Jön az öcsém

A Jön az öcsém a Tanácsköztársaság idején, a később komoly nemzetközi karriert befutó Kertész Mihály rendezésében készült rövid propagandafilm. A mű nemcsak azért fontos, mert egyike Kertész épségben megmaradt hazai némafilmjeinek, hanem azért is, mert az 1919. március 21. és augusztus 1. között fennálló politikai rendszer emléke. A Tanácsköztársaság 133 napja a magyar filmtörténet egyik rövid, de annál izgalmasabb fejezete. A proletárforradalom vezetői a mozgókép ügyét kitüntetett figyelemmel kezelték, és mint modern, nagy tömegeket megszólító médiumot, elsősorban az agitáció eszközének tekintették. Nem véletlen, hogy a Forradalmi Kormányzótanács XLVIII. számú rendelete a világon elsőként államosította a teljes film- és moziipart, melynek élére politikai biztost neveztek ki. Az új vezetés komoly filmprogrammal állt elő, Vörös Riport Film néven saját filmhíradót indított, valamint mozgóképes szaklapot is kiadott. Az ambiciózus tervek kivitelezéséhez a legjobb szakembereket kérték fel, így lett Kertész Mihály a művészeti bizottság tagja, míg a delegáltakból álló direktóriumban a korszak egyik legkeresettebb rendezője, Balogh Béla a rendezőket, az ismert némafilmes operatőr, Virágh Árpád az operatőröket, a később Nagy-Britanniában világhírűvé váló rendező-producer, Korda Sándor a művészeti vezetőket, Mattyasovszky Ilona a színészeket képviselte. A feszült politikai helyzetben csak keveset sikerült megvalósítani az elképzelésekből, Kertész pedig a Jön az öcsém elkészítése után nem sokkal a bécsi Sascha filmvállalathoz szerződött. Magyarországon készült játékfilmjei közül fennmaradt a Kolozsvárott gyártott A tolonc (1915) és a Budapesten forgott Az utolsó hajnal (1917). A Tanácsköztársaság bukása után a Jön az öcsémet a benne megfogalmazott politikai üzenet miatt betiltották, kópiáit a rendőrség lefoglalta. Így történhetett, hogy az anyag a hatóságok elzárt raktáraiban átvészelte a következő évtizedeket, miközben a korabeli filmek többsége elveszett.

A film nyitójelenete egy háromtagú munkáscsaládot mutat be. Az anya, a kisfiú és az asszony sógora szegényes otthonukban feszülten várnak valakire, azonban minden pillanatban csalódniuk kell. Ezután az első világháború képei következnek, egy lendületes roham, majd vörösen vibráló, színezett harcjelenetek, előretörő, és sorra elbukó fegyveresekkel. Az egyik katona sebesülten rogy össze, majd a hóval takart csatatérről hadifogságba kerül. Sötét cellája falán a következő, ragyogóan világos felirat jelenik meg: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Később megszökik a börtönből, hogy csatlakozzon a forradalomhoz és az új eszmét hirdesse. Lelkes szónoklataira sokan kíváncsiak, idővel egyre több követője lesz. Útja végül mégis haza vezet, ahol felesége, kisfia és testvére végre boldogan borul a nyakába. A film záróképein négyen állnak az ablaknál, ekkor azonban már nyoma sincs a munkásmiliőnek. A szereplők finom ruhákat hordanak és elegáns, nagypolgári környezetből integetnek az utcán vonuló katonáknak. A változásból úgy tűnik, a világforradalom végül győzedelmeskedett.

A Jön az öcsém Farkas Antal azonos című versének megfilmesítése, amelyet a szerző eredetileg a Népszavában publikált. Siklósi Iván forgatókönyve a forradalmi szöveg szabadon értelmezett illusztrációja, de a költeményt magát is elolvashatjuk a jeleneteket összekötő inzerteken. A film sok erős szimbólumot, radikális vizuális megoldást használ, ezek mind a vers balladai világát tükrözik. A lobogók visszatérő képei, a harcoló, éljenző, vonuló tömegek a történet látványos, lelkesítő elemei. A drámai hangulatot fokozzák a színezett képek, amelynek technikáját a némafilmek alkotói az egyes színekhez társított érzelmek felerősítésére alkalmazták. A háború mozgalmas pillanatait vörösben látjuk, míg máskor kékes és zöldes árnyalatban peregnek az események. Az inzertek feliratainak vörös színe, a korabeli néző számára könnyen dekódolható módon, a proletárforradalom jelképrendszeréhez kötődik. A film modellszerű története a forradalomhoz csatlakozásra buzdítja a nézőket, amelynek kiteljesedésével a béke és a jólét boldog időszaka következhet. A főhős rájön, hogy a háború támogatásával korábban tévúton járt, példája pedig azt bizonyítja, hogy ehhez hasonló felismeréseket bárki tehet. A propagandista ezzel a megoldással arra épít, hogy a főszereplővel azonosuló néző a drámai csúcsponton maga is hajlamossá válik nézetei felülvizsgálatára. A mű, a nyilvánvaló befolyásolási szándék mellett, az első világháború reprezentációtörténetének szempontjából is fontos. Üzenete kifejezetten háborúellenes, a fegyveres konfliktust értelmetlen vérontásként ábrázolja, amelyben megtévesztett proletárok küzdöttek egymás ellen.

A Jön az öcsém Kertész Mihály utolsó magyarországi munkája volt. Az anyát Kertész felesége, Kovács Ilonka alakította, aki ezután Lucy Doraine néven ért el nemzetközi sikereket. A film egyrészt a kezdetektől az első világháborút követő forradalmakig tartó filmtörténeti korszak végét jelzi, másrészt Kertész Magyarországon félbemaradt, majd külföldön folytatott karrierjének egyik állomása. Ehhez hasonló életútra a némafilm korában és a később több hullámban emigráló alkotóknál sok példát találhatunk