A veréb is madár

Hintsch György párhuzamosan készítette komoly témájú és könnyed hangvételű filmjeit. Az előbbihez tartoznak az irodalmi művek adaptációi (Jókai nyomán a Rab Ráby [1964]; Németh László regénye alapján az Iszony [1965]; és szintén az ő műveiből a tévéfilmek: Irgalom [1973]; Szörnyeteg [1974]; Égető Eszter [1989]), utóbbihoz a társadalomkritikus szatírát kabaréjelenetekkel ötvöző, rendkívül népszerű vígjátékok, A veréb is madár és a Hét tonna dollár (1973).

A címben szereplő „veréb” a szocializmus kisembere, aki – a film üzenete szerint – megérdemelné ugyanazt a figyelmet és törődést, amit a nyugati országból érkező vendég kap. A nyugati valutára éhes magyarokon ironizáló bohózat leleménye, hogy a főszereplő ikertestvérpárt, a gyári melóst és az „amerikás magyart” is Kabos László alakítja. A történet szerint Holló Sándor 1953-ban cselesen disszidált a Budapest–Bécs kerékpárversenyhez csatlakozva, majd Mr. Alexander Hello néven, befutott amerikai üzletemberként 1968-ban látogat Budapestre. Míg ő Kaliforniában megcsinálta a szerencséjét, testvére idehaza éli a munkások életét, és őrült találmányait próbálja eladni a vállalat vezetőinek – ­hiába: a szocialista gazdálkodásban nincs helyük a valódi újításoknak. Találkozásukkor az „amerikai” Sándor eldicsekszik sikereivel, és elcsábítja testvére kedvesét, Szöszit (Piros Ildikó), Zoltán pedig bosszúból ellopja testvére útlevelét, és megkezdődik a szerepcseréből adódó félreértések sorozata. A film végére mindenki visszakapja partnerét, saját akaratából választ országot (Zoltánék maradnak kigúnyolt hazánkban), az alkotók pedig konklúzióként valamennyi „veréb” óhaját tolmácsolják, amikor az utolsó képen Kabos a kamerába nézve kéri: „Tessék bennünket is úgy kezelni, mintha csak haza­látogattunk volna!”

A tőkés világ értékrendszerét képviselő Mr. Hello és a hazai körülmények között vergődő Zoltán karakterén keresztül a film egyszerre élcelődik a nyugati fényűzésen és a „létező szocializmus” gyászos viszonyain. Gúnyolja a kapitalizmus csillogó, ám felszínes életmódját, az amerikai csodajárgányból integető nyugati ficsúrt csakúgy, mint a borravalóért őt körülrajongó magyarok alázatos, szolgai viselkedését. A korabeli néző jóízűen nevethetett a szocializmus visszásságain, többek között vezetőinek bornírtságán. A szófukar gyárigazgató (Szirtes Ádám) mindössze annyit mond, „no, no”, és máris megakadályozza a gazdaságilag hasznos találmány elfogadását, amihez asszisztál az őt körülvevő talpnyaló slepp. (Az elutasított újítás az évtized során több ízben, például Kovács András riport-dokumentumfilmjében [Nehéz emberek, 1964] tárgyalt „nehéz emberek” tematika elviccelt változata.)

A hatvanas évek végén javában tartott a „frizsiderszocializmus”, így a magyar lakosságnak már volt fogalma a viszonylagos jólétről. A szerény gyarapodással és a termékek körének bővülésével együtt járt a fogyasztói öntudat erősödése, ezért is működött Hintsch György rendezésének mézesmadzag elve: megmutatta, mi mindentől fosztja meg a Kádár-kor kisemberét az egyébként egyenjogúságot hirdető szocializmus. Léteznek a luxus kis szigetei: különösen a Balatonnál játszódó jelenetekben derül ki, hogy az itthoniaknak is volna lehetősége a fényűzésre. Luxushotel, exkluzív strand, sztriptízbár – a kiváltságokat elérni azonban csak nyugati valutával fizetőknek lehet. A két világ közötti különbséget képileg is remekül érzékelteti Hildebrand István operatőr. Dokumentumfilmbe illő, groteszk életképet látunk az átlag magyar strandolókról: szorosan egymás mellé heveredve, pokrócokon nyomorogva, éthordókból eszegetnek. Ezek után jelent igazán kontrasztot a valu­táért igénybe vehető strand szinte szürre­ális világa a Balatonba sétáló és a gumimatracon sütkérező vendéget kiszolgáló pincérrel. A korban merésznek számító sztriptízszám is a tiltott gyümölcs létezését mutatja. Ebben az időben valóban működött sztriptízbár a Balaton partján, a siófoki Pipacs mulatóban, a filmben azonban csak nyugati vendégek nézhetik végig a show-t. A konferanszié (Abody Béla) újra és újra megszakítja a számot, és küldi ki a bárból a szocialista országok turistáit, mondván, az ő országuk pénzneme csak a melltartó látványáig nyújt fedezetet. A csóró magyarok saját hazájukban sem nézhetnek végig egy vetkőzőszámot, a mozi azonban lehetőséget ad a kukkolásra, s a függöny takarásában felvillan egy meztelen női
test körvonala. Pikáns jelenetekben egyébként is bővelkedik a film, leginkább a ba­lett- és revütáncos Medveczky Ilonának köszönhetően, aki egy szál boában csábította a közönséget a mozikba.

A veréb is madár nemcsak nevettetni, hanem képi megoldásaival elkápráztatni is akar. Technikai szempontból az ikerpárt játszó Kabos megkettőzése jelentette a kihívást, aki az alkotók leleményes megoldásának köszönhetően még koccinthat is önmagával. A jelenet két felét külön vették fel, majd a képkockákat és a hangot precízen összeillesztették.

Kabos László már ismert kabarészínészként játszotta el az amerikai magyar és a kádárista kispolgár kettősét, és a szerep a legnépszerűbb magyar filmszínészek sorába emelte. A sikeren felbuzdulva készült a Hét tonna dollár, szintén a „Kiskabos” főszereplésével. A képlet hasonló, itt is belekóstol a kisember a szokatlan gazdagságba és sikerbe, a történet végén pedig következik a kijózanodás: a szocializmusban csak álmodhatunk arról, hogy elérjük a nyugati világ életszínvonalát.

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala