súgó szűrés
keresés

Ács Margit: Kontárok ideje

Szerző
Ács Margit
Kiadás éve
2011
Műfaj
elbeszélés
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Helikon Kiadó
Oldalszám
238
A szócikk szerzője
Monostori Imre

Az esszétől és a tanulmánytól a szépirodalomhoz hosszú idő után visszatérő írónak ebben a novellagyűjteményében – úttörő módon – a honi „rendszerváltozás” társadalmi, morális és egzisztenciális kérdései kerülnek a középpontba. Az egyik fő érdeme, hogy az ezt a korszakot jellemző társadalmi lelkületet érzékletesen és hitelesen idézi fel. Nyomatékosítja például, hogy nemcsak a „politizálás” tartozott (tartozik) hozzá az értelmiségi léthez, hanem az általános érvényű (és kortalan) erkölcsi és lelkiismereti kérdések, normák is. Mivé lesznek, illetve lettek ezek a valaha tízparancsolat érvényű magatartásminták a mindennapok során? Hogyan alakult át a sokáig evidens vagy annak látszó társadalmi és személyes értékrend? Mivé lesz, illetve lehet az ember a drasztikus politikai, társadalmi és közösségi változások közben s következtében? Kinek milyen lehetősége és esélye volt a talpon maradásra, illetve a felkapaszkodásra? Hogyan változott: javult, illetve (gyakrabban) romlott az emberi minőség?

A kötetben feltűnő a modern prózaszerkezet néhány formai elemének tudatos, kiszámított, egyszersmind kellő ritmust biztosító, ugyanakkor nem kimódolt és nem hajszolt alkalmazása. E körbe tartozik például a kiinduló jelenbe visszatérő keretes szerkezet a prózacselekmény során (Bársony; Történet egy elegáns kutyáról; Az 1991-es év); ugyanígy az idősíkok váltogatása, a könnyed átlépések egy másik fizikai vagy szellemi térbe. A leghatásosabb efféle formai elemsor a többször felbukkanó filmszerű dramaturgia, prózaírói „technológia”. A modern tudatregény egyik fő eleme: a narráció váltott irányai teszik leginkább filmszerűen is élvezhetővé az egyes jeleneteket, írói közléseket. Ugyanakkor – éppen ezért? – szépen belefér ebbe a képi feldolgozásba a környezeti, tárgyi világnak a feltűnően gyakori aprólékos, leltárszerűen részletes számbavétele. Az író nem szereti a szöveg- és gondolatbeli hiátusokat, a meg nem oldott vágásokat (illetve kezdéseket), az elhallgatásokat; ellenkezőleg: mind a térbeli világ részei, mind a gondolatok a tapasztalati tudatosság súlyával vannak elhelyezve. A tárgyi és a természeti világ érzékletes megjelenítései nem csak a hiteles hétköznapiság realisztikus auráját teremtik meg, de segítenek az irodalmi valóság keretei között tartani a némelyik novellában politikai esszébe hajló párbeszédek és belső monológok előretöréseit. (A legszembetűnőbb példa minderre a kötetcímet adó Kontárok ideje, de ezzel a módszerrel épül fel a Doktorátus és a Bársony is.) Ez az epikai stabilitás mint alapkonstrukció az írói hitelességet erősíti.

A nyitó novella (Buta állat a krumpli) szemléletes példája a fent említett néhány formai elem megjelenésének: a filmetűdszerű eleven forgatókönyv kívánalmai (és eredményei) jutnak az olvasó eszébe. Kiváltképp a laktanyabeli megfigyelések és „információk” már-már fotografikus tökéletessége ragad meg.

A Doktorátus a kötet egyik legjobb írása. Szociografikus eszközökkel rögzít képeket egy sokat próbált életművész nagymamáról, aki vasakarattal, ám tökéletes politikai tudatlansággal élte le életét, s lepusztult környezetben várja a halált. A szívós proletárasszony megingathatatlan párthűséggel ragaszkodik rögeszméihez: nem kétséges, hogy a „Kádár-korszak” legmegbízhatóbb támogatói és legerősebb érzelmi elkötelezettjei ők voltak (és maradtak). Ács Margit szívszorító következetességgel ábrázolja e hamis tudat működését: szeretete a nagymamának, az embernek szól, éles kritikája viszont a gondolkodás nélküli, a gondolattalan életnek.

A Bársony (dramaturgiailag: két csengetés között) egy orvosértelmiségi asszony vesszőfutásáról szól, aki erején felül teljesít az új, az ellenzéki mozgalomban; a „győzelem” után mégis elvész körülötte a jó szándék, a minimális szolidaritás; a helyzetek és szerepek összekeverednek, új törvényfélék, más emberi viszonyok lesznek dominánssá. Fájdalmasan szép mementó ez magának az írónak is és vele együtt a korabeli magyar értelmiség jóhiszemű rétegeinek. Miközben föltárja a bennünk lakó, már eleve megtört lélek gyöngeségeit is.

A kötetcímet adó Kontárok ideje emlékezetes írás. Műfajilag a riportnovella felé közelít, középpontjában az elbocsátott főiskolai tanárnő és a falusi telekszomszéd, a volt „elhárító” tiszt párbeszédekből kibontakozó élettörténete a „rendszerváltozás” után. A háttérben a falu politikailag és lelkileg is megosztott népe érzékelhető.

A kötet legterjedelmesebb, kisregény méretű darabja A te dolgod című kalandos, egyben elmélkedő esszénovella, amely kitágított szépirodalmi keretbe gyűjti össze a szerző személyes véleményeit, dilemmáit, fájdalmait, csalódásait a „rendszerváltó” magyar valóságról, benne az értelmiségi emberek felelősségéről. Az irodalomesztétikai megfontolások – a valóság „kódolásai” – itt háttérbe szorulnak, áttételek nélkül tör elő a nyers korélmény s a dolgok néven nevezése.

Ács Margit e kötetének méltó zárása a Muki című lírai történet. Kedvesség, nosztalgia, szeretet, odaadás, segítés – csupa „régimódi” életértékek; azaz létező világunk élésének egy másik lehetséges felfogása jelenik meg. Írói felszabadultság, empátia érezhető e novella minden ízében, eredeti és friss valamennyi mozzanata. A hibás lábú, elvált öreglegény-rokon figurája s a kötélpályáról zajló meggyszedés jelenetezése alighanem sokáig megmarad az olvasó emlékezetében.

Irodalom

Az esszétől és a tanulmánytól a szépirodalomhoz hosszú idő után visszatérő írónak ebben a novellagyűjteményében – úttörő módon – a honi „rendszerváltozás” társadalmi, morális és egzisztenciális kérdései kerülnek a középpontba. Az egyik fő érdeme, hogy az ezt a korszakot jellemző társadalmi lelkületet érzékletesen és hitelesen idézi fel. Nyomatékosítja például, hogy nemcsak a „politizálás” tartozott (tartozik) hozzá az értelmiségi léthez, hanem az általános érvényű (és kortalan) erkölcsi és lelkiismereti kérdések, normák is. Mivé lesznek, illetve lettek ezek a valaha tízparancsolat érvényű magatartásminták a mindennapok során? Hogyan alakult át a sokáig evidens vagy annak látszó társadalmi és személyes értékrend? Mivé lesz, illetve lehet az ember a drasztikus politikai, társadalmi és közösségi változások közben s következtében? Kinek milyen lehetősége és esélye volt a talpon maradásra, illetve a felkapaszkodásra? Hogyan változott: javult, illetve (gyakrabban) romlott az emberi minőség?

A kötetben feltűnő a modern prózaszerkezet néhány formai elemének tudatos, kiszámított, egyszersmind kellő ritmust biztosító, ugyanakkor nem kimódolt és nem hajszolt alkalmazása. E körbe tartozik például a kiinduló jelenbe visszatérő keretes szerkezet a prózacselekmény során (Bársony; Történet egy elegáns kutyáról; Az 1991-es év); ugyanígy az idősíkok váltogatása, a könnyed átlépések egy másik fizikai vagy szellemi térbe. A leghatásosabb efféle formai elemsor a többször felbukkanó filmszerű dramaturgia, prózaírói „technológia”. A modern tudatregény egyik fő eleme: a narráció váltott irányai teszik leginkább filmszerűen is élvezhetővé az egyes jeleneteket, írói közléseket. Ugyanakkor – éppen ezért? – szépen belefér ebbe a képi feldolgozásba a környezeti, tárgyi világnak a feltűnően gyakori aprólékos, leltárszerűen részletes számbavétele. Az író nem szereti a szöveg- és gondolatbeli hiátusokat, a meg nem oldott vágásokat (illetve kezdéseket), az elhallgatásokat; ellenkezőleg: mind a térbeli világ részei, mind a gondolatok a tapasztalati tudatosság súlyával vannak elhelyezve. A tárgyi és a természeti világ érzékletes megjelenítései nem csak a hiteles hétköznapiság realisztikus auráját teremtik meg, de segítenek az irodalmi valóság keretei között tartani a némelyik novellában politikai esszébe hajló párbeszédek és belső monológok előretöréseit. (A legszembetűnőbb példa minderre a kötetcímet adó Kontárok ideje, de ezzel a módszerrel épül fel a Doktorátus és a Bársony is.) Ez az epikai stabilitás mint alapkonstrukció az írói hitelességet erősíti.

A nyitó novella (Buta állat a krumpli) szemléletes példája a fent említett néhány formai elem megjelenésének: a filmetűdszerű eleven forgatókönyv kívánalmai (és eredményei) jutnak az olvasó eszébe. Kiváltképp a laktanyabeli megfigyelések és „információk” már-már fotografikus tökéletessége ragad meg.

A Doktorátus a kötet egyik legjobb írása. Szociografikus eszközökkel rögzít képeket egy sokat próbált életművész nagymamáról, aki vasakarattal, ám tökéletes politikai tudatlansággal élte le életét, s lepusztult környezetben várja a halált. A szívós proletárasszony megingathatatlan párthűséggel ragaszkodik rögeszméihez: nem kétséges, hogy a „Kádár-korszak” legmegbízhatóbb támogatói és legerősebb érzelmi elkötelezettjei ők voltak (és maradtak). Ács Margit szívszorító következetességgel ábrázolja e hamis tudat működését: szeretete a nagymamának, az embernek szól, éles kritikája viszont a gondolkodás nélküli, a gondolattalan életnek.

A Bársony (dramaturgiailag: két csengetés között) egy orvosértelmiségi asszony vesszőfutásáról szól, aki erején felül teljesít az új, az ellenzéki mozgalomban; a „győzelem” után mégis elvész körülötte a jó szándék, a minimális szolidaritás; a helyzetek és szerepek összekeverednek, új törvényfélék, más emberi viszonyok lesznek dominánssá. Fájdalmasan szép mementó ez magának az írónak is és vele együtt a korabeli magyar értelmiség jóhiszemű rétegeinek. Miközben föltárja a bennünk lakó, már eleve megtört lélek gyöngeségeit is.

A kötetcímet adó Kontárok ideje emlékezetes írás. Műfajilag a riportnovella felé közelít, középpontjában az elbocsátott főiskolai tanárnő és a falusi telekszomszéd, a volt „elhárító” tiszt párbeszédekből kibontakozó élettörténete a „rendszerváltozás” után. A háttérben a falu politikailag és lelkileg is megosztott népe érzékelhető.

A kötet legterjedelmesebb, kisregény méretű darabja A te dolgod című kalandos, egyben elmélkedő esszénovella, amely kitágított szépirodalmi keretbe gyűjti össze a szerző személyes véleményeit, dilemmáit, fájdalmait, csalódásait a „rendszerváltó” magyar valóságról, benne az értelmiségi emberek felelősségéről. Az irodalomesztétikai megfontolások – a valóság „kódolásai” – itt háttérbe szorulnak, áttételek nélkül tör elő a nyers korélmény s a dolgok néven nevezése.

Ács Margit e kötetének méltó zárása a Muki című lírai történet. Kedvesség, nosztalgia, szeretet, odaadás, segítés – csupa „régimódi” életértékek; azaz létező világunk élésének egy másik lehetséges felfogása jelenik meg. Írói felszabadultság, empátia érezhető e novella minden ízében, eredeti és friss valamennyi mozzanata. A hibás lábú, elvált öreglegény-rokon figurája s a kötélpályáról zajló meggyszedés jelenetezése alighanem sokáig megmarad az olvasó emlékezetében.