Férjet keresek

Martonffy Emil egyike a harmincas–negyvenes évek legtermékenyebb rendezőinek: Ráthonyi Ákoshoz hasonlóan huszonhárom filmet rendezett ebben az időszakban, ezzel éppen, hogy megelőzte az ugyancsak tekintélyes életművel rendelkező Székely Istvánt, Bánky Viktort és Gaál Bélát. Noha készített az államalapítás korában játszódó kosztümös filmet (Pogányok, 1936), kém­thrillert (Szabotázs, 1942) és melodrámát (Kerek Ferkó, 1943; Nemes Rózsa, 1943; A színház szerelmese, 1944), életműve jelentős részét vígjátékok alkotják (szám szerint tizennyolc).

Vígjátékaiban gyakoriak az eltökélt, ha­tározott nőkarakterek. Az Édes ellenfél (1941) hősnője például hadjáratot indít a Családvédelmi Liga elnöke ellen, mert az a nők munkavállalási jogai ellen agitál. A Makrancos hölgyben (1943) Shakespeare önfejű, vadóc Katájának történetét ülteti kortárs magyar közegbe, Az okos mama (1935) nyugdíjazás előtt álló primadonnája pedig fondorlatos női praktikák segítségével menti meg lányai válságba jutott há­zasságát.

A screwball comedy a harmincas–negyvenes évek magyar filmgyártásának egyik sikerműfaja volt, melyben a szerelmesek a kezdeti ellenszenv dacára a történet végére egymásba szeretnek. A nemek harca-tematika mellett a műfaj fontos eleme a határozott, proaktív hősnő, aki gyakran maga hódítja meg a férfi főszereplőt, és ezzel alaposan felforgatja a korszak konzervatív nemi sztereotípiáit. Bár a szakirodalom kiemeli, hogy a screwball comedy hősnői a legtöbb korabeli populáris műfajtól eltérően aktív résztvevői a történetnek, a szkeptikusabb értelmezés szerint ezek a filmek valójában igen szűk korlátok közé szorítják a nők mozgásterét és szabad döntési jogát: nevezetesen a párválasztás territóriumára.

A hősnők proaktivitása Martonffy filmjeiben is jobbára a magánszférára, elsősorban a jövendőbeli férj megtalálására vagy egyéb magánéleti problémák megoldására korlátozódik.

Igaz ez a Férjet keresek tizennyolc éves hősnőjére (Turay Ida) is, akinek minden vágya, hogy feleség legyen, és ennek érdekében még a körülötte lévők életét is kész teljesen felforgatni. Kató ugyanis egészen addig nem mehet férjhez, míg a család ki nem házasítja idősebb nővéreit. A találékony, ámde szeleburdi és meggondolatlan lány így hát elhatározza, hogy mielőbb férjhez adja pártában maradt testvéreit. Mivel Hilda (Szaplonczay Éva) udvarlója (ifj. Latabár Árpád) késlekedik a lánykéréssel, abban a reményben, hogy a féltékenység hatására a férfi hamarabb színt vall, Kató azt hazudja, hogy nővérének más férfi is udvarol. Böske (Kollár Lívia) nevében pedig társkereső hirdetést ad fel, remélve, hogy így neki is hamarosan férjet talál – mindezt nővére tudta nélkül. A katasztrofális próbálkozások láttán azonban hamar egyértelművé válik, hogy a két nővér könnyebben révbe érne hősnőnk jóindulatú, ámde folyvást szerencsétlenül végződő machinációi nélkül. Maga Kató a történet folyamán népmesei utat jár be: bár elsősorban nővérei szerelmi életével van elfoglalva, az alapvetően jószándékú, tiszta szívű, kitartó legkisebb testvér a film végére elnyeri a Budapest legjobb partijaként emlegetett milliomos báró, Koltay György (Ungváry László) szívét.

Martonffy filmje nemcsak a gyors tempó és lendületes cselekménybonyolítás, de a remek humor és a jól eltalált karakterek révén is kiemelkedik a korszak átlagprodukciói közül: mindez Békeffi István és Jenei Imre forgatókönyvírói közreműködésének, valamint Turay Ida, Rózsahegyi Kálmán, Vaszary Piri, ifj. Latabár Árpád vagy Pethes Ferenc nagyszerű komikus játékának köszönhető. Emellett a Férjet keresek fantáziadús narratív megoldások tekintetében is figyelemreméltó. A hősnő napló formájában örökíti meg a szinte heroikussá magasztalt férjvadászatot („majdan ezen napló tárja az utókor elé egy szegény mártír szenvedéseinek hiteles történetét” – olvasható a film kezdő snittjén az első bejegyzés). A napló fontos narratív elemként funkcionál: a történet kezdetén a hősnő ennek segítségével vázolja fel az alapkonfliktust, és rövid, frappáns leírásokkal mutatja be a történet főbb szereplőit. („Szegény papa. Velem együtt összesen négy nővel él. Tehát imádja a halakat, mert azok nem beszélnek.”) Kató azonban nem csak napló­írás közben kommentálja a történteket. Bizonyos jeleneteket az ő narrációja kísér, ilyenkor jellemzően a szereplők közt elhangzó párbeszédek is az ő előadásában hallhatók. Ez a megoldás a kevésbé emlékezetes jeleneteknek is humoros hangvételt kölcsönöz, melyre jó példa a film elején a születésnapi összejövetelt bemutató jelenet.