egészen 1993-ig a nemi erkölcs elleni bűncselekménynek minősült Magyarországon, igaz, már a nyolcvanas évektől enyhült a szigor: a tetten ért lányokat nem ítélték […]
-
Karenin Anna
Az Anna Karenina nem véletlenül élt meg számos mozgóképes adaptációt. Egyfelől Tolsztoj láttatóan és a filmes gondolkozás számára előnyösen ír, azaz képes a hősök lelki folyamatait a szituációk által […]
-
Kék bálvány
A némafilm–hangosfilm-váltás után közvetlenül készült filmeknek jobbára kultúrtörténeti érdekessége, semmint esztétikai jelentősége van a nemzeti filmkultúrák zömében. Az ismerkedés az új médiummal – […]
-
Kilenc hónap
A hetvenes évek derekára Mészáros Márta hírneve jócskán túlnő az ország határain: Örökbefogadásának (1975) berlini Arany Medvéje után nemcsak a kényes filmesztéták, hanem a nemzetközi feministák is […]
-
A kis Valentinó
Ha egyszer valaki letűnt korok szellemi-lelki állapotának archeológusaként arra kíváncsi majd, hogy miként érezték magukat a hetvenes évek kelet-európai pangásának polgárai, Nyikita Mihalkov filmje, […]
-
Kölcsönadott élet
A harmincas évtized végén a magyar film hangja, értékszemlélete s részben műfaji térképe is megváltozik. Az elkomoruló korszellem új műfajokat preferál: megjelenik a tragikus románc (Kalmár László: […]
-
Körhinta
Az 1955-ös év a magyar filmtörténet csillagéve, sorozatban készítenek el és/vagy mutatnak be jelentékeny művészi értékű és hatású műveket. Egyes teoretikusok szerint ekkor születik meg a magyar […]
-
Kutya éji dala
A hetvenes–nyolcvanas évek fordulója a posztmodern jelenségek megszaporodását hozza az európai művészfilmben. A filmek – részben a társművészeti, azaz a zenei, képzőművészeti inspirációk megerősítése […]
-
Külvárosi legenda
A film legelső, főcím előtti kockái alkotói hitvallással érnek fel: esernyővel a kézben nyűtt ruhájú kisfiú ugrál garázstetőkön, a háttérben lepusztult, gangos, egyemeletes bérház. Mintha De Sicára, […]
-
Külvárosi őrszoba
A Horthy-korszak fontos művét, az alig néhány év alatt elismert rendezővé váló Hamza D. Ákos Külvárosi őrszobáját „az első [magyar] rendőrfilmként” reklámozták, és a kritikusok is ekképpen hivatkoztak[…]
-
Lágy eső
Rengeteg szerelmi történet létezik, amely voltaképp a szerelem lehetetlenségéről és a szeretni nem tudásról szól; amelyben a hős célja a találkozás és az egyesülés örömének örvén valójában magányának […]
-
Látta-e már Budapestet télen?
Amennyire gazdag a magyar filmtörténetben a játék- és dokumentumfilmek állománya, annyira hézagos a kísérleti vagy avantgárd műveké. A húszas évektől az ötvenesek végéig tartó időszakban különösen […]
-
Légy jó mindhalálig
A nagy filmnek nem garanciája a nívós irodalmi alapanyag. Épp ellenkezőleg: lektűrből, sőt fércműből jobb eséllyel születik jelentős film, mint valóban jelentős irodalomból. A Légy jó mindhalálig nagy[…]
-
Lovagias ügy
Ha a hangulati hullámzása vagy tónusbeli változásai alapján közelítünk Kabos Gyula pályájához, akkor jól látható az 1931-es Hyppolit, a lakájtól (Székely István) az 1938-as A papucshősig (Vaszary […]
-
Ludas Matyi
A világháború utáni koalíciós korszak intermezzóját követően a magyar filmet a politika az ideológia rabságába taszította. Igaz ugyanakkor, hogy nem olyan viharos tempóban zajlott le a szuverén […]
-
Lumière-összeállítás 1896-ból
A nemzeti filmtörténetek legelső fejezeteit gyakran külföldről érkezett alkotók írják. A legkorábbi mozgóképek számos országban nem helyi munkák, paradoxonnal élve: importtermékek. Így van ez nálunk […]
-
Machita
A világirodalom és a világfilm jelentős alkotóitól, Oidipusz és Iokaszté, Romeo és Júlia, Bonnie és Clyde sorsának krónikásaitól tudjuk, hogy nemcsak a viszonzatlan, de a beteljesült szerelem is lehet[…]
-
Matyólakodalom
1920 körül a magyar film legjelentősebb talentumai közül számos már nincs a látóhatáron. Kertész és Korda ekkorra elhagyta az országot, Garas Márton pedig épp készül rá, miközben Janovics Jenőt az […]
-
A megfagyott gyermek
Az 1920-as évek a magyar filmtörténet legszomorúbb periódusa. Az évtized prológusát pedig a teljes magyar filmtörténet egyik legszomorúbb filmje jelenti, a címével is megrázó A megfagyott gyermek. […]
-
Megszállottak
Modern művészfilm kezdődhetne ekképpen: közel négyperces, megszakítatlan snitten magányos férfi bolyong az esőáztatta nagyvárosi éjszakában. Az arcát nem, csak a hátát látni; a tempója, a testtartása[…]
-
Mese a 12 találatról
A magyar filmtörténetben aligha akad tágabb szemhatárú rendező Makk Károlynál, aki életművének már első két évtizedében a legeltérőbb közelítésmódokat alkalmazza, egymástól távoli filmtípusokkal […]
-
Meteo
A nyolcvanas évek elejének új-érzékenység néven ismert filmnyelvújító mozgalma kevés művet termett, és kihatásai nem voltak trendfordítók; mindazonáltal zárvány sem maradt, hiszen az évtized közepére […]
-
A mi gólyánk
Aligha akad madár, amelyikhez annyi szimpátia, szeretet társulna a magyar közgondolkodásban, mint a gólya. Részben nyilván azért, mert sok van belőle, számos helyen megtalálható, régi időkben az […]
-
Mire megvénülünk
A némafilmkorszakban népszerűek Jókai regényei rendezőink (sőt a német alkotók) körében, nemcsak kalanddramaturgiájuk, érzelmi töltetük, hanem miliőrajzuk, a bennük megjelenő tájak fotogenitása miatt […]
-
A munka akrobatái
Az 1945 előtti Magyarországon a „kultúrfilm” címke olyan rövidebb – tíz-húsz perces – mozgóképeket jelölt, amelyeket a nagyfilmek előtt vetítettek a mozikban, jobbára ismeretterjesztő céllal. A művek […]
-
A munkászubbony
A magyar színjátszás egyik legjelentősebb egyénisége, Hegedűs Gyula korán kapcsolatba került a filmmel, már a legelső hazai mozgóképen feltűnt. Zsitkovszky Béla A tánczában (1901) a főszerepeket a […]
-
A nagyrozsdási eset
