N. N. a halál angyala

Herskó János mindössze hat játékfilmet rendezett, mégis sokszínű életművet hagyott hátra, amikor 1970-ben emigrált. Változatosságuk mellett feltűnnek a filmek közös vonásai is. Herskó visszatérő munkatársakkal dolgozott: a Vasvirágtól (1958) kezdődően Bíró Zsuzsa dramaturggal, Zsombolyai János két filmnek az operatőre (Szevasz, Vera [1967] és N. N. a halál angyala), Törőcsik Mari a Vasvirág nemzetközi elismerést is hozó főszerepe után a Két emelet boldogságban (1960) és a Párbeszédben (1963) tűnik fel, majd az N. N. a halál angyalában ő alakítja a titokzatos taxist. Herskónál – a hatvanas évek „közérzetfilmjeihez” hasonlóan – sok a párbeszéd, szakadatlanul társalognak és vitáznak a szereplők, értelmezik egymáshoz fűződő viszonyaikat, élethelyzetüket. A problémák kibeszélése és a kompromisszumok keresése nemcsak hőseinek, hanem alkotói ars poeticájának is meghatározó vonása, ez jellemezte stúdióvezetői munkáját, és ezt közvetítik alkotásai (különösen a Párbeszéd). Ebből a szempontból is érdekes utolsó filmje, itt ugyanis a főhős folytonos szervezőtevékenységét kizárólag saját érdekei motiválják, célja árulások és cinkosságok leleplezése; nincs már szó kiegyezések kereséséről. A rendezői életmű lezárása a magyar értelmiség helyzetének elemzése: az N. N. a halál angyala (ön)iróniával beszéli el a közismert középkorú budapesti intellektuel egy napjának kalandos történetét.

Korin György (Gábor Miklós kiváló az intellektuális alkatú főhős szerepében), a negyvenhárom éves, népszerű pszichológus, mindenki „Tanár ura” televíziós sorozat indítására készül generációjáról (a műsorvezető szerepében Vitray Tamás, a már akkor ismert tévés személyiség), a negyvenesekről, amikor az első adás napjának reggelén egy véletlen folytán halálhírét keltik. Tetszik neki a váratlan helyzet, hagyja, hadd higgye szűkebb környezete és az ország nyilvánossága, hogy már nincs az élők sorában. A körülmények lehetőséget teremtenek számára titokban megfigyelni közvetlen környezetét: megtudhatja, mit is gondolnak róla a háta mögött munkatársai, hogyan árulják el tanítványai, miként viselkednek szeretői. A pszichológiai kísérlethez hasonlító helyzet kialakításában Herskó remekül aknázza ki a még viszonylag újnak számító televízió adta lehetőséget, amikor Korin a készülő adás közben titokban tanulmányozza kollégái halálhírére adott reakcióit. Az egy napon át tartó bonyodalmak során látszólag véletlenül újra és úja találkozik Navratil Nusi taxisofőrrel. A véletlenekről kiderül, hogy részben cselszövések eredményei, Korin végzetét mégsem környezete intrikái és fondorlatai, hanem saját életvitele okozza: mindenkit le akar győzni, a szakmájában és az utakon egyaránt. A zűrös nap végén, az esti tévé­adásba sietve a címszereplő taxissal verseng, amikor szerencsétlenül a Dunába hajt kocsijával. Halálhíre utólag beteljesedik.

Az N. N. a halál angyala rendkívül pergő film bonyolult történetvezetéssel, a néző és a főhős számára egyaránt váratlan fordulatokkal. Korin György folyamatosan úton van, ügyeit intézve száguldozik életének különböző színterei között; van, amikor ő irányítja az eseményeket, máskor viszont igyekeznie kell, hogy megértse, mi is történik körülötte. A többféle műfaji séma összegyúrása állandó meglepetésekkel szolgál a nézőnek. Bohózatba illő, félreértésen alapuló féltékenységi jelenettel indul Korin őrült napja, krimit idéző nyomozással és házassági válsággal folytatódik, autós üldözéssel zárul. S mindeközben a film közéleti kérdésekre is reflektál, mindenekelőtt a Kádár-rendszer mechanizmusairól ad pontos látleletet. Az ügyeskedésekről, árulásokról és cinkosságról: ahogyan a kor embere (már akkor is) saját érdekeit hajszolja, mégsem ér célba, ahogy végül nem születik meg a negyvenesek korosztályáról a talk-show sem.

Az N. N. a halál angyala az értelmiség helyzetének kritikus és ironikus ábrázolásán túl egyúttal a rendező személyes vallomása: számvetés és – mint utólag kiderült – búcsúfilm. Herskó elhagyta az országot a film bemutatójának évében, karrierje csúcsán, amikor stúdióvezetőként, dramaturgként, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanáraként kulcs­sze­repet töltött be a hazai filmkultúrában. Később váratlan távozását azzal magyarázta, belefáradt a Kádár-kori árulásokba, a kompromisszumoknak látszó megalkuvásokba. „Szerettem játszani, jelen lenni. De most megijedtem. Félek a tanítványoktól, félek a nőktől” – ismeri be Korin válni készülő feleségének, s e vallomást tekinthetjük a rendező végszavának is. Herskó disszidálása után az N. N. a halál angyala lekerült a mozik műsoráról. A rendező Svédországban a film­akadémia tanáraként, majd vezetőjeként kiváló pedagógiai képességét kamatoztatta. Alkotói pályafutása azonban mégsem zárult le 1970-ben. 1996-ban Czabán György és Pálos György mellett forgatókönyvírója és főszereplője volt a saját élete egyik fontos, háború alatti epizódjáról szóló filmnek, A kenyeres lány balladájának.

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala