súgó szűrés
keresés

Lackfi János: A buta felnőtt

Szerző
Lackfi János
Kiadás éve
2004
Műfaj
gyermekirodalom
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Móra Könyvkiadó
Oldalszám
60
A szócikk szerzője
Nagy Gábor

A buta felnőtt verseivel kezdődött Lackfi János gyerekirodalmi könyveinek sora. Azóta a legkisebbektől – Ugrálóház, versek és mondókák kicsiknek – az óvodásokon át – Paradicsomleves betűtésztával, etetős versek a menzáról – a kamaszokig – Levágott fül, ifjúsági regény – minden korosztály számára írt verseket vagy mesét, elbeszélést, regényt, két tucatnyinál is többet.

A kötet címe azt ígéri, a gyerekek nézőpontjából szólalnak meg a versek, ennél azonban összetettebb a kép. Lackfi tudatában van annak, hogy a gyermeki hangot imitáló versek mögött is mindig ott van a „buta felnőtt”, aki szöveggé szervezi a gyerekek benyomásait. A címadó nyitóvers a már nyiladozó elméjű fiú „tudományos” kérdéseit sorolja, imitálva a gyermeki gondolkodásmódot, mondatfűzést: „A sok felnőtt egyre butább, / és nem is értik a világot. / Egyszerűen élnek bele, / a legtöbb bacilust se látott.” Úgy reflektál erre a versben megszólaló apa, hogy minden szülő titkos vágyát helyezi szembe saját „tudatlanságával”: „Majd […] a fiam nekem / a mindenséget elmeséli.”

Lézerlámpában is fiú és apa kettős nézpontja érvényesül: „Fiam kapott egy lézerlámpát / (sajnos tőlem)”. Egy másik verstípusban a puszta szövegalkotó „láthatatlanságába” vonul vissza az apa (esetleg a gyerekek által megemlített mellékszereplő lesz belőle), mintegy kölcsönvéve a gyermeki hangot. Az első ciklus – Huzavona – címével is a nézőpontok váltogatására, vetélkedésére utal: különböző korú gyerekek hangját halljuk (a kötet ajánlása megnevezi Lackfi akkori öt gyermekét, egy fiút és négy lányt). Ez színessé, változatossá teszi a kötetet, amelynek verseiben különböző korosztályhoz tartozó gyermekolvasók találhatnak rá a nekik szóló versekre.

A gyermeki világ a maga fontos kérdéseivel elevenedik meg a versekben. KocsikázásKiutálásHárom gumibabaBújócska: csupa izgalmas tevékenység vagy feldolgozásra váró élmény, érzés. „A nagyok kiutálnak” – ez a nyitó mondat hajszálpontos viselkedés-lélektani helyzetet vázol fel, és játékosságával útmutatásul is szolgálhat a fiatal olvasóknak: „Azt modták, menjek innen, / mert inkább meggy vagyok, / és felzabálnak engem. // De most már elegem van, / mamához kell lemenjek, / majd süt egy süteményt, és / beléje bújok meggynek.” (Kiutálás)

Míg az első ciklus a kvázi-biografikus helyzetekből farag általános érvényű mondandót, a Mesterkedők egy másik gyerekirodalmi hagyományhoz kapcsolódik: ismeretadó, tanító jellegű költemények mutatják be az egyes mesterségeket, a gyermeki fantázia kiaknázásával játékosan tanítva: „Az ÚJSÁGÁRUS elad / kis, lapozható házakat: / rajtuk a színes kis ablakok, / mindegyiken kivigyorog / egy miniszter vagy egy színész” (Lapozható házak). A Lackfi költészetére jellemző poétikai eljárás, a nagyító optikával megelevenített tárgyi világ szép példáira lelhetünk: „Majd a lomha szőlőtövet / megfejik, mint zöld tehenet, / kifacsarják aranylevét, / sötét / hordókba betöltögetik, / s ő ott gondolkodik.” (Szőlőszem mosolya)

A harmadik Aprólék ciklus a magyar gyerekirodalmi hagyomány legszélesebb változatához kapcsolódik: a személyesség háttérbe szorul a gyerkeket körülvevő tárgyi világ bemutatásakor. A játékosságot e világ tárgyainak metamorfózisa adja: „Lábat vesz a cipő, / fejet húz a sapka"” (Öltözés). KilincsHajszárítóA radiátorA hókunyhó: a gyermeki képzelet transzformációs ereje bontakozik ki a versekben. A kiterített férfi ruhák Néma sorfalában a vers beszélője „csupa kivasalt úr”-at lát.

Az Aszfaltcsattogás záró ciklusa keretet alkot az első ciklus nyitányával: a kiskamasz fiú, Simon nézőpontjából ismerkedhetünk meg a sötétségben úzhető Árnyékszínház és a csavargáskor átélt bújócskázás örömeivel. A záró vers címe: Törpe és óriás között, nem csak ezt a kiskamasz életérzést mutatja fel, önértelmező jellegű is: a gyerekversekben a kisgyermek törpesége válik erénnyé az óiás, „buta” felnőttek között, az „óriás” fogalmába beleértve itt a művészi erőt is, amelynek segítségével életre kel a gyermeki fantázia.

Irodalom

.