Az 1956-os forradalom utáni kádári megtorlás és restauráció alapvetően hat az évtized végének magyar filmjére. Szűkül az alkotók mozgástere, erősödik a külső és a belső cenzúra. Utóbbit mindenekelőtt […]
-
Nincsen nekem vágyam semmi
Az ezredfordulón szép számú fiatal magyar filmrendező mutatkozik be, izgalmas művekkel. Az egyik legeredetibb világképű, látásmódú, formaérzékenységű debütáns a Színház- és Filmművészeti Főiskolán […]
-
Női kezekben
Kevés hazai rendező kezdte reménytelibben a karrierjét Xantus Jánosnál, aki előbb főiskolai vizsgamunkáival babonázta meg a tanárait (Werther élete,1976; És így s eképp tovább, 1978), aztán a Balázs […]
-
Nyitány
A Nyitány mérföldkő a magyar film történetében. Az első magyar film, amelyet Oscar-díjra jelöltek, továbbá elhódította a filmvilág második legfontosabb kitüntetését, a cannes-i Arany Pálmát. Pedig a […]
-
A nyomozó
A kizárólag szellemi műveletekre épülő bűnügyi történet kevéssé mozi-, inkább csak tévékompatibilis: a szobájában szivarozva, pipázgatva üldögélő, jobb napjain az őrsön gyanúsítottakat kihallgatgató […]
-
Ostrom
Az extrémformájú létezés megemeli a hétköznapiság értékét: vannak pillanatok, amikor a megfelelés a mindennapi rutinnak hőstettel egyenlő. A háború gyakran produkál ilyesféle helyzeteket, lévén […]
-
Örök megújulás
Sokak szerint a múlt század derekának hazai természetfilmesei nem egyszerűen a legjobbak a világon, de voltaképp ők a természetfilm feltalálói, pionírjai, megteremtői. Ha ez az állítás vitatható is, […]
-
Őrségváltás
Egyetlen évtizeden belül – 1938 és 1948 között – a magyar filmszakma két hatalmas vérveszteséget szenved el. A harmincas évek végén a faji alapú, a negyvenes évek végén az osztályalapú tisztogatásnak […]
-
Pacsirta
Kosztolányi Dezső műveit az ötvenes évek végéig kerülték rendezőink, akkor Fábri Zoltán adaptálta az Édes Annát (1958). Mindazonáltal nem Fábri fedezte fel az írót a magyar filmnek, inkább Ranódy […]
-
A Pál utcai fiúk
A filmesek már a tízes években felfigyeltek Molnár Ferencre; Kertész Mihály egymaga az író öt művét adaptálta 1914 és 1919 között, továbbá amerikai filmek is készültek az írásaiból: a legelsőt a […]
-
A papucshős
A papucshős a teljes hazai filmtörténet egyik leghumorosabb, egyúttal legmegrendítőbb darabja, igazi stílusbravúr. A harmincas évek végén született, abban az időszakban, amikor a glamúrromantikán […]
-
A pogány madonna
A nyolcvanas években a hazai filmek nézettségének folyamatos csökkenése új utak keresésére sarkallja a gyártás döntnökeit, és olyan produkcióknak is zöld utat adnak, amelyekhez hasonlók korábban […]
-
Potyautasok
David Hemmings, a felülmúlhatatlan Nagyítás (Blow Up, 1966) főszereplője nyilatkozta egyszer, hogy ha interjút kérnek tőle, az első három kérdés mindig Antonioni filmjéről szól. Pedig csinált ő sok […]
-
Rabmadár
Amikor Sugár Pál a tízes évek végén elkészíti a Vihar utánt (1919), vagy Garas Márton leforgatja A táncosnőt (1918), rövid időre úgy fest, hogy minőségi váltás következhet, és a magyar filmipar […]
-
Redl ezredes
Az első világháború bizonyosan, és talán a teljes 20. század története is másképp alakul, ha Alfred Redl, az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének főtisztje nem adja át a Monarchia titkos ügynökeinek[…]
-
Simon Judit
A magyar némafilmben nem ritkák az úgynevezett „versfilmek”, népszerű poémák illusztrálása mozgóképekkel: elbeszélő (Illés Jenő – Rákosi Tibor: János vitéz, 1916) és lírai költemények mellett […]
-
Simon Menyhért születése
Egyes teoretikusok úgy tartják, a magyar filmművészet hosszas, közel fél évszázados vajúdás után született meg, az ötvenes évek derekán. Míg a korábbi időszakokban csak szórványosan készültek művészi […]
-
Sodrásban
A hatvanas évek elején robbanva újul meg a magyar film, és megszületik a hazai szerzői mozi. Rendezők sora csatlakozik rá az európai és a világfilm progresszív tendenciáira, az ötvenes években […]
-
Szakadék
A negyvenes évek végén, illetve – a sematizmus korának sajnálatos intermezzója után – az ötvenes évek derekán és második felében készült magyar filmek a harmincas évtized paraszti-plebejus irodalmának[…]
-
Szegénylegények
A magyar filmnek számos korszakos mestere van, de az egyetemes filmtörténet csak kettőt ismer el közülük a maga klasszikusaként. Azt a két alkotót, akik önálló poétikát teremtettek, és olyan filmeket […]
-
Sziámi macska
A negyvenes évek magyar filmjei a nyereségek – és a látszólagos happy endek – ellenére gyakran a veszteség és a vereség érzetét keltik fel a nézőben (Bánky Viktor: Keresztúton [1942] és Kölcsönadott […]
-
A színésznő és a halál
Az élet és a halál közti szürkületi világban a magány felfokozza, míg a szerető személy, személyek jelenléte oldja a fájdalmat: a figyelő, óvó tekintet még a halálba szenderülést is könnyebbé teheti. […]
-
Szíriusz
A sikeres tömegfilm-kultúrákat a műfaji differenciálódás jellemzi. Így van ez a magyar filmben is a harmincas–negyvenes évtizedfordulón, amikor a domináns vígjáték és melodráma mellett megjelenik a […]
-
Szulamit
A magyar némafilm egykor jelentős, de mára még a fanatikus filmrajongók előtt is ismeretlen – inkább csak a kutatók körében ismert – alkotói sorában kitüntetett pozíció illeti meg Illés Jenőt. Kora […]
-
Szürkület
Néha megtagadja a sors egy-egy alkotótól, hogy kifussa magát – a politika vagy más bajok kisiklatják terveit –, torzóban maradt életműve mégis lehengerlő. A magyar filmtörténetből elsősorban Szőts […]
-
Talpalatnyi föld
Az archaizáló és paraszti témájú magyar film markáns jelenség a szocializmus első évtizedeiben: a paraszti világ jó ideig számos jelentős mű visszatérő tárgya. Már a Horthy-korszak és a koalíciós […]
-
Talpuk alatt fütyül a szél
A magyar filmtörténetben nem gyakoriak a műfaji kísérletek, a műfajteremtési próbálkozások mégannyira sem. Már pusztán – de nem csupán – emiatt figyelemre méltó a hetvenes évek egyik szolid, alig fél […]
-
A táncosnő
Ha a mozi maga a mozgás, vagyis egyik legfontosabb funkciója a mozgás ábrázolása, akkor a táncról, a táncosokról szóló történetek esszenciális filmtémák. Részben ezért, részben Garas Márton rendező […]
-
Tavaszi zápor
A magyar (hangos)film művészetté tételét célzó első kísérlet egy világpolgár hazánkfia munkásságához köthető. Fejős Pál innovatívabb stílus meghonosításáért vívott szélmalomharca nemcsak unikális, de […]
-
Tegnap
1919 áprilisában – Szovjet-Oroszországot is megelőzve – a világon elsőként Magyarországon államosítják a filmipart, beleértve annak minden területét: az összes filmgyárat, labort, kölcsönzőt és […]
-
Természetes fény
A nemzetközi filmvilág fontos seregszemléjén, a berlini fesztiválon 2021-et megelőzően soha nem fordult elő, hogy debütáns alkotó nyerje az Arany Medve utáni legjelentősebb díjat, a legjobb […]
-
A tizedes meg a többiek
Az 1944–1945 előtti időszakban a magyar film vezető műfaját jelentő vígjáték presztízse az impériumváltás után csökkent. Az ötvenes–hatvanas években a műfaj lélegeztetőgépen tartásában gyakran azok az[…]
