súgó szűrés
keresés

Párbaj

Rendező
Macskássy Gyula
Bemutató
1960
Filmcím
Párbaj
Filmtípus
animációs film
Filmhossz
9 perc
A szócikk szerzője
Varga Zoltán

Macskássy Gyula stílusújító remeke, A ceruza és a radír nem kisebb jelentőségű ikerműve az ugyanabban az esztendőben készült Párbaj. A 9 perces animáció kibékíthetetlen ellentéteket tematizál: történetében az atommodellt – annak kézzelfogható megtestesülését – kikísérletező Tudós modernizálni és fejleszteni kezdi maga körül a világot, ám a mindenható eszközt elirigyelő Mars katonai célokra, pontosabban hatalomvágyának kielégítésére akarja használni az atomot. A Tudós és Mars párviadalának tétje, hogy melyikük – és főként, hogy mire – használja az atomenergiát. Ez a polémia természetesen nem tudományetikai kérdéseket vet fel, hanem valós szorongásokra reflektál: a Párbaj a hidegháborús feszültségek kordokumentuma. Ez persze talán a legkevésbé érdekes – pontosabban a leginkább elavult – rétege; szerencsére számos bravúros ötletnek köszönhetően Macskássy rajzfilmje ennél jóval több: valódi mestermű.

Akárcsak A ceruza és a radír, a Párbaj is azt a modern rajzfilmstílust viszi tovább, amelyet elsősorban a UPA-animációktól vett át Macskássy, s gondolta tovább alkotótársa, a karikaturista Várnai György közreműködésével, aki ötletadóként és tervezőként jegyzi a filmet. A Párbajban – szemben a plasztikusabban megjelenített ceruza és radír duójával – a karikatúrákra jobban emlékeztető, síkszerű és erősen leegyszerűsített figurákkal találkozunk, akiknek mozgása szándékoltan elnagyoltabb, mint a klasszikus elveket követő Macskássy-mesefilmek (például az 1951-es A kiskakas gyémánt félkrajcárja) szereplőié. A Párbajban is néhány vonallal jelzett tárgyi világ látható a síkszerű hátterek előtt, továbbá a szereplők itt is némák. Helyettük a zenék és a zörejek „beszélnek”: a Macskássy-animációk zeneszerzője, Ilosvay Gusztáv ragyogó zenét komponált a Párbajhoz, amelynek vezérmotívumai Bélai István úttörőnek számító, magyar animációban elsőként hallható elektronikus hangeffektusaival váltakoznak. Előbbiek a mesei hangolást, utóbbiak a tudományos-fantasztikus jelleget erősítik.

A közös stílusminta mellett az is közelíti egymáshoz A ceruza és a radírt, illetve a Párbajt, hogy mindkettő kapcsolódik a mesei hagyományokhoz. De míg A ceruza és a radírban elsősorban a címszereplők tűnnek mesébe illő figuráknak, addig a Párbajban nem is annyira a főszereplők, hanem az események és egyes tárgyak kínálják a legerősebb mesei párhuzamokat. A Párbaj cselekményében ugyanis központi jelentőségű – akárcsak miriádnyi tündérmesében – az átváltozás cselekménymozzanata, amely a kis atommodell áldásos, vagy éppen – gazdájától függően – elátkozott hatásának tulajdonítható; a perlekedés középpontjában álló atommodell tehát a varázspálca megfelelőjeként vagy a tulajdonosa kívánságait teljesítő dzsinn, esetleg aranyhal alteregójaként is elgondolható.

A Párbaj akár tanmeseként is értelmezhető, amely a nagybetűs „üzenet” (a viszályok és az ember pusztítási hajlamainak legyőzését hirdető optimizmus) mellett olyan aktuális-aktualizáló (előre)jelzést is megfogalmaz, miszerint az atomenergia békés és teremtő felhasználása javítani hivatott az emberiség életkörülményeit. A Párbaj mégsem – de legalábbis semmiképpen sem elsősorban – tanmese, noha bizonyos fokú didaktikusság (óhatatlanul) felfedezhető benne, kézenfekvő módon utalhatunk rá például a „többet ésszel, mint erővel” intelmének tézisfilmjeként is. A bájos naivitást és a derűlátást a vizuális eszközök idézőjelessé teszik, s ez a Párbajt egyértelműen elválasztja a valódi meseanimációktól, és a karikaturisztikus jellegzetességekhez kapcsolja. Nem mesefilm tehát, amely kölcsönveszi a modern rajzfilm eszköztárát, hanem a modern animáció képviselője, amely meseelemeket is alkalmaz.

A Tudós és Mars a vizuális kidolgozásuknak köszönhetően sokkal elevenebb és összetettebb figurák, mintha csak a Jó és a Rossz, illetve az Ész és az Erő allegorikus (mese)alakjai volnának. Várnai a tudományhoz és a hadviseléshez kötődő közhelyekkel játszik el; jóformán szó szerint „tojásfejűként” jeleníti meg pozitív hősét, míg az intrikust torzonborz alakként, primitív harcosként ábrázolja – kettejük konfliktusa múlt és jövő összecsapása is, Mars az atavizmus embere, a Tudós a progresszióé. A Párbajban a rajzanimáció különleges képalkotó lehetőségei közül nem a cselekményből következő átváltozások, sokkal inkább a vizuális kétértelműségek mondhatók kuriózumnak. Ezek azon alapulnak, hogy a rajzfilmfigurák képesek arra, hogy gondolataikkal közvetlen fizikai kapcsolatot létesítsenek (lévén utóbbiak ugyancsak grafikai elemekből tevődnek össze). A Tudós fejéből szó szerint kirajzanak a képletek és az egyenletek: némelyiket lepkehálóval üldözi, mások pedig esőfelhővé vagy savvá válva lesznek segítségére a nagy ütközetben. A Párbaj legtöbbet idézett és méltatott képsora az átváltozásokat és a vizuális kétértelműségeket ötvöző végső összecsapás: ennek során a Tudós matematikai képletek segítségével győzi le – pontosabban osztja el önmagával és nullázza le – Marsot. (Matematika és animáció összekapcsolására épül majd Macskássy és Várnai 1,2,3… – a számok története című rajzfilmje, amelyet az UNESCO megrendelésére készítettek 1962-ben.)

A Párbaj Macskássy Gyula életművének egyik csúcspontja, a magyar animációs film 1960-as évek elején induló megújhodásának katalizátora. Nemzetközi fogadtatása is kiemelkedően sikeresnek bizonyult: Cannes-ban a zsűri különdíjával, Oberhausenben a nagydíjjal tüntették ki.

Irodalom

Matolcsy György, Párbaj = Karcsai Kulcsár István szerk., Magyar rövidfilm művészet, Budapest, é. n., Népművelési Propaganda Iroda, 82–86.

Orosz Anna Ida, „El a naturától!” A Macskássy–Várnai duó gegfilmjeiről = Macskássy Katalin, Orosz Anna Ida, Orosz Márton, szerk., Macskássy Gyula, Budakeszi, 2013, Utisz Grafikai Stúdió, 111–146.

Varga Zoltán, A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti közelítések, Szeged, 2016, Pompeji, 131–135.