Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne

A kommunista hatalomátvétel után Weöres Sándort szilenciumra ítélte a kultúrpolitika; az 1947-es A fogak tornácát követően csak 1956-ban jelentkezhetett verseskötettel, A hallgatás tornyával, majd 1964-ben a →Tűzkúttal. Bár a köztes időszakokban is publikált folyóiratokban, kötetben csak gyerekversei és műfordításai jelenhettek meg. A Lengyel Balázs által szerkesztett Ha a világ rigó lenne a weöresi gyerekköltészet összefoglaló műve, amelyben újra közreadta a legismertebb darabokat a Csiribiritől A tündéren át a Mély erdőn ibolya-virágig. A könyv verseinek fele a Magyar etűdökből van, de a Rongyszőnyegből is találunk verseket, valamint a Tűzkút c. kötet Harminc bagatelljéből is tíz darabot.

Weöres ritkán írt direkt gyerekverseket, az életmű azon darabjainak jelentős része, amelyeket ekként olvasunk, valójában stílusgyakorlatok, ritmikai kísérletek, vázlatok, s mindegyik a hallgatásra ítéltség terméke. Egyrészt abban az értelemben, hogy a szilencium alatt barátai azzal próbálták kisegíteni, hogy munkát adtak a költőnek – a Magyar etűdök például Kodály felkérésére íródott. Ezek az etűdök gyakorlatok voltak, és a verstechnikai készségfejlesztést szolgálták, egyúttal pedig a magyar verselés technikai feltételeit tárták fel. Másrészt abban az értelemben is a hallgatás eredményei a gyerekversek, hogy azokban Weöres aktuális eseményekről nyilatkozik meg áthallásosan: ilyen például a Mese – annak kezdőstrófája aztán az Oravecz Imre →Halászóemberének kisprózai párjaként felfogható kötet címeként él tovább –, mely 1957-ben alighanem a sikertelen szabadságharcra reflektálva elmélkedik allegorikusan a hidegháború kétpólusú világrendjéről: „Egy / hegy / megy. // Szembejön a másik hegy. // Ordítanak ordasok: / Össze ne morzsoljatok! // Én is hegy, / te is hegy, / nekünk ugyan egyremegy.” A cenzúra ugyanakkor nem kímélte a Weöres-verseket – leginkább a keresztény képeket irtották –, így a felnőtteknek és a gyerekeknek szánt kötetek között vándorló szövegek egyes változatai nem mindig a szerzői intenciót tükrözik. Szörényi László hívja fel a figyelmet arra, hogy a Ha vihar jő a magasból utolsó előtti sorában a Ha a világ rigó lennében már az „angyal” szó szerepel, az addigi megjelenésekben viszont az állt: „de a cinke, ha leröppen, / küszöbünkön vacsorázik”. Ennek fordítottjára is találunk példát a kiadástörténetben: míg a Nyári este (eredetileg: A pásztor) első megjelenésekor a pásztort még „Isten ege” takarja be, a Ha a világ rigó lennébe egy olyan változat került, amelyben ugyanezt a „Nyár-éj ege” teszi. A tündérben pedig Bóbita eredetileg „az ég sűrűjében”, nem az „ág sűrűjében” szunnyadt.

Mindazonáltal a gyerekversekként számontartott szövegek mutatják meg a legtisztábban Weöres nyelvben gondolkodását és lírafogalmát a jelentésen túli dimenziókban; a hangzás, a ritmus, a szöveg képisége, tehát a nyelv érzéki-zsigeri szinten ható tényezői eminens módon érvényesülnek azokban. Nem véletlen, hogy a Ha a világ rigó lennében továbbél a Rongyszőnyeg szókombinatorikája és az ütemhangsúlyt az időmértékes sorokkal keverő strófatechnikája. A gyerekversek szerves részét képezték annak a missziónak, amelyet Weöres a magyar modernséget eluraló jambikus lejtés ellen indított. Az ereszkedő magyar és az emelkedő antik verselés szintéziseként Kenyeres Zoltán megfigyelése szerint olyan ütemkapcsoló formákat alakított ki, melyben az eltérő technikák összekapcsolásából létrejött versegész bonthatatlan marad. Jó példa az egyetlen versben megjelenő sokszínűségre, illetve a különböző formák szimultaneitására A hétfejű sárkány (eredetileg: Iszapos tóból…): először a refrénszerűen ismételt „hét” szó alkot gondolatritmust, másodszor a verszárlatig kitartott félrímes megoldás a rímhívók és rímválaszok között előbb szimmetriát teremt (száll – szája, pipál – pipája), majd monoton ragrímekbe fordul (dohánya – hálósapkája – pipakupakja), harmadszor pedig, a vers végén megjelennek a belső rímek is („Amikor haragos, / kavarog a katlan”). A magyar népköltészet természetesen inspirációt nyújtott ezekhez a verstani kísérletekhez, azonban Weöres annak nem a sztenderdjeit (felező tizenkettes, háromütemű hetes) alkalmazza, hanem például a háromütemű nyolcasba vezet be variációkat: vagy úgy, hogy a szimultán verselés miatt időmérték hajlítást visz a sorba („Bóbita Bóbita játszik, / szárnyat igéz a malacra” [A tündér – a két egymást követő daktilus kiemelése S. R.]), vagy pedig a rövid szótagok egymásra torlódása a versben zajló mozgást utánozza („Fut, robog a kicsi kocsi” [Haragosi]). Sőt, Weöres néha konkrét darabokat dolgoz át; például az „Országúton hosszú a jegenyesor…” kezdetű katonanóta átírásából született a Hold és felhő, valamint a Galagonya is. Szintén gyakoriak a gyerekversek között a rítusszerű, varázsigékhez hasonló szövegek, melyek misztikussága mind a hangulat, mind pedig a jelentés szintjén tetten érhető. Előbbi tekintetében nemcsak a versek hangzása, de azok mondása is lényeges, mint arra Ferencziné Ács Ildikó rámutatott: a szövegekben a zárhangok és a nazális hangok kiejtésének gyors egymásutánja átmozgatja a testet, mert az eltérő képzési helyű és módú mássalhangzók ejtésekor más-más izmok feszülnek meg. A hangzás miatt mind a verset mondónál, mind pedig a hallgatónál egyfajta mantraszerű transzhatás érvényesül. A jelentés szintjén ható misztikum pedig az eldönthetetlenségben ölt testet: például a Csiribiri egyszerre lehet altató, amely egy beteg gyerekről szól – ebben az esetben az ő lázálmai alkotják a vers képeit –, de olvasható szerelmi bájolóként is. A két eltérő verszárlat is erről tanúskodik („Négy csillag közt alszol ma”; „Engem hívj ma álmodba”).

Maga Weöres többször reagált arra, miért válhatott életművének ez a része a gyerekirodalom meghatározó részévé. Elsősorban a szövegek zeneiségét, ritmikusságát, dallamosságát emelte ki, amellett, hogy hiányzik belőlük mindenfajta didaxis. Szerinte a gyerekekben olyan őserő lakozik, amely szorosan összefügg a test és a hangzás elementáris egységével, így ők más típusú művekre érzékenyek – Weöres gyerekversei ezért nem költészetének egyszerűsített darabjai, hanem másfajta rezonancia közvetítői.