súgó szűrés
keresés

Állami Áruház

Rendező
Gertler Viktor
Bemutató
1953.01.23.
Filmcím
Állami Áruház
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
1 óra 39 perc
A szócikk szerzője
Barkóczi Janka

Az 1950-es évek első felében a sematizmus és a szocialista realista esztétika jegyében, központilag meghatározott tématerv szerint készültek a magyar filmek. A politikai ideológia alapvetően befolyásolta valamennyi művészeti ág alkotását, a szigorú ellenőrzés pedig a legkisebb elhajlások miatt is büntetett. Ebben a közegben mégis létrejöhettek olyan hibrid alkotások, amelyek ügyesen oltották a népszerű hagyományokat a kortárs elvárásoknak megfelelő formába. A Monarchia operett-tradíciója és a két világháború között virágzó pesti bulvár hangulata a szocialista realista filmoperett sajátos közegében élt tovább, amelynek legmarkánsabb példája a mára már klasszikusként kezelt Állami Áruház.

A filmet rendező Gertler Viktor (1901–1969) a berlini UFA filmgyárban sajátította el a népszerű közönségfilmekhez szükséges tudása alapjait, amelyet a két világháború között és azután is sikerrel alkalmazott. A termékeny alkotó olyan filmeket készített, amelyek megfeleltek a kultúrpolitika elvárásainak, mégis képesek voltak megszólítani és szórakoztatni a közönséget. Első játékfilmje a Mária nővér (1936) volt, és bár moralizáló melodrámát (Gázolás, 1955) és klasszikus adaptációkat (A Noszty fiú esete Tóth Marival, 1960; Az aranyember, 1962) is jegyzett, vígjátékaival lett különösen ismert (Díszmagyar, 1949; Dollárpapa, 1956). Az Állami Áruház közvetlen előképét az azonos című zenés komédia szolgáltatta, amelyet a Fővárosi Operettszínház mutatott be. A darab ötlete megtörtént esetből indult ki: a közelgő pénzügyi válságról szóló hamis, külföldi rádióhír miatt pánikszerű vásárlási láz lett úrrá a lakosságon. A sikeres színpadi produkcióból nemsokára az eredeti szerzők, Barabás Tibor, Darvas Szilárd és Gádor Béla írtak forgatókönyvet. Ennek cselekményébe olyan epizódokat is beillesztettek, amelyeket egy másik operettből, az 1936-os Meseáruházból emeltek át. A film premierjét 1953. január 23-án tartották, és a nyilvánvaló propagandatartalom ellenére mind Magyarországon, mind a keleti blokk országaiban gyorsan a közönség kedvence lett.

A Magyar Nemzet korabeli beszámolója szerint a történet azt ábrázolja, hogy „mennyi vidámsággal, éneklő örömmel tudnak dolgozni – s az ellenségnek visszaütni – egy áruház alkalmazottai az új, szocialista kereskedelem légkörében”. A fiatal főhős, Kocsis Ferenc (Gábor Miklós), egy továbbképzésről érkezik a Diadal Áruházba, ahol eladóként kezd dolgozni. A férfi és a női osztály között munkaverseny folyik, amelyet némileg megbonyolít, hogy Feri és a szabászati részlegen divattervezőként alkalmazott Ilonka (Petress Zsuzsa) között ellenállhatatlan vonzalom ébred. A férfit hamarosan kinevezik igazgatónak, amelyet a korábbi vezető, a reakciós Dancs Frigyes nem néz jó szemmel. Az Amerika Hangja rádiótudósítása nyomán nemsokára elterjed a rémhír, hogy bevonják a 100 forintos bankjegyeket. Az összezavart tömegek megrohanják az áruházat, hogy mindent időben felvásároljanak. Ebbe a nagy pénztartalékokat rejtegető Dancs is bekapcsolódik, mert arra számít, hogy az áruhiány miatt feketézéssel még többet kereshet majd. A rátermett vezető és beosztottjai jól kezelik a helyzetet, ezért a spekulánsok végül lelepleződnek. A megbízható dolgozók kitüntetést kapnak, Kocsis Feri és Ilonka kapcsolata pedig révbe ér.

Az Állami Áruház olyan termelési film, amely a szocialista gazdaság építéséről szóló történethez a zenés romantikus komédia műfaji elemeit keveri. A munkaverseny motívuma kötelező elem a cselekményben, az áruhiány témája szintén aktuális, de ezeknél nagyobb hangsúlyt kap a két ifjú főhős között kibontakozó szerelem, valamint a különböző formákban megnyilvánuló helyzet- és jellemkomikum. A klasszikus hazai kabaré humorát és típusait elsősorban a mellékszereplők figurái, többek közt a rafinált mestereladót alakító Latabár Kálmán, a vidám szíve hölgyét, Boriskát játszó Turay Ida és a Glauziusz bácsit megformáló Feleky Kamill képviselik.

A film azért is emlékezetes, mert több, azóta örökzöldnek számító, romantikus, nosztalgikus érzéseket keltő fülbemászó dallam szólal meg benne. A mára már klasszikus Dunaparti csónakházban című sláger szövegét Szenes Iván írta, zenéjét Kerekes János szerezte. A híres epizód, amelyben a strandon pihenő és játszadozó áruházi dolgozók ezt a dalt éneklik, a Gyarmat (ma Róna) utcai filmgyár III–IV-es műtermében készült. Az itt kialakított medencét meleg vízzel töltötték fel, hogy leforgathassák a kánikulai pillanatokat, miközben odakint fagyos koratél volt. A stúdióban felépített áruházi díszlet szintén nagy kihívást jelentett, mert a berendezés a mintaként szolgáló Újpesti Állami Áruház méreteit is meghaladta. A stúdiómunka mellett a történetben Budapest is megjelenik, a nyitókép az Astoria nyüzsgő kereszteződése, de feltűnik a filmben a Duna és a település látképe is. Ezeket a jelképes helyszíneket leginkább a képeslapokhoz hasonló módon láthatjuk, az ábrázolás nem törekszik rá, hogy a mindennapokat a maguk valóságában mutassa be.

Irodalom

Heltai Gyöngyi, Kulturális szigetek, pluralizmus, kreolizáció? A szocialista realista operett interkulturális modellje, Világosság, 46. évf. 7–8. sz., 2005, 81–118.

Mátrai-Betegh Béla, Állami Áruház. Magyar zenés filmvígjáték, Magyar Nemzet, 9. évf. 32. sz., 1953. február 7., 3.

Vécsei György, „Építők!”, Színház és Mozi, 8. évf. 17. sz., 1955. április 29., 24.