-
A tizennegyedik
Nyilvánvalóan nagyon nehéz megítélni az akár koherensnek tűnő némafilmet is, ha nem a moziban egykor bemutatott változatát ismerjük. Márpedig a magyar – illetve nemcsak a magyar – némafilmeket a […]
-
Tízezer nap
A harmincas évek végétől a hatvanas évek elejéig tragédiák sora – egy világégés, több rezsimváltás és egy elbukott forradalom – szántja fel a magyar történelmet. Értelmezzük bárhogyan a kádári […]
-
A tolonc
A magyar némafilmmel foglalkozó kutatók örök gondja, hogy a produktivitását tekintve a tízes években még a világ élvonalában álló honi filmipar termése jobbára hozzáférhetetlen. Az egykor mintegy […]
-
Úgy érezte, szabadon él
A nyolcvanas évek – kivált az utolsó harmada – kegyelmi időszak a magyar dokumentumfilm történetében. Nemcsak azért, mert végre lehet beszélni olyan kérdésekről, amelyekről korábban nem szabadott, […]
-
Az utolsó éjszaka
A korai magyar filmgyártás nem vízfejű, több központja van: Budapest mellett Egerben, Aradon, Kolozsvárott is komoly munka folyik. Utóbbi műhely kivált jelentős; fő alakja a Nemzeti Színház […]
-
Az utolsó hajnal
A világháború utolsó szakaszából a honi filmipar sokat profitál. Mind több az elkeseredett ember, aki a moziban felejteni akar, miközben egyre kevesebb az amerikai film, amelynél pedig nincs jobb […]
-
Vadvízország
Az 1951-es és 1952-es év a magyar filmtörténet mélypontja, szép számú sematikus-selejtes darabbal. Ha valaki ekkoriban moziba készül, nagy valószínűséggel értéktelen vacakra, ideológiával csurig […]
-
Valahol Európában
A magyar film ritkán kerül szinkronba a világfilm progresszív törekvéseivel, illetve amikor mégis, a politikai-történelmi meghatározottságok kevéssé engedik meg az újító törekvések kifutását. A […]
-
Valamit visz a víz
A negyvenes évek megváltozó, egyes elemeiben – kivált a tónusában – újraformálódó magyar filmje az előző évtized glamúrvilágképét támadja. A Halálos tavasz (1939) indítja a folyamatot, majd pedig […]
-
VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
A jó film titka végül is nem nagy titok: csupán tehetség és hatalmas szív kell hozzá. A kortárs szcéna egyik legizgalmasabb debütfilmjét jelentő VAN-ban mindez együtt volt, illetve még valami plusz. […]
-
Vihar után
A tízes évek hazai mozgóképiparának egyik legfontosabb szereplője a Star filmgyár, amelynek – az ezredfordulóig úgy tűnt – egészében megsemmisült az egyébiránt gazdag portfóliója. Aztán hirtelen három[…]
-
A vizsga
A kétezres évek magyar tömegfilmjének problémáit leltározva mindenekelőtt a külföldi minták setesuta használata tűnik fel, de legalább ennyire fontos az is, hogy az alkotók mintha nem lennének képesek[…]
-
Vorrei morir
A magyar némafilm a tízes években elsősorban a dán és az amerikai stílust keresztezi. Előbbi inkább az érzelmek megjelenítésére, utóbbi az akciókra helyezi a hangsúlyt, de nemcsak a cselekményszövést,[…]
-
Zárt tárgyalás
A harmincas évek végén a zsidótörvényekkel kiszorított alkotók helyére ismeretlenek kerülnek a hazai filmiparban. Egyeseket a tehetségtelenségük kompromittál, másokat a politikai szerepvállalásuk és […]
-
Zöldár
Gaál István első munkái fároszként világítanak az ötvenes–hatvanas évek magyar filmművészetében: a Pályamunkások (1957) négypercese a csekély számú hazai kísérleti film örökbecsűje, a Sodrásban (1964)[…]