Az éjszaka csodái

Ötvösnek tanult a Pécsi Művészeti Szak­kö­zépiskolában Horváth Mária, ám amikor 1971-ben jelentkezett a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műhelyének csapatát toborzó Mikulás Ferenc felhívására, eldőlt a sorsa: az időközben eltelt évtizedek alatt az alkotó a kecskeméti animációsfilm-készítés egyik legmeghatározóbb művészévé vált. Horváth Mária sokoldalú munkásságának mennyiségileg legnagyobb szeletét a sorozatepizódok jelentik, legyen szó a már lezárult Magyar népmesékről (1977–2011), amelyből több mint negyven epizódot jegyez társ-, illetve főrendezőként, vagy a 2010-es évek olyan szériáiról, mint A Négyszögletű Kerek Erdő és a Cigánymesék. Az életműben azonban nem kevésbé fontos az egyedi filmek csoportja. A rendező rövidfilmjeit kezdettől fogva a szériákat is jellemző fixa ideák formálják: a vonzalom a meséhez és a költészethez. „Az animációs film, véleményem szerint, maga is költészet! Az animáció sűrített képek és gondolatok folyama, mint a vers” – vallja, s ez a művészi hitvallás már első egyedi filmjében, Az éjszaka csodáiban kirajzolódik.

Weöres Sándor 1940-ben megjelent azonos című versének nyolcperces rajzfilm-­adaptációja Az éjszaka csodái, amely – híven az eredeti műhöz – egy meghitt emberi kapcsolat ábrázolásától indulva térképezi fel az éjszakai várost, pontosabban a nyugovóra térő városlakók álomvilágát, az „alvók karneváljának” egyszerre mosolyogtató és bizarr mozzanatait. A rajzfilm felhasználja a költő eredeti szövegét, annak megzenésített változata kíséri a képsorokat. A kecskeméti animációhoz a Magyar népmesék zeneszerzői feladataival csatlakozó Kaláka együttes előadásában hallható a Weöres-vers, s hasonlóan a szövegben kibontakozó eklektikához, a zenei stílus és az éneklés módja is meglehetősen sokféle húron játszik: a simogató, gyengéd, altatóba illő dúdolástól kezdve a mulatozásokhoz passzoló kurjongatásokon és az önfeledt vigadozáson át a melankolikus merengésig ível a rajzfilm érzelmi és hangulati skálája. Weöres eredeti szövege, annak Kaláka-féle előadása, valamint az animációs látványalkotás rétegei rendeződnek a műben egységbe, amely nemcsak hangulati tónusaiban, de vizuális megoldásaiban is sokféle.

A szöveg és a zene mellett Az éjszaka csodáit a különleges látványalkotás avatja igazán egyedivé. A film stílusát a nem elbeszélő jellegű animáció mesterműve, a Satiemania (1978) ihlette: Zdenko Gašparović világhírű rajzfilmjének Erik Satie zongoradarabjaival kísért vizuális szabadsága-szabadossága, illetve hangulatváltásai és hangnemkeverése egyaránt formálták Az éjszaka csodáit. Horváth Máriát különösen két alkotótársa, Polyák Sándor operatőr és Szarvas Judit vágó segítette, hogy ne csupán Gašparović-hommage, hanem szuverén alkotás keletkezzék. Az éjszaka csodái színes világítást társít színekben egyébként is dús képeihez, továbbá többszörös expozíciókkal és átúsztatásokkal fokozza a lebegésszerű hatást. A nyitó képsorokban még csupán az éjszakai égbolt sötétkékje, az utcákon világító lámpák sárga fénye és a szerelmespárt láttató grafikák fekete-fehér képei váltakoznak, ám a későbbiekben – minél inkább sokasodnak a képanyagban az éjszakai utazásukra induló álomalakok, repülő délibábfigurák – egyre tarkábbá válik a látvány, s ez markáns színkombinációkat eredményez: a lila és a sárga, illetve a bíbor, a narancssárga és a piros egyvelegét. A légiességet erősíti, hogy a képek egymásba úsztatásának köszönhetően gyakran felhőpamacsok előtt és mögött, alatt és fölött láthatjuk lengedezni a figurákat.

A kollektív álmodás élményét megjelenítő kaleidoszkópként is elgondolható Horváth Mária műve, amely egyike a legnépesebb „szereplőgárdát” felvonultató magyar rövidfilm-animációknak. A sokaság érzékeltetését is szolgálja, egyúttal a lelkek karneváljának illékonyságát is kifejezi, hogy egyes snittek olykor csupán töredékmásodpercek erejéig ékelődnek a hosszabban kitartott beállítások közé. A film első harmadában például az „Itt is, ott is, emitt is, amott is” ismétlődő sorának felhangzásakor a ritmikus montázs vágásalakzatát fedezhetjük fel a térrészleteket mutató snittek pergő halmozásában. Az éjszaka csodái felavatja a rendező további animációiban is fontos szerepet betöltő belső keretezés képi eszközét is. A képen belüli keret itt akár még békaformát is ölthet, jóllehet gyakoribb a geometriai alakzatok alkalmazása, a trapéztól a téglalapig. A keretvonalak nem merevek: éppúgy lebegnek s mozognak, mint az általuk „kihasított” képrészleteken a tovatűnő figurák.

Horváth Mária első egyedi filmje meghozta a kecskeméti animáció első nagy nemzetközi sikerét: Az éjszaka csodái az ottawai filmfesztivál II. díját nyerte el. Ellentétben Az éjszaka csodáival, az alkotó későbbi filmversei, pontosabban animációsfilm-versei – köztük a Cartoon d’Or-díjra jelölt Zöldfa utca 66 (1992) és az Állóképek – „rajzok egy élet tájairól” (2000) – már nem maradnak a rajzfilmes keretek között; szívesen játszanak el az animáció háromdimenziós formái (az embereket animáló pixilláció, illetve a tárgy- és papírkivágásos animáció) kombinálásával. A lírai érzékenység azonban valamennyiükben közös.