súgó szűrés
keresés

A hölgy egy kissé bogaras

Rendező
Ráthonyi Ákos
Bemutató
1938.10.11.
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
1 óra 24 perc
A szócikk szerzője
Záhonyi-Ábel Márk

A nemzetközi filmes tapasztalatokkal (London, Hollywood, Párizs) rendelkező Ráthonyi Ákos (1908–1969) rendező és akkori felesége, Tolnay Klári (1914–1998) színésznő több közös játékfilmet is jegyeztek 1936 és 1943 között (Tisztelet a kivételnek, 1936; Havasi napsütés, 1941; Katyi, 1942; Menekülő ember, 1943 stb.). Ennek az alkotói együttműködésnek egyik korai darabja A hölgy egy kissé bogaras (1938), amely Hamza D. Ákos cégénél készült, és a hamarosan életbelépő első zsidótörvény miatt az 1930-as évek kedvelt férfisztárjának, a Dunaparti randevú (1936), A kölcsönkért kastély (1937) vagy a Lovagias ügy (1937) hősének, Ráday Imrének (1905–1983) sokáig utolsó magyarországi filmszerepe volt.

A mű középpontjában egy más nevére kiállított ajánlólevél révén álláshoz jutó titkárnő (Tolnay Klári, aki a korszak filmjeiben visszatérő módon jelenített meg szerepjátszó karaktereket) és a cég vezetőjének szerelmi bánatában vidékre visszavonuló fia (Ráday Imre) között kibontakozó romantikus kapcsolat áll. Ez a narratíva nemcsak a korabeli vígjátékok bizonyos jellemzőit hordozza (társadalmi/vagyoni különbség a szerelmespár tagjai között; álidentitás felvétele; a jellem-, helyzet- és verbális komikum sajátos kombinációja), hanem már előrevetíti a második világháború idején elterjedő vígjátéktípusok vonásait is (mániákus karakterek szerepeltetése).

A hölgy egy kissé bogaras egyik központi témája, hogy mi az őrület és a normalitás jelentése, és hogy milyen átmenet lehet közöttük. A titkárnő olyan ajánlólevél birtokában jut munkához, amelyet eredetileg az államtitkár elmegyógyintézetbe kerülő rokonának írtak. Így a kapcsolatoknak köszönhetően felvételt nyert titkárnő munkahelyén „kissé bogarasnak” lesz címkézve, és emiatt helyezik át az elszigetelt vidéki baromfifarmra, ahol a cégvezető szintén bolondnak tartott fia sikertelenül próbálja megvalósítani az elképzeléseit. Két olyan karakter kerül egymás mellé egy elszigetelt környezetben, akiket mások nem tartanak normálisnak. Bár az együttélés során elmélyül a kapcsolatuk (olyan közös tapasztalatok, mint a nélkülözés vagy olyan közös érdeklődési kör, mint a lövészet révén), azonban a külső szemlélők (például idegorvos, cégvezetés) különböző félreértések miatt a saját feltételezéseiket látják megerősödni a fiatalok viselkedésében. A cselekmény késői pontján tisztázódik a titkárnő kiléte és a cégvezető fia is visszatér a fővárosi munkájához, azonban egy konfliktus miatt átmenetileg különválnak, amelyet majd csak az zár le, hogy Ráday Imre karaktere arra kezdi el felhasználni a cég erőforrásait, hogy felvásárolja azokat a munkahelyeket, ahol az előle menekülő, alacsonyabb társadalmi státuszú és kevésbé vagyonosabb hősnő boldogulni kíván. Így üzleti lépéseit nem a racionális döntéshozatal vezérli, hanem az érzelmi alapú megszállottság, amelyet végül az legitimál, hogy a hősnő feleségül megy az udvarlójához (a cégvezető apa inkább hozzájárul a házassághoz, minthogy a cég vagyona tovább csökkenjen).

Az átmenetiség nemcsak tematikai értelemben jelenik meg a műben, hanem formai tekintetben is. Bár a mű stílusvilága jól beleillik a korabeli műtermi esztétika keretei közé (operatőri munka, díszletek stb.), azonban néhány visszatérő megoldás kiemelendő. A vágás területén gyakran tapasztalhatók áttűnések, amelyek nemcsak az időbeli változást fejezik ki, hanem a képek egymásra fényképezésével azt a hatást is keltik, hogy két (vizuális) elem határozott körvonalai elhomályosulnak, így elkülönítésük, megkülönböztetésük nehezebbé válik. A világítástechnika szintén mellőzi az éles kontrasztok alkalmazását.

A film bevezető szövege („Ez a történet valóban megtörtént és a benne szereplők élő alakok. Amennyiben ismert személyekre mégsem hasonlítanának, úgy az merő véletlen csupán.”) nemcsak a komikus kidolgozást vetíti előre, hanem a társadalmi reflexió mint értelmezési keret lehetőségét is. Többek között a címkézés/megbélyegzés (nem a tényleges teljesítmény, hanem a kapcsolati háló a minősítés alapja), a munkahelyekre jellemző személyzeti vagy hierarchikus viszonyok (a nők helyzete, lehetőségei), a város és vidék kapcsolata (a vidék a városiak kísérleti terepeként jelenik meg; a falu termelő munkája nélkül a társadalom közép- és elitrétege nélkülözne) mind olyan szempontokká válnak, amelyek a mű szatirikus vonásait erősítik.

Irodalom

Vajdovich Györgyi, Vígjátékváltozatok az 1931–1944 közötti magyar filmben, Metropolis, 3. sz., 2014, 8–22.