súgó szűrés
keresés

Szenvedély

Rendező
Nepp József
Bemutató
1961
Filmcím
Szenvedély
Filmtípus
animációs film
Filmhossz
8 perc
A szócikk szerzője
Varga Zoltán

„Mindenesként”, „jolly jokerként” emlegette a szakma Nepp Józsefet (1934–2017), aki felbecsülhetetlen szerepet játszott a hazai animáció formálásában. A rendezői szerepvállaláson túl animátorként, háttértervezőként, alkalomadtán zeneszerzőként is tevékenykedett a Pannónia Filmstúdióban. Mindenekelőtt pedig forgatókönyvíróként járult hozzá a magyar animációs film sokszínűségéhez: Nepp a legváltozatosabb témákban, a legkülönbözőbb habitusú kollégái számára írt forgatókönyveket, „szállított” ötleteket Dargay Attilától Ternovszky Béláig, Gémes Józseftől Foky Ottóig. A szatirikus hangvétel, a csúfondáros irónia, s legkivált a groteszk és fekete humor Nepp József életművének alapvető elemei. A „humorban tréfát nem ismerő” Karinthy Frigyest művészi példaképének tekintő Nepp a magyar animáció karikaturisztikus tendenciájának meghatározó alkotójává vált.

Rövidfilmes debütálása, a Szenvedély című 1961-es rajzfilm dohányzó főhőse az orvos utasítása ellenére sem képes lemondani káros szenvedélyéről, pedig megpróbálja; erre a gyötrelmekkel teli, csupán átmeneti sikereket hozó keserves folyamatra épül a cselekmény, amely a kortárs Budapest utcáin és terein játszódik. Végül valóban a cigaretta veszejti el a főhőst, ha nem is úgy, ahogyan azt orvosa előrevetítette: az eldobott cigarettáiért lekuporodó férfit ablakból aláhulló cserepes virág csapja agyon… A történet összefoglalása is sejteti: a Szenvedély nem a gyerekközönséget, sokkal inkább a felnőtt publikumot célozza.

A 8 perces Szenvedély indítja azokat a Nepp-filmeket, amelyek az emberi gyarlóságot, a kisebb-nagyobb vétkeket, a mindennapi hibákat teszik nevetség tárgyává. Mindemellett egyén és társadalom, ember és város, üdvözülés és elkárhozás ellentétei is kitapinthatóak a filmben: többértelműsége a helyszínválasztással és a véletlen találkozások jelentőségét nyomatékosító dramaturgiával is magyarázható. A Szenvedélyben a budapesti közeg a főhőst folyamatosan próbára teszi, sőt pszichésen kínozza: a járókelők rendre a dohányzást juttatják a vergődő férfi eszébe (olykor már nem is embereket lát, csak cigarettákat vagy pipákat), minden és mindenki a tűrőképességét provokálja. Egészen addig, mígnem hősünk „morális iránytűje” éppúgy csődöt mond, mint józan észlelése: este már az épületeket és a közeli mozdonyt is cigarettafüstöt pöfékelő óriásarcoknak hallucinálja, s végül arra vetemedik, hogy megpróbál valakit leütni a cigarettájáért.

A várost ily módon a Nepp-rajzfilm olyan közegként ábrázolja, amely ahelyett, hogy segítené az egyént helytállni a megmérettetésben, sokkal inkább eltéríti őt, s ennek következtében az ember a legrosszabbat hozza ki magából: morálisan és fizikailag egyaránt elbukik. A főhőst névtelensége, mindennapisága és esendősége voltaképpen a moralitásjátékokból ismert, jelképes „akárki” (Jedermann) figurájává avatja. A lelki szemei előtt Mephistophelesszé lényegülő régi ismerős a kísértő ördögi erőket idézi meg, míg az orvos gondolatbuborékban vissza-visszatérő alakja nemcsak mint felettes-én értelmezhető, hanem angyali-isteni küldöttként is. Ezek a mozzanatok arra bátoríthatnak, hogy Nepp első rajzfilmjét ne pusztán „dohányzásellenes felhívásként” nézzük (ez volna kézenfekvő olvasata), hanem a moralitásjátékok paródiájaként értelmezhessük.

A Szenvedély stílusának alapvető vonása a képi világ puritánsága, melynek jellegzetes eleme a vonalrajzokból felépített csupasz háttérvilág és a színekkel kitöltött figurák kontrasztja. A képi humorról számos pazar geg gondoskodik: például a főhős teste szó szerint „kitekeredik”, amikor vonzó hölgy után fordul meg. Ám stilisztikailag a Szenvedély hanghasználata az igazi kuriózum (hangmérnöke, mint megannyi hazai animációs filmnek, Bélai István volt): merészebben él a zörejekkel és hangeffektekkel, mint az addig készült magyar rajzfilmek. A figurák mozdulatait egyebek mellett kopogások és csörömpölések kísérik, gesztusaikhoz kakofón hangok – mint a főszereplő sóhajakor felhangzó csecsemősírás vagy a vicsorgásakor hallatott vadállatmorgás – társulnak.

A Szenvedély jelentőségét növeli, hogy belőle eredeztethető a magyar animációs film egyik legnagyobb sikere, a Gusztáv-széria. A csetlő-botló kisemberre építő sorozatot Nepp kezdeményezte, s legfőbb társalkotói a figurát megtervező – mintául a Szenvedélyt és a Holnaptól kezdve című 1963-as Nepp-filmet használó – Jankovics Marcell és a karaktert elkeresztelő Dargay Attila lettek. A Nepp rendezésében készült Gusztáv, az állatbarát 1964-es epizódjával induló, 1968-ig készített első Gusztáv-sorozatot mozikban vetítették, s bel- és külföldön egyaránt rendkívül kedvezően fogadták (a Pannónia egyik legfőbb exportcikkévé vált). A Pethő Zsolt zeneszerző által komponált emblematikus főcímmuzsika önmagában elég volt ahhoz, hogy a moziközönség felharsanjon derültségében, s az 5 perces epizódokban – a stúdióvezető, Dr. Matolcsy György szóhasználatával élve – „arany-, ezüst- és bronzérmes” gegek sorjáztak. A Gusztáv első négy évének termése 68 epizód, s a televíziós folytatással (1975–77) kiegészülve a sorozat vált a legtöbb (kereken 120) epizódból álló szériává a magyar animációs film történetében.

Irodalom

Varga Zoltán, A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti közelítések, Szeged, 2016, Pompeji, 145–149.

Varga Zoltán, A hét törpe rémálma. Nepp József (1934–2017), Filmvilág, 12. sz., 2017, 12–14.