Vízipók-csodapók

Az eredetileg televíziós sorozatként készült Vuk 1981-es egész estés változatának szenzációs sikere nyomán terjedtek el a Pannónia Filmstúdióban a szériákból szerkesztett animációs filmek, közülük azonban csak kevés közelítette meg Dargay Attila művének nézettségét. A Vízipók-csodapók az élvonalba tartozik: több mint egymillió-százezren váltottak jegyet a televíziós debütálásakor is kiugróan népszerűnek bizonyuló szériából ismerős figurák egész estés rajzfilmjére. Eredetileg nem jósoltak nagy jövőt a sorozatnak, német forgalmazója legalábbis csúnyának és ijesztőnek találta a karaktereket – a közönség reakciója, kivált a gyerekpublikum szeretete viszont rácáfolt a szkeptikus hangokra. A széria Budapesten megkezdett munkálatai néhány epizód elkészítését követően vidéken folytatódtak, a fővárosi vezető munkatársak, köztük Szabó Szabolcs főrendező csapatát a Pannónia kecskeméti műtermének alkotói egészítették ki, élen – a második és az egész estés filmet követő harmadik évadban – Haui József rendezői közreműködésével.

Az egész estés verzió a széria 1974 és 1981 között készült első és második évadjának epizódjaiból áll össze, többségében az előbbiből tartalmaz jeleneteket. Akárcsak a sorozat, úgy az egész estés Vízipók-csodapók is címadó hőse és annak országos cimborája, a Keresztespók kalauzolásával a víz és a tópart élővilágát fürkészi, ötvözve az állatmesét az ismeretek átadásával és a pedagógiai szándékkal. Kettős „üzenetet” igyekszik közvetíteni a film: részint társadalmi, részint ökológiai tanítás fogalmazódik meg benne; ez a kettősség az egyes epizódokon éppúgy végigvonul, mint a Vízipók és Keresztespók barátságának krónikájaként értelmezhető, a sorozatot és a filmet egy­aránt átfogó történetívben. A Vízipók-csodapók a tolerancia, az elfogadás, a békés egymás mellett élés fontosságát hangsúlyozza, részben a közös életteret belakó, egymással együttműködő és egymást segítő élőlények mindennapjainak bemutatásával, részben pedig – ez némi didaktikusságot eredményez – verbális kinyilatkoztatásokkal („Azért, mert egy pók nem pontosan olyan, mint te, még lehet nagyon rendes pók” – hangzik el a nyitányban). Ennek a társadalom számára releváns üzenetnek a „célba juttatását” segíti, hogy a karakterek (legyenek bár pókok, rovarok, csigák, rákok vagy békák) részlegesen emberi tulajdonságokat öltenek: beszélni tudnak, eszközt használnak, vagy éppen sportolnak. Az antropomorf ábrázolásmód olyan emlékezetes mellékalakok egyénítésében is fontos szerepet játszik, mint például az art deco stilizált hölgyfiguráira emlékeztető szitakötőlárva-lány, a bajuszosnak tűnő Rák apó vagy a csokornyakkendős Csibor bácsi. Az antropomorfizmus mégsem uralja az állatfajok megjelenítését, kidolgozásukban a (többé-kevésbé) természethű ábrázolás is alapvető jelentőségű – ez pedig a széria és a film természetvédelmi üzenetének nyomatékosítását segíti. A Vízipók-csodapók ugyanis – a kistermetű élőlények megismertetése és megszerettetése révén – az apró lények életének védelmét, tágabb értelemben a környezet-természet megóvásának fontosságát állítja fókuszba.

Az egyik leggazdagabb karakterkészletet felvonultató széria a Vízipók-csodapók: rengeteg állatfajról tanulhat belőle a néző (nem csupán a célzott gyerekközönség, akár a felnőttek is), és ebből sokat megőriz az egész estés változat is. A film első felét főként a víz alatt játszódó jelenetek töltik ki, s a Vízipók körül rendszeresen vagy alkalmilag feltűnő figurákat sorolják elő. A gyönyörűen láttatott vízi közeget méltató szófordulatként terjedt el a sajtóban, hogy a Vízipók-csodapók valóságos akváriummá változtatja a tévéképernyőt – az egész estés változat esetében ugyanez a mozivászonról mondható el. A film második felében viszont olyan jelenetek kerülnek többségbe, amelyek Vízipókot és Keresztespókot szárazföldi kalandokban, közös tevékenységekben (barlangászás, sportolás, vendégfogadás) „hozzák össze”, így az élővilág tágabb feltérképezésétől a film elmozdul a két külön világhoz (vízhez és szárazföldhöz) tartozó, de örök barátságot kötő főhősök kapcsolatának részletezése felé. Vízipók és Keresztespók a magyar animációs film legmarkánsabb figurái közé tartoznak, legyen szó jellegzetes küllemükről (előbbit lilás-rózsaszín, utóbbit barnás-szürkés testfelület teszi azonnal felismerhetővé), a hozzájuk társított motívumokról (mint a buborék és a fonál), eltérő habitusukról (Vízipók kíváncsi és derűs, Keresztespók inkább otthon­ülő és zsémbes) – vagy éppen az őket megszólaltató színművészekről. Pathó István Vízipók, míg Harkányi Endre Keresztespók hangjaként járult hozzá a széria és az egész estés animáció világraszóló sikeréhez (forgalmazásának jogát közel ötven ország vásárolta meg, s a legenda szerint a japán császár nagy kedvence volt).

A Vízipók-csodapók digitálisan restaurált változatát 2019 tavaszán mutatták be; ökológiai üzenetét föl­erősítve, vetítéseit az élővizek védelmével kapcsolatos programokkal kötötték egybe. A kecskeméti stúdióban még két szériából szerkesztett egész estés alkotás készült, de sem az ifj. Újváry László sorozatából összeállított Mátyás, az igazságos (1985), sem a Tóth Pál rajzanimációját alapul használó Leo és Fred (1987) nézőszáma nem közelítette meg a Vízipók-csodapókét.