Butaságom története

Az ötvenes évek sztálinista diktatúráját, a forradalmat, majd megtorlást követően az újonnan berendezkedő kádári rezsim, hogy hatalmát megszilárdítsa, a társadalom depolitizálását tűzte ki célul, cserébe pedig (relatív) jólétet, szuverén magánéletet ígért. A populáris filmkultúra, különösen a mindig népszerű vígjáték formálódása nemcsak lenyomata, hanem közösségteremtő ereje okán egyszersmind aktív részese is az átalakulásnak. A Rákosi-korszak műfajiságot háttérbe szorító termelési vígjátékait követően megjelentek az első ideológiamentes darabok (Makk Károly: Liliomfi, 1955), majd olyan hétköznapi témákból és széles társadalmi keresztmetszetből merítkező epizodikus vígjátékok, mint a Két emelet boldogság (Herskó János, 1960). E filmek, Hirsch Tibor kifejezésével a „kisvilági ethosz” hirdetői; egy olyan magatartásformáé, amely a közélettől elforduló kisszerű, privát boldogulást helyezi homlokterébe. Ezt a nézőpontot képviseli néhány a film és a színház világában játszódó, a modern film eszközeivel kacérkodó vígjáték is a hatvanas évek közepéről (Gertler Viktor: És akkor a pasas, 1966), melyek egyike a nagy kritikai- és közönségsikernek örvendő Butaságom története.

A szórakoztató filmek nagymestere, Keleti Márton termelési filmjei után még zömében megőrizte munkáinak a kultúrpolitika által elvárt népnevelő célzatát, ám a hatvanas évek közepére beérő politikai enyhüléssel hátat fordít(hat)ott a didaxisnak. Egyazon évben, 1965-ben forgatta le a korszak egyik legismertebb magyar vígjátékát,A tizedes meg a többieket, és a hasonló profizmussal készült Butaságom történetét, amelynek forgatókönyvét Gyárfás Miklós írta azonos című kisregényéből. A film Kabók Kati (Ruttkai Éva) életének sorsdöntő napjáról szól. Az ország első színészének „butácska” feleségeként, jelentéktelen szerepek után este beteljesül vágya: főszerepet játszik A világ legokosabb asszonya című színdarabban. Az izgatott várakozás során a filmben megelevenednek Kati fantáziaképei és emlékei Mérey Lászlóval (Básti Lajos) kötött tízéves házasságukról.

A tizedes meg a többiek szatirikus hangvétele a Butaságom történetét is átszövi, különösen Mérey figurája, s általa akkor már kinevethető ötvenes évek ábrázolásával. A film az idősebb generációhoz tartozó Méreyt kompromittálódott, erkölcsileg kifogásolható közéleti személyként festi le. Kati egyik visszaemlékezésében leendő férje egy színművészeti konferencián szónokol a „haladó”, társadalmilag elkötelezett dráma fontosságáról, s épp készülne megdorgálni a jelenlévő fiatal írót, Forbáth Györgyöt (Mensáros László) kispolgári mentalitása miatt – ám kiderül, hogy az ifjú szerző az időközben feltűnő miniszter bizalmasa, így végül óvatos elismerésben részesíti. A filmben visszatérő humorforrás, az opportunizmus nemcsak mint megbocsátható, hanem mint a boldoguláshoz szükséges vétek jelenik meg; karikírozása pedig kimondottan önironikus Keleti szocialista realista korszakát nézve.

A film főszereplője a magánéletében és a színpadon egyaránt mellékszereplő Kati, a férje árnyékában élő, kiteljesedni vágyó fiatal színésznő. Míg A tizedes… Molnárának leleményessége és ügyeskedése volt az eszköz a túléléshez, addig Katinak „női butasága”. A valójában értelmet rejtő naiv megszólalásaival, ártatlan pillogásával kelti fel a színészóriás figyelmét, aki aztán elveszi feleségül. Privát céljai, elzárkózása mindentől, ami a közélethez, politikához kötné, egybecseng a kádári konszolidáció és a korabeli „hétköznapi” ember törekvéseivel. Távolságtartó óvatoskodása kiterjed házasságára is: az egyik epizódban színlelt ájulásával megakadályozza, hogy férje részt vegyen az ’56-os eseményekben. A II. Magyar Játékfilmszemlén Ruttkai Évának ítélték a legjobb női főszereplő díját. Színpadi múltjából elcsent teátrális gesztusai tudatosan összeérnek a film témájával és formai megoldásaival. Többszörös áttétellel, egyrészről megformálja Katit, a színésznőt, aki viszont maga is játszik, hiszen magánéletében a buta feleség, míg a zárlatban a „világ legokosabb asszonyának” szerepét ölti fel. A (meg)játszás aktusa a politikailag simulékony Méreynél és a múlt igézetében élő, színészből házvezetőnővé lett Gizi (Kiss Manyi) komikus epizódjaiban is jelentőségteljes.

Ruttkai a Kati gondolatait közvetítő folyamatos narrációjával teszi személyessé és tudatossá a történetmondást. A többszörös szerepjátszás és a szubjektív elbeszélésmód mellett a modern szerkesztés játékossága is emeli a reflexió szintjét, s gyakran éppúgy válik a humor tárgyává is. Ennek szemléletes példája a snittkapcsolat, amelyben először az ötvenes évek színházát megidéző Méreyt látjuk egy középparaszt szerepében, ahogy „megtér”, és belép a termelőszövetkezetbe, majd a következő képen szintén Mérey lép be – immár civilben – saját fürdőkádjába. A montázst Kati narrációja koronázza: „És belépett… megkapta a második Kossuth-díjat” – mondja rajongott férjéről. E részletben Keleti szintén önmagán nevet: maga is az ötvenes években vette át három Kossuth-díját. A zárlatban látható várva várt színdarab, melyben Kati férje árnyékából előlépve végre megmutathatja valódi tehetségét, egyensúlytalan házasságuk tükreként az elbeszélés leginkább öntudatos pontjává válik.

A Butaságom története a hatvanas évek modern szerzői filmes áramlataiból átszivárgó, időrendfelbontó, szubjektív és önreflexív megoldásaival, szatirikus élével és mindenekelőtt a kisember tekintetét magára öltő Ruttkai Éva feledhetetlen, ironikus játékával örök darabja Keleti életművének.