súgó szűrés
keresés

Semmelweis

Rendező
Tóth Endre
Bemutató
1940.01.12.
Filmtípus
játékfilm
Filmhossz
1 óra 26 perc
A szócikk szerzője
Záhonyi-Ábel Márk

A későbbi külföldi karrierje során André de Toth néven világhírűvé vált Tóth Endre (1913–2002) öt különböző műfajú alkotást készített az 1939-es esztendőre korlátozódó rövid, de változatos magyarországi filmrendezői tevékenysége során. Ezek közül legutolsóként mutatták be az „anyák megmentőjéről”, Semmelweis Ignác (1818–1865) magyar orvosról szóló filmet.

Semmelweis a kevés magyar életrajzi film egyike. A néző megismeri a címszereplő (Uray Tivadar) bécsi egyetemi éveit, pályakezdésének magánéleti és szakmai nehézségeit, az orvostudomány területén elért áttörésének körülményeit és eredményeinek ellentmondásos fogadtatását. Az élettörténet eseményei klasszikus nevelődésnarratíva kereteibe ágyazódnak. Először fiatal joghallgatóként látjuk Semmelweist, aki azonban tanulmányai helyett szórakozással és női társasággal múlatja az időt, és ennek során részegen téved be egy orvosi előadásra, ez viszont alapvetően megváltoztatja életét. Elhatározza, hogy orvos lesz, és az emberek gyógyításának szenteli a jövőjét, és eme szakmai cél érdekében a magánéleti áldozatoktól sem riad vissza. Orvosként szembesül a gyermekágyi láz problémájával, amelynek megoldását személyes küldetésnek tekinti. A történet azonban nem a gyógymód megtalálásával végződik, az azt követő események bemutatása is hangsúlyos. Egyrészt megjelenik egy külső cselekményszál: az újító orvos azért küzd, hogy az orvosi közösségen belül és a társadalomban egyaránt elfogadják az eredményeit. Másrészt a mű egy belső konfliktust is kidolgoz, mivel Semmelweis folyamatosan viaskodik önmagával: őrületig fokozódó nyugtalansága részben amiatt érzett bűntudatából táplálkozik, hogy az orvosok – köztük saját maga – egykori hibái miatt mennyi asszonynak kellett meghalnia, részben pedig abból a tehetetlenség-érzetből, hogy felismerései nem terjednek kellő intenzitással, és emiatt mások nem ügyelnek kellően a megfelelő higiéniai viszonyokra. A külső és a belső konfliktus a fináléban összeér, s a végkifejlet nem hoz egyértelmű happy endet: az orvosi közösségen belül továbbra sem fogadja el mindenki Semmelweis eredményeit, és ez a főhős lelki egyensúlyának végső megbillenését eredményezi. Bár a film bevezető felirata tájékoztat a központi karakter életének tragikus végkifejletéről (elmegyógyintézet, vérmérgezés), a finálé annyiban ellensúlyozza mindezt, hogy a cselekményből kimarad, s a protagonista eskü- és fohászelemeket tartalmazó beszéde hallható. Sőt, utólagos betoldásként a film zárlatában megjelenik egy 1940. augusztusi (!), tehát a játékfilm premierjét követően készült híradófelvétel (Magyar Világhíradó 862.), amelyben halálának 75. évfordulója alkalmából megkoszorúzzák Semmelweis szobrát.

Semmelweis hőse először külföldön (Bécsben) próbál érvényesülni, azonban az ottani ellenséges közeg miatt végül Magyarországon kap lehetőséget, hogy elképzeléseit megvalósítsa. Innen kiindulva akarja megreformálni a nemzetközi tudományos életet, illetve ezzel összefüggésben a társadalom körében is bizonyos szintű változtatásokat szeretne elérni (például a tanácsnok felelősségre vonása, mert az nem biztosít elegendő pénzügyi forrást a megfelelő egészségügyi ellátáshoz), hogy megvalósuljon az „abszolút tisztaság”, amely az életben maradás zálogául szolgálhat. A tudomány nem elszigetelt területként jelenik meg, hanem szoros kapcsolatban áll a társadalommal, vagyis a film érzékelteti, hogy a tudomány működését a társadalmi feltételek is befolyásolják.

Semmelweis formavilága egyrészt magán viseli az 1930-40-es évek magyar hangosfilmjének stilisztikai vonásait, másrészt viszont innovatívabb, a korabeli művektől elütő megoldásokat is hordoz. A műtermi filmezés jellegzetességei megfigyelhetőek mind a belső jelenetek dominanciájában, mind a statikusabb helyzeteket alkalmazó rendezésmód gyakori használatában, mind a zenés részek jelenlétében. A film operatőre, Eiben István elsősorban lágy világítástechnikai megoldásairól volt ismert 1945 előtt, ebben a filmben viszont számos expresszív, erőteljes fény-árnyék ellentétet alkalmazó beállítást dolgozott ki (például az orvosi eskü letételének vagy Semmelweis belső vívódásainak jeleneteiben). A döntött gépállások vagy a korszakban szokatlan hosszabb kameramozgások gyakori alkalmazása szintén erősíti a jelenetek érzelmi töltetét. A filmben visszatérő módon jelennek meg groteszk elemek (például Semmelweis a gyógymód megtalálásakor pofon vág egy csontvázat). A mű hatáskeltésében meghatározó szerepet játszik Uray Tivadar intenzív színészi alakítása, amely szemléletesen érzékelteti a címszereplő lelki őrlődését.

Az 1939-es Semmelweis a kevés magyar életrajzi játékfilm egyike. Ugyanakkor az „anyák megmentője” élettörténetét a Rákosi-korszakban újabb alkotás, Bán Frigyes Semmelweise (1952) is feldolgozta a szocialista realista történelemértelmezés szellemében.

Irodalom

Ruprech Dániel, A kétarcú rendező. Tóth Endre / André de Toth, Filmvilág, 4. sz., 2011, 22–26.