súgó szűrés
keresés

A munkászubbony

Rendező
Bródy István
Bemutató
1915.01.12.
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
30 perc
A szócikk szerzője
Pápai Zsolt

A magyar színjátszás egyik legjelentősebb egyénisége, Hegedűs Gyula korán kapcsolatba került a filmmel, már a legelső hazai mozgóképen feltűnt. Zsitkovszky Béla A tánczában (1901) a főszerepeket a Magyar Királyi Állami Operaház balettművészei mellett zömmel az 1896-ban megnyitott Vígszínház színészei játszották; ama társulaté, amelynek egyik főalakja kezdetektől Hegedűs volt. Mivel A táncz elveszett, és később a színész kevés filmben vállalt szerepet, sokáig nem volt dokumentá­ciónk a művészetéről: csak leírások nyomán, lelkes laudációkból ismerhettük. Valamennyi filmjét – a Víg özvegyet (Góth Sándor, 1912), a Zoárd mestert (Kertész Mihály, 1917) – megsemmisültnek hitték, 2017 januárjában azonban az amszterdami EYE Film Institute állományában azonosították 1914-ben forgatott munkája, A munkászubbony eredeti kópiáját, amely 2019-ben került Budapestre, ahol megkezdődött restaurálása. A film Földes Imre novellája alapján a Pedagógia Filmgyár Stúdióban készült, a rendező az 1907 és 1910 között a Vígszínházban működő színidirektor, Bródy István volt.

Hornyai (Hegedűs Gyula) lentről indult, munkásként kezdte, most már saját gyára van. Vidékre, Tótberekre utazik pihenni, ahol vadászat közben véletlenül rálő az arra kóborló szépséges cigánylányra (Szamosi Elza, a neves operaénekesnő játssza, akinek A munkászubbony volt az egyetlen filmszerepe), de a sérülés nem súlyos. Ezt követően Hornyait rémálom gyötri: a lány halálát látja. Felébredve a kertjében megpillantja őt. Nem tud tovább ellenállni neki, és megcsókolja, amit máris megbán: egy amulettet mutat nejéről (Berzétey Ilona, Hegedűs Gyula felesége alakítja) és kislányáról a cigánylánynak, majd visszatér a városba. Ott hírét veszi, hogy Darvas, a művezetője sanyargatja a munkásait, és meglopja őt. Kivizsgálandó a dolgokat, felölti régi munkásruháját, megválik hetyke bajszától, és inkognitóban jelentkezik a saját gyárába, ahol világos lesz számára: Darvas valóban nagy tételben lop tőle, és a munkásokkal sem bánik tisztességesen. Bár nem ismeri fel, Darvas kémnek sejti Hornyait, ezért szabotázsba keveri, berobbantja a kazánt, és rátereli a gyanút. Miután Hornyai nem tudja igazolni magát, a kiérkező csendőrök lecsukják. Ugyanide, a börtönbe kerül a cigánylány is, aki – hogy bosszút álljon mellőztetéséért – elrabolta Hornyai kislányát a tótbereki nyaralóból. Felismerve a férfit, feltámad a lelkiismerete, és megszökik, hogy tudassa Hornyai feleségével, férje bajban van.

A mindenkori némafilm – nemcsak itthon, hanem szerte a világban – gyakran egzaltált, ziháló ritmikájú: sűríti a fordulatokat, az azokat egyébiránt szintén preferáló hangos tömegfilmnél is inkább. A munkászubbony a halmozott konfliktushelyzetek és fordulatok ideáltipikus filmje, a nézői érdeklődés fenntartását célzó feszültségpontok egész sorával a cselekményben. Konfliktus születik Hornyai lelkében; továbbá közte és a cigánylány között; a felesége és a cigánylány között; ráadásul Hornyai összetűzésbe kerül munkavezetőjével, Darvassal is, továbbá a csendőrökkel (a törvénnyel), mely utóbbival a cigánylánynak és a zárlatban Darvasnak is meggyűlik a baja. A meglepetések olyan tempóban érkeznek, hogy csaknem szétfeszítik a cselekményt, ráadásul néhol dramaturgiailag kevéssé motiváltak (például a cigánylánynak túl könnyen sikerül elszöknie a börtönből, és a pálfordulása is nehezen érthető: nem sokkal korábban épphogy bosszút forralt Hornyai ellen, most hirtelenjében segít neki). Máskor viszont érdekes a cselekményvezetés módja: jó megoldásnak tűnik, hogy Hornyai pillanatnyi elcsábulását a rémálma utóhatásaival teszik motiválttá az alkotók (örömében, hogy a cigánylány él, csókolja meg őt); továbbá az elbeszélés dísze a konzekvensen végigvitt párhuzamos montázs (Hornyai kutakodása a gyárában – felesége és kislányuk kalandjai Tótberekben).

A filmet Hegedűs Gyula keresetlen játéka mellett a plánozása teszi különlegessé. A belsők díszletszerűségét ugyan nem képes feledtetni, ellenben a külsőkben otthonosan mozog a hazai operatőrök doyenje, Zsitkovszky Béla kamerája. Számos alkalommal – mint majd hamarosan másik fontos filmjében, a Simon Juditban (Mérei Adolf, 1915) – dinamizálja a látványt: a nyitányban a Tótberekre utazáskor lenyűgöző a hajóról vett budai panoráma az épp ekkoriban renovált, felállványozott Lánchíddal, valamint a Margit híddal. A finoman sikló képek hatását Zsitkovszky lágy svenkkel erősíti a jelenet végén, és később is gyakran svenkel a filmben, továbbá követő kameramozgásokkal dolgozik: többek között Hornyai Tótberekre érkezésekor és a vadászatra indulásakor, vagy amikor inkognitóban megjelenik a gyára bejárata előtt; továbbá a folyóparton, a Darvas által ellopott áru berakodásakor; emellett a Darvas szabotázsakciója előkészületeinek bemutatásakor vagy a cigánylány szökésekor. Egyes jeleneteken belül elvétve találni plánváltást, de van erre is példa; a legizgalmasabb az, amikor Hornyai megmutatja a cigánylánynak a neje és a lánya fotóját: közelképen látjuk, ami nagyon ritka ekkoriban a magyar filmben (Pásztory M. Miklósnál  A falu rosszában [1916] akad hasonló közeli ebből az időszakból).

A munkászubbony nemcsak azért a hazai mozgóképkincs kiemelten fontos darabja, mert képet ad Hegedűs Gyula művészetéről, hanem formanyelvének sokszínűsége miatt is, nem utolsósorban pedig azért, mert ez az egyik legrégebbi fennmaradt magyar játékfilm. Abból az időszakból származik, amelyből alig maradt ránk hazai film, azok is jobbára töredékesen.