súgó szűrés
keresés

Hubay Miklós: Hősökkel és hősök nélkül

Szerző
Hubay Miklós
Kiadás éve
1964
Műfaj
dráma
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Szépirodalmi Könyvkiadó
Oldalszám
519
A szócikk szerzője
Kollarits Krisztina

Hubay Miklós első drámakötete, a Hősökkel és hősök nélkül az 1956-ot követő hat év termését mutatja be, leszámítva a Hősök nélkül című drámát, a huszonnégy éves drámaíró első darabját, mely 1942-ben Németh Antalnak, a Nemzeti Színház legendás igazgatójának köszönhetően került a közönség elé. A némileg kiforratlan alkotás sikerébe közrejátszott a történelmi helyzet is: a főszereplő, Isóf János egykori miniszter alakjában a korabeli nézők Imrédyt vélték felfedezni. A dráma szerint az úgynevezett úri középosztályból kiveszett az ország vezetésére jogosító nagyság és hősiesség, ezt példázta Isóf sorsa is, aki egy valaha szebb napokat látott család teljes erkölcsi romlásaként a dráma végére egy szélsőjobboldali mozgalom vezetőjeként nyeri vissza anyagi és lelki egyensúlyát.

A Hősökkel és hősök nélkül tematikai szempontból három részre osztható. Négy dráma foglalkozik a második világháború időszakával, két írás az 1956-os forradalom hatására korábbi eszméikből kiábrándult értelmiségiek vívódásával, a záródarab, az Ők tudják, mi a szerelem pedig egy a francia zeneszerző, Berlioz időskori szerelméről szóló egyfelvonásos. A C’ est la guerre (1958) cselekménye 1944 őszén játszódik egy budapesti bérházban; a házmesternő és az egyik szomszéd állandóan figyelik és feljelentgetik a lakókat. Így bukik le végül a katonaszökevényt bújtató házaspár is: a férjet és barátját elhurcolják a nyilasok, az asszony öngyilkos lesz. A kritika fanyalogva fogadta a darabot, a közönséget azonban mélyen érintette a dráma: a csengőfrász, a feljelentgető szomszéd az ötvenes években is ismerős tapasztalat volt. A C’ est la guerre átütő sikert végül operalibrettóként ért el: Petrovics Emil azonos című első zenedrámáját (1962) korszakos jelentőségűként tartja számon a magyar operatörténet. Ugyanezzel a korszakkal foglalkozik – szintén némi áthallással – az Egy szerelem három éjszakája című musical is, Hubay máig legismertebb és legsikeresebb műve. 1961 óta több mint harminc alkalommal mutatták be, sőt film és tévéjáték is készült belőle. A musical tragedy főszereplője Bálint, a költő (alakjában sokan Radnótit vélték felfedezni) és felesége, Júlia, akik egy lakatlan budai villában rejtőzve próbálják meg túlélni a háborút. A fiúnak végül mégis be kell vonulnia, hazaszökik, de amikor Júliát le akarják miatta tartóztatni, feladja magát. Henker százados parancsára mindkettőjüket kivégzik. A darab sikerének okát népszerű dalai mellett (versbetéteit Vas István, zenéjét Ránki György írta) történelemszemléletében kereshetjük. A prológusban Bálint két költőbarátja a túlélők meddő bűntudatával az édes ifjúság elégiáját éneklik, a fiatal pár tragikus sorsa kiben-kiben saját háborús veszteségeinek emlékét eleveníti fel, s ebből az elégikus emlékezésből még azok sincsenek kizárva, akik a Horthy-rendszer idején magasabb társadalmi pozícióval rendelkeztek: az egykori díva, Sennyei Vera által alakított bíróné búcsúdala, amelyet nyugatra menekülésük előtt énekel, a musical egyik legnagyobb slágere volt. Bálint romantikus hős, de nem aktív szereplő, csak sorsának elszenvedője. Bizonyos értelemben az ő alakját fejlesztette tovább Hubay a Szüless újra, kedves (1962) című dráma egyetemista főhősében, Zoltánban, aki illegális kommunistaként már aktívan harcol a háború ellen. A darab csak a kötet megjelenése után kerülhetett a nézők elé, akkor viszont egyszerre több változatban is. Bár a szöveget Hubay eredetileg operalibrettónak szánta, s ez rányomta bélyegét a mű stílusára, jelenetezésére és dialógusaira egyaránt, jelentős rövidítésekkel rádiójátékká alakítva beválogatták 1965 tavaszán az ünnepi Nemzetközi Rádiójáték Fesztivál programjába, s ezzel szinte egy időben az Ódry Színpadon elő is adták.

Kimondatlanul, de sejthetően az 1956-os forradalom leverése utáni kiábrándult hangulat adta a történelmi hátteret a Késdobálók (1957) és a Csend az ajtó (1963) mögött című drámának is. A Késdobálókban szereplő házaspár elkeseredett veszekedéséből kiderül, hogy házasságuk csődje és a fiatalkori forradalmi lelkesedésükből való kiábrándulás összefügg. A férfi már a disszidálást fontolgatja, azonban az utolsó pillanatban meggondolja magát. A korabeli értelmezés szerint „Nem a feleségét képtelen elhagyni, hanem amit az asszony megtestesít, az otthont, a múltat, a közösen végzett munka szépségét ‒ végeredményben a jövőt” (B. Nagy László). A Csend az ajtó mögött (1963) gondolati és dramaturgiai szempontból közel áll a Késdobálókhoz. Itt is egy zátonyra futott házasság áll a középpontban, ráadásul a háttérben titok lappang: a házaspár közös afrikai munkája során történt valami, ami megmérgezte kettejük viszonyát. Hubay e művében bevallottan egy görög tragédia, az Oidipusz Kolonoszban „újrahasznosítására” tesz kísérletet: az egymást gyűlölő fiatalok Polüneikész és Eteoklész mai megszemélyesítői. Hubaynál azonban visszájára fordul a történet: az apa példája kibékíti a fiatalokat, az ember úrrá lehet végzetén ‒ sugallja a dráma (Pálffy).

Az Ők tudják, mi a szerelem (1958) című egyfelvonásos az életével számot vető öregember alakjával tematikailag kapcsolódik a kötet több darabjához. Az idős zeneszerző, Berlioz megkeresi első, plátói szerelmét, és szeretné megszöktetni, hogy utolsó éveiket együtt tölthessék: Terve azonban beleütközik az asszony és családja földhözragadt józanságába: „Az agg zeneköltő groteszk, reménytelen szerelmében is hős, a lélek emelkedettségét nem pótolhatja semmiféle józan ráció” ‒ hangsúlyozta a színdarabról írt kritikájában B. Nagy László. Az 1959-es bemutató óta (a főszerepben Tolnay Klárival és Sinkovits Imrével) napjainkig számos alkalommal sikerrel játszották a színházak, Ádám Ottó rendezésében tévéjáték is készült belőle.

Irodalom

B. Nagy László: Hubay Miklós: Hősökkel és hősök nélkül. Kritika, 1964. 4. sz.

Pálffy István: Hubay Miklós drámái. Hősökkel és hősök nélkül. Alföld, 1964. 8. sz.

Ungvári Tamás: Olvasás közben. Hősökkel és hősök nélkül. Magyar Nemzet, 1964. június 20.