súgó szűrés
keresés

Boldog király kincse

Rendező
Macskássy Gyula
Bemutató
1936
Filmcím
Boldog király kincse
Filmtípus
animációs film
Filmhossz
2 perc
A szócikk szerzője
Varga Zoltán

Csakúgy, mint a magyar némafilmkorszak játékfilmjeit, a hazai animációsfilm-termést sem elsősorban az elkészült alkotások, hanem a korabeli feljegyzések, leírások és a későbbi visszaemlékezések alapján rekonstruálhatjuk. Fennmaradt magyar animációs némafilmekről még annyira sem beszélhetünk, mint élőszereplős néma játékfilmekről. Az 1910-es évek magyar animációiból alig egy-két film(részlet) férhető hozzá. Ilyen az 1915-ös világháborús propaganda-rövidfilm, a Harctéri karikatúrák felvezetésében látható rajz- és papírkivágásos animációt alkalmazó mintegy kétperces képsor, valamint az Est Film heti híradóinak 1918–19 között dolgozó Vértes Marcell krétával rajzolt animációi közül A béke angyala címen ismert etűd, amelyben a táblára fölskiccelt angyalfigura sokasodó könnyei kockánként fényképezve, s ezáltal mozgásillúziót keltve potyognak le. Az 1910-es és 1920-as évek során készült animációs művek nagyrészt a háborús pusztításoknak estek áldozatul; a magyar animáció első számú úttörője, a Kruppka Filmgyárral együttműködő Kató-Kiszly István (1895–1963) több évtizeden átívelő animációs életművéből sem maradt fent semmi. Kató-Kiszly első animációját, az 1914-ben elkezdett s egy évvel később befejezett Zsirb Ödönt is csak „hírből” ismerjük. A korszakot még megannyi elveszett, befejezetlen vagy előkészített, de el nem kezdett animáció fémjelzi.

Az 1930-as évekből származik a legkorábbi fennmaradt hazai komplett animációs film: az 1936-os Boldog király kincse. Noha a cím mesefilmhez illik, reklámanimációról van szó: Macskássy Gyula (1912–1971) és alkotótársai, Halász János és Kassowitz Félix stúdiójában, a Coloritonban készült munka. Macskássy, Halász (azaz a John Halas néven világhírűvé váló animációsfilmes géniusz) és a karikaturista Kassowitz 1932-ben alapították a Coloritont, amely „színes reklám trükkfilmek” készítésére specializálódott (az animációs filmet akkoriban trükkfilmként emlegették). A budapesti Bajza utca 44. alatt berendezett stúdió tekinthető az első, kifejezetten az animációsfilm-készítést célzó hazai műhelynek; a kezdetleges berendezésekkel dolgozó Coloriton öt éves működése alatt mintegy 42 reklámfilm készült, számos külső munkatárs segédkezésével. „Az 1930-as években készült trükkfilmek zöme olcsóbb fogyasztási vagy szolid áron elérhető élvezeti cikkeket reklámozott. A Coloriton reklámfilmjei rendkívül népszerűek voltak, ami annak volt köszönhető, hogy megidézték az átlagos mozinézők háztartásának hangulatát” – írja Orosz Márton.

A Coloriton egyetlen fennmaradt reklámfilmje, a kétperces Boldog király kincse – hasonlóan Macskássy későbbi, már más stúdiók égisze alatt létrehozott animációs reklámfilmjeihez – akár önálló mesefilmként (autonóm animációként) is megállná a helyét, ha nem valamely termék népszerűsítésébe futna ki a végkifejlet. A Boldog király kincse felépítése szinte hídszerkezetet érvényesít azáltal, hogy a belső terekben játszódó, statikusabb kezdő és záró képsor közé ékelődik a külső terekbe vezető dinamikus szekvencia, amelynek során a daloló párocska a szolgáltatótól a fogyasztóig (a címszereplő királyhoz) juttatja el a terméket – mint némi késleltetéssel kiderül: a Nikotex cigarettát.

A Boldog király kincse több tekintetben is Disney-jellegűnek mondható, de említhető a részben szintén Walt Disney munkáit imitáló Ub Iwerks-animációk és Fleischer-rajzfilmek párhuzama is. A vidáman szökellő párocska végigdalolt-végigtáncolt útja, a térillúzió – amelyben fontos szerep jut a folyamatos előrehaladáshoz igazodó kocsizó kameramozgásnak is –, valamint a szereplők körül repdeső madárfigurák (mint bájos epizódszereplők) vallanak leginkább a Disney-hatásról. A Boldog király kincsén ugyanakkor a magyar folklór motívumai is nyomot hagytak (például a táncosok megjelenítésében), s a háttérben villanásnyi időre egy futurisztikus épület is feltűnik: így egyszerre nosztalgikus és modern a filmben vázolt világ. A Disney-stílus dúsítása magyaros motívumokkal az 1950-es évek Macskássy-animációi felé mutat, a technikai civilizációval ötvözött mesevilág A telhetetlen méhecskét (1958) és a Peti-szériát (1962–67) vetíti előre, míg a nyitányban feltűnő figurák egyike megelőlegezi a Párbaj (1960) tudósát.

Macskássy rajzfilmje a magyar animáció egyik legmarkánsabb, de éppen „alkatánál” fogva a filmtörténet-írás és a nagypublikum számára kevéssé látható típusának eminens képviselője: a reklámanimációnak. Az alkalmazott animációnak ez a válfaja a hazai animációs filmben a mai napig fontos szerepet tölt be, sőt egyes időszakokban életmentőnek bizonyult. Az 1930-as és 1940-es évek során alapvetően Macskássy reklámanimációi képviselték a hazai mozgóképben ezt a filmtípust, az 1950-es évek második felében pedig jórészt a biztosabb bevételi forrásokat jelentő reklámanimációnak köszönhető, hogy az „illetékes elvtársak” nem számolták fel az animációsfilm-készítést.

Irodalom

Dizseri Eszter, És mégis mozog… Az animáció magyar mesterei. A kezdetek, Budapest, 2006, Balassi Kiadó.

Orosz Márton, „Alkalmazott filmdráma”. Reklámfilmek a Macskássy-műhelyben = Macskássy Katalin, Orosz Anna Ida, Orosz Márton, szerk., Macskássy Gyula, Budakeszi, 2013, Utisz Grafikai Stúdió, 15–75.