súgó szűrés
keresés

Az éjszaka csodái

Rendező
Horváth Mária
Bemutató
1982
Filmcím
Az éjszaka csodái
Filmtípus
animációs film
Filmhossz
8 perc
A szócikk szerzője
Varga Zoltán

Ötvösnek tanult a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában Horváth Mária (1952), ám amikor 1971-ben jelentkezett a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műhelyének csapatát toborzó Mikulás Ferenc felhívására, eldőlt a sorsa: az időközben eltelt évtizedek alatt az alkotó a kecskeméti animációsfilm-készítés egyik legmeghatározóbb művészévé vált. Horváth Mária sokoldalú munkásságának mennyiségileg legnagyobb szeletét a sorozatepizódok jelentik, legyen szó a már lezárult Magyar népmesékről (1977–2011), amelyből több mint 40 epizódot jegyez társ-, illetve főrendezőként, vagy a 2010-es évek olyan szériáiról, mint A Négyszögletű Kerek Erdő és a Cigánymesék. Az életműben nem kevésbé fontos az egyedi filmek csoportja. A rendező rövidfilmjeit kezdettől fogva a szériákat is jellemző fixa ideák formálják: a vonzalom a meséhez és a költészethez. „Az animációs film, véleményem szerint, maga is költészet! Az animáció sűrített képek és gondolatok folyama, mint a vers” – vallja, s ez a művészi hitvallás már első egyedi filmjében, Az éjszaka csodáiban kirajzolódik.

Weöres Sándor 1940-ben megjelent azonos című versének 8 perces rajzfilm-adaptációja Az éjszaka csodái, amely – híven az eredeti műhöz – egy meghitt emberi kapcsolat ábrázolásától indulva térképezi fel az éjszakai várost, pontosabban a nyugovóra térő városlakók álomvilágát, az „alvók karneváljának” egyszerre mosolyogtató és bizarr mozzanatait. A rajzfilm felhasználja a költő eredeti szövegét, annak megzenésített változata kíséri a képsorokat. A kecskeméti animációhoz a Magyar népmesék zeneszerzői feladataival csatlakozó Kaláka együttes előadásában hallható a Weöres-vers, s hasonlóan a szövegben kibontakozó eklektikához, a zenei stílus és az éneklés módja is meglehetősen sokféle érzelmi húron játszik: a simogató, gyengéd, altatóba illő dúdolástól kezdve a mulatozásokhoz passzoló kurjongatásokon és az önfeledt vigadozáson át a melankolikus merengésig ível a rajzfilm érzelmi és hangulati skálája. Weöres eredeti szövege, annak Kaláka-féle előadása, valamint az animációs látványalkotás rétegei rendeződnek a műben egységbe, amely nemcsak hangulati tónusaiban, de vizuális megoldásaiban is sokféle.

A szöveg és a zene mellett Az éjszaka csodáit a különleges látványalkotás avatja igazán egyedivé. A film stílusát a nem elbeszélő jellegű animáció mesterműve, a Satiemania (1978) ihlette: Zdenko Gašparović világhírű rajzfilmjének Erik Satie zongoradarabjaival kísért vizuális szabadsága-szabadossága, illetve hangulatváltásai és hangnemkeverése egyaránt formálták Az éjszaka csodáit. Horváth Máriát különösen két alkotótársa, Polyák Sándor operatőr és Szarvas Judit vágó segítette, hogy ne csupán Gašparović-hommage, hanem szuverén alkotás keletkezzék. Az éjszaka csodái színes világítást társít színekben egyébként is dús képeihez, továbbá többszörös expozíciókkal és átúsztatásokkal fokozza a lebegésszerű hatást. A nyitó képsorokban még csupán az éjszakai égbolt sötétkékje, az utcákon világító lámpák sárga fénye és a szerelmespárt láttató grafikák fekete-fehér képei váltakoznak, ám a későbbiekben – minél inkább sokasodnak a képanyagban az éjszakai utazásukra induló álom-alakok, repülő délibáb-figurák – egyre tarkábbá válik a látvány, s ez markáns színkombinációkat eredményez: a lila és a sárga, illetve a bíbor, a narancssárga és a piros egyvelegét. A légiességet erősíti, hogy a képek egymásba úsztatásának köszönhetően gyakran felhőpamacsok előtt és mögött, alatt és fölött láthatjuk lengedezni a figurákat.

A kollektív álmodás élményét megjelenítő kaleidoszkópként is elgondolható Horváth Mária műve, amely egyike a legnépesebb „szereplőgárdát” felvonultató magyar rövidfilm-animációknak. A sokaság érzékeltetését is szolgálja, egyúttal a lelkek karneváljának illékonyságát is kifejezi, hogy egyes snittek olykor csupán töredékmásodpercek erejéig ékelődnek a hosszabban kitartott beállítások közé. A film első harmadában például az „Itt is, ott is, emitt is, amott is” ismétlődő sorának felhangzásakor a ritmikus montázs vágásalakzatát fedezhetjük fel a térrészleteket mutató snittek pergő halmozásában. Az éjszaka csodái felavatja a rendező további animációiban is fontos szerepet betöltő belső keretezés képi eszközét is. A képen belüli keret itt akár még békaformát is ölthet, jóllehet gyakoribb a geometriai alakzatok alkalmazása, a trapéztól a téglalapig. A keretvonalak nem merevek: éppúgy lebegnek s mozognak, mint az általuk „kihasított” képrészleteken a tovatűnő figurák.

Horváth Mária első egyedi filmje meghozta a kecskeméti animáció első nagy nemzetközi sikerét: Az éjszaka csodái az ottawai filmfesztivál II. díját nyerte el. Ellentétben Az éjszaka csodáival, az alkotó későbbi filmversei, pontosabban animációsfilm-versei – köztük a Cartoon d’Or-díjra jelölt Zöldfa utca 66 (1992) és az Állóképek – „rajzok egy élet tájairól” (2000) – már nem maradnak a rajzfilmes keretek között; szívesen játszanak el az animáció háromdimenziós formái (az embereket animáló pixilláció, illetve a tárgy- és papírkivágásos animáció) kombinálásával. A lírai érzékenység azonban valamennyiükben közös.

Irodalom

Rajzok egy élet tájairól. Horváth Máriával Váczi Mária beszélget, Forrás, 1. sz., 2016, 71–98.

Varga Zoltán, Álmok és rítusok szövedéke. Horváth Mária animációs rövidfilmjei, Filmvilág, 6. sz., 2018, 14–17.