súgó szűrés
keresés

Molnár Vilmos: Az ördög megint Csíkban

Szerző
Molnár Vilmos
Kiadás éve
2013
Műfaj
elbeszélés
Kiadás helye
Csíkszereda
Kiadó
Bookart Kiadó
Oldalszám
140
A szócikk szerzője
Nagy Gábor

Az 1962-es születésű Molnár Vilmos félreismerhetetlenül egyedi hangú képviselője a magyar kisprózának. Már első kötete (Levél Szingapúrból, 1993) tartalmazza mindazokat a műfajváltozatokat, regisztereket, amelyek meghatározzák pályáját. A groteszktől az abszurdon át a nonszenszig terjed a repertoárja, amelyből a hagyományos történetmesélés elemei sem hiányoznak, ám azok is ironikus vagy képtelen, fantasztikus fordulatokkal telítettek. Erről tanúskodik első reprezentatív válogatása, Az olvasó fizetéséről (2000) című elbeszélésgyűjteménye is.

Az ördög megint Csíkban a korábbi pályaszakaszhoz képest több olyan novellát tartalmaz, amelyek újragondolják a hagyományos történetmesélés lehetőségeit. Tamási Áron tündéri realizmusának és a dél-amerikai mágikus realizmusnak bájos fantasztikumát bűbájos (az ördögi szférájába utalt) vagy nonszensz elemekkel idézi meg és ironizálja; nála a csoda nem transzcendens léptékű, inkább csak furfang, ha ördögi is: a mindennapi létezés része. Világában a tárgyak az emberrel szinte egyenlő létjogon éreznek, gondolkodnak, döntenek. (Például a csörgőórának „Lehet, hogy máskor és máshol problémái voltak a csörgéssel, de most Lina kontyában füllel hallhatóan jól végezte a dolgát, levetkőzve minden gátlását”.) Lekerekítettség helyett töredékesség, kihagyásos szerkezet, befejezetlenség – és mégis hamisítatlan mesélőkedv jellemzi írásait. Mindez átitatva a humor megannyi üdítő változatával.

A klasszikus, történetmesélő elbeszélés változatait kínálja a Történet a Bolond Lináról... és a Hagyma, avagy amikor nagyanyám varázslásra vetemedett. Remekül felépített cselekmény, élvezetes, a nyelvi humor legnemesebb fajtájával fűszerezett elbeszélésmód, találó karakterrajzok jellemzik ezeket az írásokat.

A másik fő elbeszélői pozíciója az abszurd: ezek az írások látszólag nem szólnak semmiről, nem történik bennük semmi, de legalább meglepően. Itt a nyelv tobzódik, ereszt nyúlványokat, s a meghökkentő és humoros szinonima-halmozások, nyelvi játékok a leglehetetlenebb ötleteket is természetessé varázsolják. Példa rá az Öregapám csütörtökje, a Nagyanyám hokedlije vagy A falvédőn. Megint más novellák e kettő vegyítését adják: a kiindulási helyzet abszurd, groteszk, csodaszerű, lehetetlen, de kifejlik belőle valamiféle cselekmény, az elbeszélés világszerűsége – miközben a nyelvi játék itt is egyenrangú főszereplő. Ilyen a címadó elbeszélés, a Bereczki Paula esete... és a Béla kézre kerítése. A negyedik típus az abszurd mese. Abszurd kiindulóhelyzet, kifordított mesei elemek, fejtetőre állított mesei hierarchiák – és mindeközben a nyelv sziporkázó játéka.

A Történet Bolond Lináról és a Vörös Hadseregről, a töltelékes kontyról meg nagyanyámról elbeszélésnek már a barokkosan hosszú címe is ironizál, részletező felsorolásával az elbeszéltség mikéntjére irányítja a figyelmet. Molnár ritkán helyezi a történetet történelmi szituációba, a második világháború végére. A bevonuló oroszokról köztudott volt, hogy nem tudnak ellenállni az óráknak, Ignác bá azonban elfeledte elrejteni a „csergőórát”. Történelmi és olvasói tapasztalatainkat megcáfolva vérbő komikumba torkollik a történet, ironikus nosztalgiával mutatva fel annak a lehetőségét, hogy mindenki – a helybeliek és a bevonuló orosz katonák is – esendő, szeretni való kisember. Hamis idillé is válhatna ez, a derűs katarzis azonban „alapvetően az elbeszélői nézőpontból következik. Egy kiskamasz meséli el vagányul nagy élményét. Az ő történetében az igazi főhős nem a történelem meg az oroszok, hanem a rendíthetetlen, kapitányos »nagyanyám«, aki »egy belevaló srác volt«, hiszen még a lehetetlen háborús helyzetben is föltalálta magát” (Pécsi Györgyi).

Nagyanya mitikus figura a kötetben. Ő a nagy Megoldó, afféle demiurgosz, archaikus hős meg boszorkány keveréke, talpraesett asszonyság, aki a rajontól érkező Jurcsák elvtárson is kifog, helyreállítva két falu békéjét (Nagyanyám hokedlije). Legfőbb csodaszere a hagyma, a vöröshagymától a póréhagymán át a medvehagymáig. Meg a csavaros észjárása. Újabb és újabb rétegeket hánt le a megoldási lehetőségekből, amíg célt nem ér.

Egy másik nonszensz elbeszélésben a hét napjaiból elvész a csütörtök – de ez is a természetes események része: „Nem gond, hogy hiányzik egy nap a hétből. […] Úgy kerek a világ, hogy híja van. […] Nincsen most már probléma, semmi. Nem is igen volt soha. Nincs is erőst ahogy legyen. Arra kell csak ügyelni, hogy ki ne hagyjon a figurázásból senki. Figurázzon, ha teheti, mindenki. Így aztán valahogy eltelik. Telik, telegetik.” (Öregapám csütörtökje) Bereczki Paula feltámadásában sincs semmi különleges: „A dolog minden fölösleges csinnadratta nélkül, keresetlen egyszerűséggel történt. […] a Bereczki család sírja kettényílt, és némi ügyetlenkedő próbálkozás után kimászott belőle Paula. […] Az ügyetlenkedés ebben az esetben érthető: egyrészt hosszabb ideig sírban feküdni mindig is egyfajta gémberedettséget eredményez az izmokban, másrészt több marslakó is szorulván Paulába, mozgásában bizonyos összehangolatlanság volt észlelhető.” A nyelv itt kurziváltan működik (kiemelések tőlem – N. G.), a legjelentéktelenebb szócskák, módosító szavak és rokonaik működtetik a csodát.

Molnár Vilmos üdítően egyedi jelensége a mai magyar kisprózának, sok szálon kapcsolódik a magyar irodalom különböző hagyományaihoz. Humora modern, kevésbé megemelt, több regiszteren szóló folytatása a Tamási Áronénak. Hamisítatlan székely humor ez is, mai változatban. Nyelvi játékai: a szófacsarások, a szinonimák leleményes halmozása Lázár Ervinnel rokonítják. Az abszurd iránti érzéke és fogékonysága Örkény Istvántól, Páskándi Gézától eredeztethető. De történetei mögött ott érezni Tersánszky Józsi Jenő hatását, Karinthy Frigyes kéznyomát is.

Irodalom

Demeter Zsuzsa, Amilyennek lennie kell. Molnár Vilmos: Az ördög megint Csíkban, Bárka, 2014/4.

Nagy Gábor, Figurázni kell! Molnár Vilmos: Az ördög megint Csíkban, Hitel, 2013/10.

Pécsi Györgyi, Molnár Vilmos: Az ördög megint Csíkban, Kortárs, 2014/3.