súgó szűrés
keresés

A pogány madonna

Rendező
Mészáros Gyula
Bemutató
1981.05.28.
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
1 óra 38 perc
A szócikk szerzője
Pápai Zsolt

A nyolcvanas évekre a hazai filmek nézettségének folyamatos csökkenése új utak keresésére sarkallja a gyártás döntnökeit, és olyan produkcióknak is zöld utat adnak, amelyekhez hasonlóak korábban inkább csak a televízió számára készülhettek volna el. A honi tömegfilmek palettáján külön színt jelentenek a nyugati sikerek magyar változatai: a Kojak Budapesten (Szalkai Sándor, 1980) a népszerű krimisorozat alapján készült (Telly Savalas szerepét Inke László alakítja benne), Dobray György tinimelodrámái vagy coming of-age-filmjei (Szerelem első vérig, 1986; Szerelem második vérig, 1987) a francia Házibuli-filmek (La boum 1–2., 1980 és 1982) magyar testvérei. A külföldi sikerfilmek magyar változatai közül legnagyobb népszerűségre a Bujtor István (1942–2009) nevével fémjelezett – 1981 és 2008 között hét epizódot is megélő – Ötvös Csöpi-sorozat jut, amelynek első tétele A pogány madonna.

A széria a Piedone-filmek (Piedone, a zsaru [Piedone lo sbirro, 1973], Piedone Hong Kongban [Piedone a Hong Kong, 1975] stb.) örököse. Egyes források szerint maga Bud Spencer, a sorozat ikonikus színésze biztatta Bujtort arra, hogy elkészítse az olasz filmek magyar variánsait, továbbá ne elégedjen meg a tévéfilmekkel, hanem a mozikat célozza meg. Bud Spencer Magyarországon már a hetvenes években rendkívül népszerű volt a Piedone-mesék mellett A különben dühbe jövünk-filmek (…altrimenti ci arrabbiamo!, 1974; Pari e dispari,1978), illetve számos más szerepe okán; a bőrébe bújni tehát fél sikert jelentett. Bud Spencer imágójának felvételét – az alkati hasonlóságok mellett – megkönnyítette, hogy Bujtor volt az olasz színész állandó szinkronhangja valamennyi Magyarországon bemutatott filmjében.

A pogány madonnához Bujtor alkotótársnak azt a Mészáros Gyulát (1928) kérte fel, akit ugyan az ötvenes évek legvégén indult pályája során elkerültek a nagy sikerek, viszont nem volt ismeretlen számára a krimi műfaja: ő rendezte A néma dosszié (1978) feszes kémtörténetét és a hetvenes évek televíziós krimisorozata, a Megtörtént bűnügyek (1974–1980) utolsó – talán legszínvonalasabb – részét (A holtak nem beszélnek, 1980). Bujtor a maga novellájából Mészárossal közösen írta meg a forgatókönyvet, és társrendezőként is szerepet vállalt a filmben, valamint – természetesen – a főszerepet is ő alakította. A tömegfilm világát jól ismerte: már pályája hajnalán, a hatvanas években művészfilmek mellett (Harlekin és szerelmese, 1967; Csend és kiáltás, 1968; Szemüvegesek, 1969; Sirokkó, 1969) műfaji mozidarabokban is szerepet vállalt (A kőszívű ember fiai, 1965; A hamis Izabella, 1968; Egri csillagok, 1968), sőt 1969-ben „akciószínészként” is kipróbálta magát. Révész György Az oroszlán ugrani készül című munkája ráadásul abban is hasonlított A pogány madonnára, hogy az is egy külföldi sikerfilm (illetve sikerfilm-sorozat) magyarországi honosítását vette tervbe: a James Bond-filmek parafrázisa, egyúttal paródiája volt.

Míg azonban Az oroszlán ugrani készül teljes művészi csődnek mondható, elsősorban azért, mert a tömegfilmekkel szembeni fölényeskedés és gőg süt minden képkockájából, addig A pogány madonna életképes(ebb) kísérlet. Nem kis részben az alkotóknak a választott műfajjal, a krimivígjátékkal szembeni alázata miatt: Bujtor (és Mészáros) komolya(bba)n vette a feladatát, mint Révész tette, sok poénnal élt ugyan, de a műfajon ritkán – talán csak az ökölharcokkor – ironizált.

A pogány madonna sikerének másik titka, hogy – bár sokan megvádolták vele – Bujtor István nem elégedett meg a Piedone-minták egyszerű lekopírozásával. A film cselekménye (a gyilkosságoktól sem visszariadó gazemberek a tihanyi apátság múzeumából ellopják a Madonna felbecsülhetetlen értékű aranyszobrát, amely után földön, vízen és levegőben folyik a kutakodás) számos meglepetéssel, jól elhelyezett fordulattal szolgál, és még az sem okoz problémát, hogy az alapkonfliktus régi, egészen az ötvenes évekig visszanyúló hagyományokat követ, amennyiben lényegi eleme a Nyugat–Kelet-szembenállás.

A fordulatos cselekmény mellett A pogány madonna érdekességét az eredetibb karakteralkotás adja (Kardos doktor figurájától – Kern András szórakoztató alakításában – az antagonistákig számos izgalmas mellékfigura tűnik fel a színen), továbbá a ragyogó dialógusok, amelyek közül néhány szállóige lett („Na, ezzel sem szeretnék egy sötét sikátorban találkozni!”, „Alacsonyan szállnak a stukkerek!”). Mindemellett igazi telitalálat a kolorlokál: Bujtor a magyar tenger szerelmeseként – többszörös vitorlázóbajnok – ragyogóan kamatoztatja ismereteit a miliőépítésben, olyannyira, hogy a Balaton a filmben az egyik főszereplővé válik.

A pogány madonna fél tucat folytatást megélt, de ezek minősége alatta marad a nyitófilmének. A színvonalesés már a második résztől, a Csak semmi pánik…-tól (Szőnyi G. Sándor, 1982) kezdve érzékelhető: a cselekményépítés akadozik, a fordulatok csikorognak, az antagonisták szürkék és a miliőrajz sem igazán színes, a plánozás pedig a korabeli – hazai – tévéfilmeket idézi. A harmadik és a negyedik részt (Az elvarázsolt dollár, 1986; Hamis a baba, 1991) Bujtor már direktorként is jegyzi, ezzel mintegy megelőlegezve a kilencvenes évek egyik trendjét, a színészdirektorok előretörését a tömegfilm-szcénában (Koltai Róbert: Sose halunk meg, 1993; Kern András: Sztracsatella, 1996; Koltai – Kern: A miniszter félrelép, 1997). Ugyanakkor az Ötvös Csöpi-filmek lassan kiszorulnak a mozikból, az utolsó három epizód (Zsaruvér és csigavér 1–2–3., 2001, 2002, 2008) tévéfilmként készül el.

Irodalom

Bányai Gábor, Piedone Tihanyban. Mészáros Gyula: A Pogány Madonna, Filmkultúra, 3. sz., 1981, 35–38.