súgó szűrés
keresés

Hubay Miklós: Hősökkel és hősök nélkül

Szerző
Hubay Miklós
Kiadás éve
1964
Műfaj
dráma
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Szépirodalmi Könyvkiadó
Oldalszám
519
A szócikk szerzője
Kollarits Krisztina

Hubay Miklós első drámakötete, a Hősökkel és hősök nélkül az 1956-ot követő hat év termését mutatja be, leszámítva a Hősök nélkül című drámát, a huszonnégy éves drámaíró első darabját, mely 1942-ben Németh Antalnak, a Nemzeti Színház legendás igazgatójának köszönhetően került a közönség elé. A némileg kiforratlan alkotás sikerébe közrejátszott a történelmi helyzet is: a főszereplő, Isóf János egykori miniszter alakjában a korabeli nézők Imrédyt vélték felfedezni. A dráma szerint az ún. úri középosztályból kiveszett az ország vezetésére jogosító nagyság és hősiesség, ezt példázta Isóf sorsa is, aki egy valaha szebb napokat látott család teljes erkölcsi romlásaként a dráma végére egy szélsőjobboldali mozgalom vezetőjeként nyeri vissza anyagi és lelki egyensúlyát.

A Hősökkel és hősök nélkül tematikai szempontból három részre osztható: négy dráma foglalkozik a II. világháború időszakával, két írás az 1956-os forradalom hatására korábbi eszméikből kiábrándult értelmiségiek vívódásával, a záródarab, az Ők tudják, mi a szerelem a francia zeneszerző, Berlioz időskori szerelméről szóló egyfelvonásos. A C’ est la guerre (1958) cselekménye 1944 őszén játszódik egy budapesti bérházban; a házmesternő és az egyik szomszéd állandóan figyelik és feljelentgetik a lakókat. Így bukik le végül a katonaszökevényt bújtató házaspár is: a férjet és barátját elhurcolják a nyilasok, az asszony öngyilkos lesz. A kritika fanyalogva fogadta a darabot, a közönséget azonban mélyen érintette a dráma: a csengőfrász, a feljelentgető szomszéd az ötvenes években is ismerős tapasztalat volt. A C’ est la guerre igazán osztatlan sikert végül opera librettóként ért el, Petrovics Emil azonos című első operáját (1962) korszakos jelentőségűként tartja számon a magyar operatörténet. Szintén némi áthallással, ugyanezzel a korszakkal foglalkozik az Egy szerelem három éjszakája című musical is, Hubay máig legismertebb és legsikeresebb műve. 1961 óta több mint 30 alkalommal mutatták be, sőt film és tévéjáték is készült belőle. A musical tragedy főszereplője Bálint, a költő (alakjában sokan Radnótit vélték felfedezni) és felesége, Júlia egy lakatlan budai villában rejtőzve próbálják meg túlélni a háborút. A fiúnak végül mégis be kell vonulnia, hazaszökik, de amikor Júliát le akarják miatta tartóztatni, feladja magát. Henker százados parancsára mindkettőjüket kivégzik. A darab sikerének okát népszerű dalai mellett (versbetéteit Vas István, zenéjét Ránki György írta) történelemszemléletében kereshetjük. A prológusban Bálint két költőbarátja a túlélők némi rossz lelkiismeretével az édes ifjúság elégiáját éneklik, a fiatal pár tragikus sorsa kiben-kiben saját háborús veszteségeinek emlékét eleveníti fel, s ebből az elégikus emlékezésből még azok sincsenek kizárva, akik a Horthy-rendszer idején magasabb társadalmi pozícióval rendelkeztek: az egykori díva, Sennyei Vera által alakított bíróné búcsúdala, amelyet nyugatra menekülésük előtt énekel, a musical egyik legnagyobb slágere volt. Bálint romantikus hős, de nem aktív szereplő, csak elszenvedi sorsát. Bizonyos értelemben az ő alakját fejlesztette tovább Hubay a Szüless újra, kedves (1962) című dráma egyetemista főhősében, Zoltánban, aki illegális kommunistaként aktívan harcol a háború ellen. A darab csak a kötet megjelenése után kerülhetett a nézők elé, de akkor egyszerre több változatban is. Bár a szöveget Hubay eredetileg operalibrettónak szánta, s ez rányomta bélyegét a mű stílusára, jelenetezésére és dialógusaira egyaránt, jelentős rövidítésekkel rádiójátékká alakítva beválogatták 1965 tavaszán az ünnepi Nemzetközi Rádiójáték Fesztivál programjába, s ezzel szinte egy időben az Ódry Színpadon elő is adták.

Kimondatlanul, de sejthetően az 1956-os forradalom leverése utáni kiábrándult hangulat adta a történelmi hátterét a Késdobálók (1957) és a Csend az ajtó (1963) mögött című drámának is. A Késdobálókban szereplő házaspár elkeseredett veszekedéséből kiderül, hogy házasságuk csődje és a fiatalkori forradalmi lelkesedésükből való kiábrándulás összefügg. A férfi már a disszidálás gondolatát fontolgatja, azonban az utolsó pillanatban meggondolja magát. A korabeli értelmezés szerint „Nem a feleségét képtelen elhagyni, hanem amit az asszony megtestesít, az otthont, a múltat, a közösen végzett munka szépségét ‒ végeredményben a jövőt” (B. Nagy László). A Csend az ajtó mögött (1963) gondolati és dramaturgiai szempontból közel áll a Késdobálókhoz. Itt is egy zátonyra futott házasság áll a középpontban, ráadásul a háttérben titok lappang, a házaspár közös afrikai munkája során történt valami, ami megmérgezte kettejük viszonyát. Hubay ebben a művében bevallottan egy görög tragédia, az Oidipusz Kolonoszban „újrahasznosítására” tesz kísérletet: az egymást gyűlölő fiatalok Polüneikész és Eteoklész mai megszemélyesítői, Hubaynál azonban visszájára fordul a történet: az apa példája kibékíti a fiatalokat, az ember úrrá lehet végzetén ‒ sugallja a dráma (Pálffy).

Az Ők tudják, mi a szerelem (1958) című egyfelvonásosnak az életével számot vető öregember alakja tematikailag kapcsolódik a kötet több darabjához. Az idős zeneszerző, Berlioz megkeresi első, plátói szerelmét, és szeretné megszöktetni, hogy utolsó éveiket együtt tölthessék, terve azonban beleütközik az asszony és családja földhözragadt józanságába. „Az agg zeneköltő groteszk, reménytelen szerelmében is hős, a lélek emelkedettségét nem pótolhatja semmiféle józan ráció.” ‒ hangsúlyozta a színdarabról írt kritikájában B. Nagy László. Az 1959-es bemutató óta (a főszerepben Tolnay Klárival és Sinkovits Imrével) napjainkig számos alkalommal sikerrel játszották a színházak, Ádám Ottó rendezésében pedig tévéjáték is készült belőle.

Irodalom

B. Nagy László, Hubay Miklós: Hősökkel és hősök nélkül, Kritika, 1964/4.

Pálffy István, Hubay Miklós drámái. Hősökkel és hősök nélkül, Alföld, 1964/8.

Ungvári Tamás, Olvasás közben. Hősökkel és hősök nélkül, Magyar Nemzet, 1964. június 20.