Ezüstkor

Bollók Csaba másodéves főiskolai vizsgafilmje kettős értelemben is szerelmesfilm. Az első világháború előtti években játszódó történet egy szerelmi háromszöget mutat be, ártatlan fiatalok romantikus kapcsolatát meséli el. Másrészt a film a rendező szenvedélyes vallomása a mozgóképhez: szerelembeesés a némafilmkorszak kézműves technikájával, elbeszélésmódjával. A történet szerint két barát, egy zongorahangoló (Hajdu Szabolcs) és egy feltaláló (Szabados Mihály) ugyanabba a lányba, Katába (Huszárik Kata) szerelmes. Félszeg és megható udvarlásuknak a lány váratlan távozása vet véget: Kata Amerikába költözik a családjával. A feltaláló, repülőgépének tervét áruba bocsátva katonának áll, a pénzt pedig barátjának küldi azzal, hogy menjen a lány után. Míg őt elnyeli a világháború, a behavazott hegyvidék, a lány pedig az Újvilágban kezd új életet, a zongorahangoló fiú itthon marad.

A cím egyrészt áthallás, a Hamvas Béla által vizsgált aranykori létállapot felidézése, ugyanakkor utalás az ezüstkolloidra, a korabeli fotográfia alapanyagára. Bollók számára a korszak tulajdonképpen ürügy, hogy a mozgókép archaikus formájával kapcsolatos szenvedélyét kiélhesse. Mint a korszak főiskolás munkáinak nagy részét, az Ezüstkort is 16 mm-es filmre forgatták, amely önmagában is hangsúlyozza a nyersanyag fontosságát. Az archaizáló hatást a fekete-fehér némafilmes elbeszélésmód, az inzertek, a szereplők mozgása, a felvételi mód és a különféle trükkök használata erősíti. Bollók és operatőre, Thernesz Vilmos helyenként szándékosan túlexponálták a felvételeket, a kész filmet pedig átengedték az akkoriban használt úgynevezett Crass trükkasztalon, hogy a Bódy Gábor-féle, az Amerikai anzixban (1976) is alkalmazott „második tekintet” vagy „fényvágás”, azaz a trükkasztalon történő „újraforgatás” jegyében különféle módosításoknak vessék alá: szándékosan hibákat, ugróvágásokat helyeztek a filmbe, loopoltak bizonyos részeket. Bollók a színészeivel főleg Buster Keaton-filmeket nézetett, az ő akrobatikus mozgását gyakoroltatta, illetve különféle töredékes mozgásformákkal kísérletezett. Utóbbiak vissza is köszönnek egy „film a filmben” szekvenciában, amely Eadweard Muybridge holland származású angol fotográfus 1870–80-as években készített híres mozgástanulmányaira utal: ebben Hajdu bohóckodik a két fiatalembert kis hidacskáról figyelő Kata előtt. De találunk a filmben egy utalást az Edison asszisztense tüsszent (1894) című kinetoszkópos rövidfilmre is.

A filmben fel-felcsendülő Bach Das Wohltemperierte Klavier (A jól hangolt zongora) című zeneműve a főhős munkájára utal. A jól temperált hangzás lehetővé teszi az összes hangnem megszólaltatását, ezáltal a zenének olyan tiszta formáját, a hangolás olyan kegyelmi állapotát fejezi ki, amely párhuzamba állítható a filmben használt nyelvezettel. Hasonló szerepet tölt be a repülőmodell is: a repülés hőskorára utal, amikor a gép – hasonlóan a kamerához – még az emberi test kiterjesztése volt.

Az Ezüstkor archaizálása nem egyedi: Bollók több kisfilmjében találkozunk hasonló megközelítéssel. A rendező harmadéves vizsgafilmje, a Winnetou (1993) egy nemzedéki élménynek, a diafilmnek állít emléket: miközben a főszereplő kisfiúk indiántörténetet adnak elő, diafilmkockákat idézően peregnek a jelenetek. Bollók a Titanic fesztivál felkérésére készíti 1995-ben Titanic című pár perces burleszkjét, amelyben ismét Hajdu Szabolcs játszik. Archaizáló technika, a fény természetének kutatása jellemzi Caliban című befejezetlen kísérleti filmjét is, amely sajátos adaptációja Shakespeare Viharjának: a néhány kameraállásból felvett táncjátékot Bollók az ún. „befutó”-ra, vagyis a filmtekercs elején található blankszalagra forgatta, ezáltal szakadásokat, kiégéseket, különleges hatásokat tudott elérni, amelyek a „nyersanyagon túli” filmezés, a „talált film” kísérleteivel rokonítják a művét. Ebből a szempontból, a formai hasonlóságok ellenére a film a nagyon is klasszikus Ezüstkor ellentéte, zeneisége, ritmikája, technikája pedig Tóth János képverseihez köti.

Bollók filmjeiben az utazás szinte mindig központi szerepet játszik: első, Madárijesztő (1987) című Super 8-as formátumra készített filmjében két fiatal „utazik” egy rendszám nélküli, egyhelyben veszteglő autóban; a Tangram (1991) két vonatúton összeismerkedő idegenről szól; az elliptikus szerkezetű, meditatív Észak Északban (1999) egy lány bicikliútja fogja egybe a történetet, az Iszka utazása (2007) pedig egy utcán felnövő kislány utazását kíséri végig. Az Ezüstkor ezekkel az alkotásokkal szemben a maradás filmje: Kata és barátja távozása után a zongorahangoló fiú egyedül marad a városban. Igaz, a film végén ő is kisétál a fotóvá dermedő mozgóképből.

Az Ezüstkor Szemző Tibor Cuba (1993) című rövidfilmjével együtt bekerült a moziforgalmazásba. Szépsége nem kopott meg az idők során, üzenete pedig a digitális korban különösen időszerű: gyönyörű, nosztalgikus vallomás egy filmkészítési technikához és egy elmúló, ártatlan korszakhoz, amelyben az embert még felvevőgéppel, Steinway zongorával és a repülőgépmakettel lehetett ábrázolni.

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala