súgó szűrés
keresés

Vad Balaton

Rendező
Mosonyi Szabolcs
Bemutató
2018.04.19.
Filmtípus
ismeretterjesztő film
Filmhossz
1 óra 5 perc
A szócikk szerzője
Benke Attila

A magyar filmek jelentős hányada a Balatont mint üdülőhelyet mutatja be (Gaál Béla: Címzett ismeretlen, 1935; Bacsó Péter: Szerelmes biciklisták, 1965; Mészáros Gyula: A pogány madonna, 1981; Tímár Péter: Zimmer Feri, 1998; Török Ferenc: Szezon, 2004; Papp Gábor Zsigmond: Balaton retró, 2007; Szimler Bálint: Balaton Method, 2015), viszonylag kevés alkotás foglalkozik a tó környéki hagyományos népi kultúrával (például Fejős Pál: Ítél a Balaton, 1933), vagy a természeti értékekkel (Homoki Nagy István: Cimborák – Nádi szélben, 1958). Mosonyi Szabolcs (1970) a Vad Balatonban következetesen eltért a tradicionális „magyar Riviéra”-reprezentációtól.

A rendező eredeti szakmája biológia–földrajz szakos tanár, így a biológus és a geológus tudásával és alázatával közelített a természethez. Amellett, hogy rendszeresen környezetvédelmi szempontból fontos problémákkal foglalkozik (inváziós fajokról szóló filmjei: Gyapjaspille – Hernyók a pokolból, 2006; Csendes gyarmatosítók, 2013), „Vad-sorozatában” (operatőrként: Török Zoltán: Vad Magyarország, 2011; rendezőként: Vad Szigetköz, 2013; Vad Kunság, 2016; Vad erdők, vad bércek, 2020) következetesen az ország különböző tájainak „rejtett” természeti értékeit igyekszik feltárni.

„A természetfilm mondanivalója óriástotálok helyett a szuperközelikben fogalmazódik meg” – Kárpáti György állítása részben igaz Mosonyi művének főkoncepciójára és formanyelvére. A film a sült hekk és a strandolás világától eltérő Balatonra koncentrál, benne a közelképek uralkodnak, amelyek szó szerint közelebb hozzák a nézőhöz a tó környékén, illetve a benne élő állatfajokat. Ugyanakkor maga a táj is főszerepet kap, a madártávlati drónfelvételek (óriástotálok) tárják fel a Balaton-felvidék felülnézetből nem gyakran látott természeti képződményeit (például a felhőkbe burkolt hegycsúcsokat).

Mosonyi Szabolcs szerint „a dokumentumfilmnél a történet a lényeg, ez a természetfilmeknél gyakran háttérbe szorul”. Ugyanakkor maga is elismerte, hogy a „filmszerűség” és a dramatizálás a természetfilmeknél is fontos, például minden Vad-filmjének volt egy-egy főszereplője, akikhez vissza-visszatért. A Vad Balatonnak nincs „főhőse”, Mosonyi ezúttal különböző családokra fókuszál, az ő „történeteik”, életképeik szorosan nem, de asszociációk, utalások, párhuzamok révén kapcsolódnak egymáshoz. Így például egy látszólag idilli „zöldövezetben” élő macskacsaládot ábrázol, amelynek – mint arról Csankó Zoltán narrátor értesíti a nézőt – apatagját a nőstény már rég elüldözte, mert bántotta volna az újszülött kölyköket. Ellenben az első látásra barátságtalan, kávészínű víz alatt élő süllőcsalád hímje maga gondoskodik az ikrák levegőztetéséről. A háziállat és a szabadon élő hal szembeállítása burkolt civilizációkritikaként is értelmezhető: a civilizációtól távoli család idillikus, az ahhoz közeli viszont csonka. Hasonló képi asszociációt fogalmaz meg az a képsor is, amelyen az egykori Pannon-tenger lenyomatát viselő szikláról a film a tó medrére vált, így múlt és jelen mintegy „közvetlen” kapcsolatba kerülnek egymással, illetve egyúttal ez a vizuális metafora jelzi azt is, ami a természetfilm fő koncepciója, hogy ezen a vidéken még „azért a víz az úr”.

Mosonyi Szabolcs a cselekményt is kreatív módon vezeti. A természetfilmek gyakran élnek azzal a dramaturgiai fogással, hogy az adott vidék egy évének történetéből ragadnak ki képeket, így az évszakok váltakozása is érzékelhetővé válik (legszemléletesebb példa: Jacques Cluzaud – Jacques Perrin: Évszakok [Les Saisons, 2015]). Ezen a jól bejáratott sémán a Vad Balaton úgy csavar egyet, hogy a téltől télig tartó egy esztendő története a földtörténettel kerül párhuzamba. „A Balaton környékén a földtörténet is olyan színes, mint az ősz” – emeli ki a narrátor a cselekmény utolsó harmadában, majd a sárga, barna és vörös színárnyalatú őszi erdőkről Mosonyi mészkő, dolomit, valamint vörös homokkő képeire vág.

A több mint 260 millió éves vörös homokkőt azért is fontos kiemelni, mert ebből templom is épült a Balaton környékén (Felsőörs). A film első felében hangzik el, hogy a hegyek kövei, illetve üledékkövek tették lehetővé számos környékbeli középkori vár megépítését. Bár az ember közvetlen módon csak a játékidő végén jelenik meg, gyakorlatilag „statisztaként”, Mosonyi Szabolcs az említettekhez hasonló utalások szintjén mégis beleszövi a történetbe. Hangsúlyos a természet és az ember fölé-alárendelt kapcsolata: a természet erős és esztétikai szempontból is ideális építőanyagokat biztosított az ember számára, aki így várakat és templomokat építhetett a múltban. Ám azért fontos a fürdőzők és a vitorlázók éles elkülönítése a film többi szereplőjétől, a többnyire érintetlen tájtól és az állatoktól, mert a Vad Balaton így rámutat arra, hogy a jelenben az ember és környezetének természetes viszonyrendszere, szimbiózisa felbomlott: nyaralási célból kisajátítjuk az élővizet, és tulajdonképpen már a hatalmi harcokhoz használt várak építésével is egyre inkább kiszorítottuk a tó környékének élőlényeit természetes élőhelyükről. Mosonyi műve azt is hangsúlyozza, hogy az ember által elhagyott (vagy legfeljebb felújított) várromokat visszaveszi a természet, például vándorsólymok raknak fészket a düledező falakba. A film lezárása is az örök, embertől független körforgást hangsúlyozza: a téli képek mellett a narráció szintjén megjelenik a tavasz ígérete.

Irodalom

Kárpáti György, Bolondok és megszállottak. Tudományos ismeretterjesztő film, Filmvilág, 2. sz., 2006, 13–15.

Pető Szabolcs, Vad Balaton. Beszélgetés Mosonyi Szabolccsal, Filmvilág, 6. sz., 2018, 22–25.