súgó szűrés
keresés

Vathy Zsuzsa: Itt a szépséget nézzük

Szerző
Vathy Zsuzsa
Kiadás éve
1995
Műfaj
regény
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Pesti Szalon
Oldalszám
224
A szócikk szerzője
Ekler Andrea

Vathy Zsuzsa regénye az író szemléletére jellemző teljességigény első komplex megnyilatkozása. A kötet időben és tematikában igen különböző három darabja a szerző műfaji meghatározása szerint egészet alkot: regény három részben, amelynek a 20. század a főszereplője. A húszas-harmincas években játszódik a Malom a Lapincán. A főhős, Karolina Németh László nőalakjait idézve hívja ki végzetét a társadalmi előítéletekkel szemben azáltal, hogy a megszokottól eltérő életutat választ. Osztos Erzsébet 1956-os története, az Itt a szépséget nézzük dokumentumszerűen hiteles riport és fikció. A történelem ezúttal is egy lány, asszony sorsát alakítja egyszerre groteszk és drámai módon. A Macska mirtusszal pedig egy huszadik századi befejezetlen Bovaryné-történet.

A három részből álló regény az időutazás élményét idézi. Koncepciója a szerző későbbi, Angyalhíd (2003) című regényével rokonítja. A történelmi idő és a női főszereplők mellett a szerzői instrukciók is a közös epikus szerkezetre irányítják az olvasó figyelmét. A három rész a történetmondás három alternatívája, a történetmondás lehetőségeinek, a történet érvényességének kérdéseire irányul. A szerző megszólítja az olvasót, olvasási stratégiákat javasol. Olyan történeteket kíván elmesélni, amelyek személyes történeteknek vagy egy kor számára történeteknek minősülő eseménysoroknak tekinthetők. Ebben az értelemben a harmadik rész nem „klasszikus történet”, történetnélkülisége, befejezetlensége egy kor lenyomata. A narrátor elmossa a valóság és a fikció, a szöveg világa és a szövegen kívüli világ határait, köztes térbe helyezve az olvasót és önmagát.

A Malom a Lapincán szüzséjének alapötletét a szerző nagynénjének élettörténetéből merítette. A főhős, Karolina egy jobb sorsra érdemes, tragédiáját magában hordozó asszony. A szerzői narráció felfedi sorsának pszichológiai vetületét, ami a lélektani regény műfajával rokonítja a történetet. Míg Karolina végzete saját jelleméből fakad, sorsát külső tényezők befolyásolják. Életében az emigráció, a parasztpolgári réteg átalakulásának nehézségei éppoly jelentőséggel bírnak, mint személyisége. A történet felépítése fordulatokban gazdag. A lineáris szerkezetet egy-egy sorsfordítónak szánt szembesülés akasztja meg, ezek a késleltetések fokozzák a feszültséget a tetőpontig, Karolina drámai végzetéig. Vathy Zsuzsa regényeinek más szereplőihez hasonlóan ő is a túlzások áldozata. Az okozza tragédiáját, ami személyiségének pozitív értéke is: nem megalkuvó, kitart értékrendje, szemléletmódja mellett. A három rész közül ez tekinthető leginkább hagyományos történetnek, a folklorisztikában „igaz történetnek” nevezett műfajjal rokon, mert valós alapokra épül, és legalább olyan mértékben szól egy közösségről, mint arról, akivel megesett. Egy emberről, aki számára az idő és a tér a legtágasabb volt, végül mégis összeszűkült körülötte és bezárta.

A kötet címét is adó történet, az Itt a szépséget nézzük műfaji megjelölése: „rémjáték három részben” utal az események kétségbeejtően ijesztő voltára; ugyanakkor a mindvégig jellemző elbeszélői iróniával ez nem a sorstragédiát, hanem az annak hátterében működő hatalmi gépezetet relativizálja, morbiditását, defektusait, groteszk mivoltát hangsúlyozva. A három rész – a forradalom, a pokoljárás és az utóélet – alapja az 1956-os forradalomban részt vevő, majd meghurcolt, megnyomorított Márton Erzsébet története. A szerző úgy fikcionalizálja a történetet, hogy hangsúlyozza annak dokumentumjellegét azáltal, hogy a saját külső nézőpontja mellett a történetet magával a főhőssel beszélteti el (Osztos Erzsébetet az unokahúga kéri fel, hogy mondja magnóra életét). A vallomásos elbeszélés egészére jellemző a sűrítettség. A lényegre törő, az emlékezés mechanizmusát idéző mondatok az idő gyorsaságára, az események sodrására utalnak. Ezt az öntudatlan állapotok és álmok időkiesései törik meg. Utóbbiak a vágyak kivetülései, a szabadság, a tiltakozás, az ellenállás szimbólumai. A történelem során újra és újra felvetődik az ítélkezés, az igazságszolgáltatás, a jóvátétel problémája. A kérdés a mindenkori olvasót szólítja meg. Vathy Zsuzsa nem ítéletet vár, hanem a történet megélésének és megformálásának lehetőségeire utal, felhívva a figyelmet a történelmi emlékezet jelentőségére. Arra, hogy a történelem létet formáló tényező, ezért látni kell benne az egyes embert is.

A regény harmadik darabjának, a Macska mirtusszal történetének középpontjába ismét egy asszony kerül. Pontosabban az elbeszélő narrációjának középpontjába, mert történetről az előző két résszel ellentétben kevéssé lehet beszélni. Míg az előző két főhősnek sorsa, története volt, Pálmának életformája van, amely önmagában is egy korhangulatot tükröz. A történet nélküli eseménysor a mindentudó elbeszélő nézőpontjából látható, és éppen az elbeszélő tárgyilagos, szenvtelen hangneme csempész bele némi feszültséget. Míg Karolina és Osztos Erzsébet sorsa szenvedéstörténet is – amelyet több bibliai motívum támaszt alá –, a pokoljárást megtisztulás és katarzis követi, ez Pálma sorsát nem koronázza. Elmarad a szenvedés és a megtisztulás katarzisa, s talán elvész a Paradicsom, az Éden elérésének lehetősége is.

Vathy Zsuzsa regénye három nő története a századelőtől napjainkig terjedő időszakban. A szerző egyes részeket megelőző, bevezető összefoglalói nem tartalmaznak erkölcsi állásfoglalást, olvasói stratégiát javasolnak, de értelmezést nem sugallnak. A három sors a történetiség háromféle értelmezése, három narratív kísérlet. A hármas szám szakralitása a sorsvállalás és identitás kérdéseit veti fel. A történetek és a narratív technikák különbözősége mellett egy művé szervezi a három részt az előszavak formai megoldása, valamint a jellemző történelem- és történetszemlélet. A különböző korokban a főhősök a lét kérdéseivel szembesülnek, választásokra kényszerülnek, miközben mindannyian egyszerűen a boldogságot keresik, ki-ki a kor és a maga személyiségének függvényében.

Irodalom

Pályi András, Itt a szépséget nézzük. Kritika, 1996/6.

Reményi József Tamás, Itt a szépséget nézzük, Kritika, 1996/6.

Erdődy Edit, Vathy Zsuzsa: Itt a szépséget nézzük, Életünk, 1996/9.