súgó szűrés
keresés

Szőcs Géza: A szélnek eresztett bábu

Szerző
Szőcs Géza
Kiadás éve
1986
Műfaj
vers
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Magvető Könyvkiadó
Oldalszám
240
A szócikk szerzője
Blénesi Éva

Szőcs Géza negyedik, A szélnek eresztett bábu című gyűjteményes kötetének egyes versei önmagukon túlmutatva, ciklusra, kötetre nyitottak. Szerzőjük ugyanis nem az egyes verseket, hanem a köteteken átívelő, szoros szövedéket alkotó életművet tekinti az alkotás távlatának. Így jelentésük komplexitása is csak a többi vers vagy kötet ismeretében bontakozik ki igazán a maga teljességében. A címadó verset például a Kilátótorony és környéke (1977) című második kötetből választja a költő. A könyv borítójára illusztrációként viszont a Párbaj, avagy a huszonharmadik (1979) c. kötetben megjelent Egy üveg Szemper sör története poémának a képvers-betétje kerül, a Repülőgép a csillagvizsgáló kertjében címmel. A A szélnek eresztett bábu kötet egyik verse, A mi villog ott? egy bőrkabát pedig mind alapszituációja, mind játékos formája révén egyaránt tekinthető Az uniformis látogatása (1987) egészére kiterjeszthető, majd a későbbi Históriák a küszöb alól (1990), illetve A magyar ember és a zombi kötetekben megjelent Karácsonyi játék című bibliai tárgyú, hangjáték formában megírt politikai pamflet anticipációjának. A De a szó a szó című vers első sorában a „sirálybőr cipő”, mely ugyancsak itt bukkan fel először, az életmű hetedik kötetének válik címadójává (A sirálybőr cipő, 1989).

Máskor viszont a költő ugyanazt az alapgondolatot egyaránt kipróbálja versben is és prózában is. A két különálló Első szonett, Második szonett egymásba játszott versek. A Kettős szonettben megvalósított ötlet – „lásd összeillenek a sziluettek / szét nem szedhető párban / összetetten / mert eggyé lettek / teljesen eggyé lettek.” – visszatér még egy későbbi regényrészlet részeként, ahol a két vonat „puhán áthatol egymáson, anélkül, hogy rombolást okoztak volna a másikban” (9. Az atomok). A szélnek eresztett bábu verseiben és szövegeiben több köteten átívelő, a magánmitológia teremtését is feltételező motívum szerepel. Az egyik ismétlődő motívum a költészetről és a mítoszról való gondolkodás köré szerveződik. A Mi a vers? című írást már olvashattuk korábban a Kilátótorony és környéke című kötetben, de az értekező szöveg előzményei megtalálhatóak a Parton Proteus alakoskodik. A megtalált vers című, élénk polémiát kiváltó írásában is, amelyet a költő Weöres Sándor hatvanadik születésnapjára írt és a Korunkban publikált, 1973-ban. Ugyanúgy a reflexív tartalmú írások vonulatába tartozik a Merre mutat versünk?, amely viszont a Párbaj c. könyvben jelent meg. A Mi a vers? című esszé költői program is egyben, amelynek lényegi mozzanatait egyrészt az emlékezésben és az alkotás ősi geneziséhez való visszatérésben látja a szerző, amikor a szó és a kép még nem váltak el egymástól, másrészt a beavatkozásban: „költői tett a bomlófélben levő nyelv elemeinek hulló mozgását megállító beavatkozás, a csökkent és zilált energiaszintekre degradálódott szavak feltornászása magasabb energianívóra.”

A motivikus egyezések egyik vonulata a robbanás/repedés képzetéhez kapcsolódik, egymásba játszva az élő és az élettelen, a gépi és az organikus anyagokat megjelenítő versalkotó elemeket (De a szó a szó). A Születésnapod című versben a „fordított robbanás” a születés metaforájává válik, amelyet rendhagyó perspektívából mutat be a költő azzal, hogy a robbanást összekapcsolja a keletkezéssel: „mintha egy bomba repeszeit / hat lidércz ereje szívta volna vissza egyetlen testté.” A megsemmisülést a szétesést, az élő anyag viselkedésének időben visszaalakuló folyamataként követi a költő A megtébolyodott almafa c. versben. Egy másik visszatérő motívum a repedés/rés képzetköréhez tartozik. A felszín alatti, mikroszkopikus világba való betekintés során maguk a megfigyelt elemek is visszanéznek: „körülöttünk pipacsok ütik át fejük: / a lentiek / figyelnek minket pipacs-periszkópokon” (Beleskelődni egy pipacson). Az Egy üveg Szemper sör története c. versben viszont a rétegekben való lefelé haladás és a mögöttiség-struktúra jelenik meg: „Ha csak annyi rést sikerül találnom a dolgok közt, amibe legalább egy kés pengéje beilleszthető”. A belső rétegekbe való lehatolás Balázs Imre József meglátása szerint gyakran a víz sokrétű jelentéstartalommal telítődött motívumvilágához vezet el bennünket (Virradat a víz alatt). Az Egy üveg Szemper sör történetében a víz az öröklét forrására utal, az Elődök című versben viszont az ősi identitás elemeként tételeződik fel. Máskor fantasztikus vegyi folyamatok terrénuma is lehet (Barátom téli monológja őszi sajátmagához), s kapcsolódhat az örök körforgás képzetéhez, a ciklikus időszerkezethez, amely a Szőcs Géza-versekben érvényesülő mítoszi szemlélet sajátja.

Szőcs Géza költészetszemlélete a rendkívül szerteágazó stílusminőségekből és a formagazdagságból adódóan nem köthető kizárólagosan egyetlen megközelítésmódhoz. Az a paradoxon teszi izgalmassá a költő verseit, amelyben egymással párhuzamosan érvényesül két tendencia: egyfelől a személyesség mindent átformáló, felszippantó, képzeletileg átértelmező, „homogenizáló” ereje, másfelől pedig a késő huszadik századi ember alapvető „heterogenitásélménye”. E két tendencia ütközéséből származó feszültség indukálja a költő képi világát. A szélnek eresztett bábu című kötet magában hordozza Szőcs Géza egyéni világteremtésének az életmű egészére jellemző vonásait: továbbviszi a korábban már megfogalmazott víziót, szervesen építi tovább az egyénileg kialakított formarendszereket, és visszakapcsol azokhoz a kultúrtörténeti meghatározottságokhoz, amelyek a szemléletformálás erejével hatnak. E mindenségre nyitott, többrétegű jelentésvilággal bíró költészet mindvégig megőrzi a személyességet és a személyes kézjegy hitelesítő pecsétjét.

Irodalom

Blénesi Éva: Szőcs Géza. Pozsony, 2000, Kalligram.

Balázs Imre József: Gondolat és kép egybeesése. Ismétlődő motívumok Szőcs Géza értekező szövegeiben és verseiben. Parnasszus, 2010. 1. sz.