súgó szűrés
keresés

Kicsi, de nagyon erős

Rendező
Grunwalsky Ferenc
Bemutató
1990.04.26.
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
1 óra 35 perc
A szócikk szerzője
Beregi Tamás

Mintha csak Caravaggio valamelyik festménye kelne életre Grunwalsky Ferenc (1943) filmjének első perceiben: éles fény-árnyék kontúrral kettémetszett arcot látunk közvetlen közelről, a sötét háttér előtt. A vonalak táncolni kezdenek, ahogy megmozdul a fej, önálló darabokat hasítanak ki az arcból. Érzékeny arc, a szemből könnycsepp csorran, bársonyos hang próbál barátságosan szóba elegyedni a kamerával, a láthatatlan és néma vallattókkal. De a tekintet hirtelen megkeményedik, dacos lesz, sőt kegyetlen, a monológ pedig ellenségessé válik. Szimbolikus, ahogy a sötétség és a fény megfelezi a főhős, Bogár Pál (Gáspár Sándor) elítélt arcát: gyengédsége egy pillanat alatt átvált dühbe. A film egészét meghatározza ez a kettősség.

A prológus bűnügyi jegyzőkönyvbe illő tárgyilagossággal tájékoztat minket arról, hogy Bogár Pál betöréses lopás gyanúja miatt vizsgálati fogságát tölti. Kiengedésekor a tiszt azt javasolja, átlagon felüli intelligenciájával illeszkedjen be a rendes emberek közé. Bogár állást vállal ugyan (az, hogy egy kohóban dolgozik, csak a film ötvenedik perce után derül ki), de folytatja bűnöző életmódját. Imádott húga, Zsuzsa (Csere Ágnes) számára gyűjt pénzt, és az akciókba beszervezi sógorát, az akaratgyenge Bélát (Bán János) is. A rivális banda azonban Bélán keresztül csapdába csalja Bogárt. A főhős leszámol ugyan ellenfeleivel, de belepusztul az utolsó akcióba.

Bikácsy Gergely (aki több Szomjas–Grunwalsky-filmben játszott epizódszerepet, például az 1983-as Könnyű testi sértésben vagy az 1992-es Roncsfilmben) az Egy teljes nap (1988), a Kicsi, de nagyon erős és a Goldberg variációk (1992) című filmeket trilógiaként értelmezi a Filmkultúrában megjelent cikkében. Valóban szorosak a tematikai és stiláris kapcsolatok. Mindhárom film gyilkossággal végződik: az elsőben egy taxis öli meg a szerelmét, a másodikban Bogár végez a nyakára küldött gyilkosokkal, a harmadikban pedig a feleség vágja el a fiuk halála után mély depresszióba zuhanó férj torkát. Mindhárom film főhőse elmagányosodó férfi, akinek végzetét egy másik személy iránt érzett mániákus szeretet, illetve szerelem okozza: az Egy teljes nap taxisa féltékenységből öl, a Kicsi, de nagyon erős mestertolvaja imádott húga anyagi jóléte miatt válik rablóvá és gyilkossá, a Goldberg variációk apája pedig fiát követi a halálba. A nyersesség, a groteszk és a líra ötvöződik mindhárom filmben. A brutalitást a természeti képek egyszerű pátosza és a zene szépsége ellenpontozza: a Kicsi, de nagyon erős vissza-visszatérő lírai dallama Händel Sarabande-ja. Grunwalsky, filmje kezdőperceihez hasonlóan, végig zseniálisan játszik a kibékíthetetlennek tűnő érzelmek komplexitásával, átjárhatóságával. Az egyik jelentben Bogár Pál és Zsuzsa visszaemlékeznek apjukra: az alkoholista roncs kocsmai zagyválása a hosszú, dokumentarista jelenetben egyszerre nevetséges és rémisztő, miközben a lírai zene és az emlékezés személyessége mégis szentimentális érzelmeket kelt. Ugyanilyen zavarba ejtően összetett Bogár nevetése, amely rekedtes sírás is ugyanakkor: benne van mindazok sorsa, akik számára a rendszerváltás gyakorlatilag meg sem történt.

Igaz, Bogár tulajdonképpen a rendszerváltással szabadul, és a politikai-gazdasági változás ott van végig a háttérben. Ott van a kocsiból kiszűrődő rádió híreiben, amelyek a sokpártrendszerről, a munkaerőpiac átalakulásáról és a radikális árdrágulásokról számolnak be, és ott van az anyagi javak, a mosógép, a hűtőgép és általában a pénz iránti mohó vágyban, a Bogár által mániákusan ismételt mondatokban: „Nekünk is jár minden, sőt annál is több.” Grunwalsky mégis időtlen, szinte balladisztikus történetet farag néhány egyszerű elemből. Nem is maga a bűn érdekli a rendezőt, inkább az elkárhozáshoz vezető út. Nem véletlenül említi Báron György Filmvilágban írt kritikájában a film kapcsán Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését, illetve Robert Bresson Zsebtolvaját (Pickpocket, 1959). Utóbbival nemcsak az elbeszélésmód naturális egyszerűsége rokonítja, de a történet több alapmotívuma is: Bogár ugyanúgy zseniális betörő, mint Michel, őt sem lehet elkapni (a film egyik jelenetében Aladdinként egy kis szőnyegen csúszkál a lakásban, nehogy nyomokat hagyjon a padlón), továbbá ő is egy nő megsegítése miatt rabol.

„Rendes ember kabátja, belül fegyverekkel” – mondja Bogár az öltözékéről. Bresson zsebtolvajához hasonlóan tehát úgy érzi, joga van törvényt szegni. Hogy mégis van valami zavar ebben a szemléletben és rendszerben, azt Grunwalsky remekül érzékelteti Bogár váratlan dühkitöréseivel: az egyik betörés során egy tévét, egy másik alkalommal egy kristálydíszt tör ripityára. Rablásaiban, akárcsak a gyilkosságokban, felfedezhetünk egyfajta fokozódó kétségbeesést. Amikor áldozatait megöli, gyakorlatilag egybeolvad velük: nyöszörgő, sóhajtozó, jajveszékelő férfitestek már-már szexuális aktust idéző esetlen vonaglását láthatjuk. A film végén Bogár halálosan megsebzett vadként végül a természetbe menekül. A hajnali erdő részvéttelen szépsége veszi körbe, feloldozást azonban nem adhat neki.

Grunwalsky 1999-ben készíti el a Visszatérés: Kicsi, de nagyon erős 2. (1999) című folytatást. A film azonban csak halvány visszfénye az első résznek: hiába tér vissza tíz év elteltével Bogár, kicsinek talán megmaradt, ám erejét végleg elvesztette.

Irodalom

Báron György, Fekete rekviem. Kicsi, de nagyon erős, Filmvilág, 4. sz., 1990, 12–13.

Bikácsy Gergely, Végkifejlet. Grunwalsky Ferenc trilógiája, Filmkultúra, 6. sz., 1992, 17–26.

Váradi Júlia, A Bogár is ember. Grunwalsky Ferenc filmrendező, operatőr, https://magyarnarancs.hu/film2/a_bogar_is_ember_grunwalsky_ferenc_filmrendezo_operator-58459 (Utolsó letöltés: 2019. 11. 7.)