Állami Áruház

Az 1950-es évek első felében a sematizmus és a szocialista realista esztétika jegyében, központilag meghatározott tématerv szerint készültek a magyar filmek. A politikai ideológia alapvetően befolyásolta valamennyi művészeti ág mozgásterét, a szigorú ellenőrzés pedig a legkisebb elhajlások miatt is büntetett. Ebben a közegben mégis létrejöhettek olyan hibrid alkotások, amelyek ügyesen oltották a népszerű hagyományokat a kortárs elvárásoknak megfelelő formába. A Monarchia operett-tradíciója és a két világháború között virágzó pesti bulvár hangulata a szocialista realista filmoperett sajátos közegében élt tovább, amelynek legmarkánsabb példája a mára már klasszikusként kezelt Állami Áruház.

A filmet rendező Gertler Viktor a berlini UFA filmgyárban sajátította el a népszerű közönségfilmekhez szükséges tudása alapjait, amelyet a két világháború között és azután is sikerrel alkalmazott. A termékeny alkotó olyan filmeket készített, amelyek megfeleltek a kultúrpolitika elvárásainak, mégis képesek voltak megszólítani és szórakoztatni a közönséget. Első játékfilmje a Mária nővér (1936) volt, és bár moralizáló melodrámát (Gázolás, 1955) és klasszikus adaptációkat (A Noszty fiú esete Tóth Marival, 1960; Az aranyember, 1962) is jegyzett, vígjátékaival lett különösen ismert (Díszmagyar, 1949; Dollárpapa, 1956). Az Állami Áruház közvetlen előképét az azonos című zenés komédia szolgáltatta, amelyet a Fővárosi Operettszínház mutatott be. A darab ötlete megtörtént esetből indult ki: a közelgő pénzügyi válságról szóló hamis, külföldi rádióhír miatt pánikszerű vásárlási láz lett úrrá a lakosságon. A sikeres színpadi produkcióból nemsokára az eredeti szerzők, Barabás Tibor, Darvas Szilárd és Gádor Béla írtak forgatókönyvet. Ennek cselekményébe olyan epizódokat is beillesztettek, amelyeket egy másik operettből, az 1936-os Meseáruházból emeltek át. A film premierjét 1953. január 23-án tartották, és a nyilvánvaló propagandatartalom ellenére mind Magyarországon, mind a keleti blokk országaiban gyorsan a közönség kedvence lett.

A Magyar Nemzet korabeli beszámolója szerint a történet azt ábrázolja, hogy „mennyi vidámsággal, éneklő örömmel tudnak dolgozni – s az ellenségnek visszaütni – egy áruház alkalmazottai az új, szocialista kereskedelem légkörében”. A fiatal főhős, Kocsis Ferenc (Gábor Miklós) egy továbbképzésről érkezik a Diadal Áruházba, ahol eladóként kezd dolgozni. A férfi és a női osztály között munkaverseny folyik, amit némileg megbonyolít, hogy Feri és a szabászati részlegen divattervezőként alkalmazott Ilonka (Petress Zsuzsa) között ellenállhatatlan vonzalom ébred. A férfit hamarosan kinevezik igazgatónak, amit a korábbi vezető, a reakciós Dancs Frigyes nem néz jó szemmel. Az Amerika Hangja rádiótudósítása nyomán nemsokára elterjed a rémhír, hogy bevonják a százforintos bankjegyeket. Az összezavart tömegek megrohanják az áruházat, hogy mindent időben felvásároljanak. Ebbe a nagy pénztartalékokat rejtegető Dancs is bekapcsolódik, mert arra számít, hogy az áruhiány miatt feketézéssel még többet kereshet majd. A rátermett vezető és beosztottjai jól kezelik a helyzetet, ezért a spekulánsok végül lelepleződnek. A megbízható dolgozók kitüntetést kapnak, Kocsis Feri és Ilonka kapcsolata pedig révbe ér.

Az Állami Áruház olyan termelési film, amely a szocia­lista gazdaság építéséről szóló történethez a zenés romantikus komédia műfaji elemeit keveri. A munkaverseny motívuma kötelező elem a cselekményben, az áruhiány témája szintén aktuális, de ezeknél nagyobb hangsúlyt kap a két ifjú főhős között kibontakozó szerelem, valamint a különböző formákban megnyilvánuló helyzet- és jellemkomikum. A klasszikus hazai kabaré humorát és típusait elsősorban a mellékszereplők figurái, többek közt a rafinált mestereladót alakító Latabár Kálmán, a vidám szíve hölgyét, Boriskát játszó Turay Ida és a Glauziusz bácsit megformáló Feleki Kamill képviselik.

A film azért is emlékezetes, mert több, azóta örökzöldnek számító, romantikus, nosztalgikus érzéseket keltő fülbemászó dallam szólal meg benne. A mára már klasszikus Dunaparti csónakházban című sláger szövegét Szenes Iván írta, zenéjét Kerekes János szerezte. A híres epizód, amelyben a strandon pihenő és játszadozó áruházi dolgozók ezt a dalt éneklik, a Gyarmat (ma Róna) utcai filmgyár III–IV-es műtermében készült. Az itt kialakított medencét meleg vízzel töltötték fel, hogy leforgathassák a kánikulai pillanatokat, miközben odakint fagyos koratél volt. A stúdióban felépített áruházi díszlet szintén nagy kihívást jelentett, mert a berendezés a mintaként szolgáló Újpesti Állami Áruház méreteit is meghaladta. A stúdiómunka mellett a történetben Budapest is megjelenik: a nyitókép az Astoria nyüzsgő kereszteződése, de feltűnik a filmben a Duna és a város látképe is. Ezeket a jelképes helyszíneket leginkább a képeslapokhoz hasonló módon láthatjuk, az ábrázolás nem törekszik rá, hogy a mindennapokat a maguk valóságában mutassa be.

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala