súgó szűrés
keresés

Bertha Bulcsu: Ilyen az egész életed

Szerző
Bertha Bulcsu
Kiadás éve
1980
Műfaj
elbeszélés
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Szépirodalmi Könyvkiadó
Oldalszám
471
A szócikk szerzője
Vasy Géza

E válogatott kötet fülszövegének önvallomása szerint is a gyermek- és ifjúkorában megtapasztalt élmények – a dunántúli táj, az ott élő emberek – tették íróvá Berthát. Idővel úgy látta, hogy az író természetes állapota a szemlélődés. Másként a világ közös összefüggéseire, rejtélyeire soha nem bukkanhat rá felfedezőként, csak ha időt szán erre. Alighanem az is igazolható, hogy Bertha Bulcsu írói szemléletében Comte, Dilthey, Bergson és Freud gondolatai rétegződnek egymásra. A pozitivista Comte-é, aki a valóság leírható, lefényképezhető tényeit tartotta meghatározónak, Dilthey-é, aki ezzel szemben az életfilozófiában a beleérzést, az intuíciót, az élményt hangsúlyozta. Bergsoné, aki az időbeliség és a tudatáram, az emlékezés tényezőit vizsgálta, és Freudé, aki a lélekelemző kutatást alapította meg. Ugyanakkor, s ezt legközvetlenebbül Bertha publicisztikája igazolta, a társadalmi igazságosság elve, s így a szocializmus elmélete sem volt idegen tőle, ám a marxizmus elméletével és a létező szocializmus gyakorlatával az író ritkán értett egyet.

Az alkotó szépirodalmi műfajai: a novella, az elbeszélés, a regény, a dráma, a rádiójáték, a szépirodalom határán pedig a tárca, a publicisztika, az interjú. Meglehetősen egyöntetű az a kritikai közvélekedés, hogy a kisepikában alkotta Bertha Bulcsu a legmaradandóbbakat, a legnagyobb sikereket publicisztikájával és írói interjúival érte el.

Azonnal feltűnést keltő kisprózáját kezdetben a szikár, tömör történetkezelés, a drámaiság jellemezte. A központi történetet egy sorsforduló határozza meg, amelyből nincs visszaút. Emlékezetes példája ennek a Jégnovella (1958). Az egyes szám első személyben előadott történetben a nincstelen fiatalember éjszaka a Balaton jegén szerzi meg táplálékát. Egyszer már följelentette egy orgazda, s ezért két hónapig börtönben is kellett ülnie. Azóta a zsákmányának nagy részét át kellett adnia a feljelentőnek. Egyszer a léktől hazafelé tartva valaki követni kezdi őt. Segélykiáltást hallva visszafordul, hogy segítsen. Amikor meglátja, hogy a fuldokló éppen az orgazda, nem segít neki, hanem belerúgja a vízbe. De a közelben ott van az orgazda cimborája, aki így tanúja lesz a gyilkosságnak. Attól kezdve neki jár a zsákmány java. Mint Hemingway írásaiban, itt is szerepe van a háborúnak, a sportnak, a víznek, a horgászásnak, a természetnek, a helytállásnak és a vereségnek.

Sokkal derűsebb történet Az Őthey lány (1962). Nyár van, az ötvenes évek eleje. Egy balatoni gazdaságban dolgozik a kitelepített és megvakult tábornok felesége és lánya. Mindhárman őrzik régi társadalmi állásuk emlékét, bár a nők ugyanúgy dolgoznak, mint a helybeli munkások. Érkezik egy új munkás, aki ejtőernyős volt az új hadseregben. A déli szünetben a férfi és az Őthey lány eltűnt a vízben és a nádasban. Partraszállásuk után az anya pofonvágta a régi erkölcsi normákkal szembeszegülő lányát. Az író hatvanas–hetvenes évekbeli történeteiben gyakran megmutatkoztak a társadalmi különbségek hullámmozgásai.

A lírai jellegű, hangulatfestő novellákra nem annyira a drámai cselekmény, inkább az elmosódottság jellemző. Tipikus példa a Harlekin és a ködhajók (1963). A fiú porcelánfestő, s az alkonyodó, majd sötétedő Balatonon vitorlázik a lánnyal. A leereszkedő ködben őket követő hajókat vélnek látni. Első reakciójuk a menekülés, a befejezéshez azonban a fiú filozofikus kérdése teremti meg az alaphangot: „Hol van a valóság és a vízió határa?” Az Ilyen az egész életed… (1965) ugyancsak vitorlástörténet, de ebben az idill és a dráma egymásra épül. Az írói alakmás, Lint kedvesével koraesti viharba keveredik. Horgonyuk beleakad valamibe. A férfi nagy nehezen, többször is víz alá bukva, meg is sebesülve, kiszabadítja a horgonyt, amely egy világháborús bombában akadt el. Ez az emberpróbáló küzdelem, a helytállás utal a címre, amely a szövegben egy szerelmi civódás közben hangzott el. Lint árnyalt jellemzése a novella értelmezésének is kulcsa lehet: „Nem mellékesen, szabad idejében élte az életet, mint az emberek milliói…”, „Nem félig szeretett, hanem egészen.”

A hetvenes évek elbeszéléseiben már feltűnő, hogy fokozatosan módosult az író időkezelése. A személyes életidőben előre haladva egyre gyakoribbá válik az a fajta időszembesítés, amely nem a tegnapot, a mát és a holnapot helyezi egymás mellé, hanem a jelent és a sok évvel korábbi régmúltat, s a jövőről nem beszél, vagy csupán a jelen meghosszabbításaként értelmezi azt az érettebb korúak nézőpontjából. A rettenetes légió (kötetben 1982) című novellában a boldogság és boldogtalanság dialektikáját kétezer év tapasztalatával, Marcus Aurelius gondolataival igazolja. „Minden testi dolog rohanó vízfolyás, minden lelki jelenség álom és ködkép, az élet harc és számkivetés, az utókor dicsérete feledés” – idézi a bölcset a főhős. Bertha Bulcsu nemzedéke ifjabban a gyorsuló idő elképesztő dinamizmusát élhette át. Az író szemlélete viszont egyre megőrzőbbé, konzervatívabbá vált. Nem a múltat sírta vissza, hanem az elképzelt, emberarcú, megvalósíthatatlannak tűnő jövőt, melynek képzetét a gyermekkori falu világa még felmutatta. Jövőképében a társadalom helyett egyre inkább az öntudatát és értékrendjét megőrző személyiség áll, például A tulipános kert (1986) idős kertésze.

Az életműben az epikus ábrázolás alaphangját kezdetben hol a többszörös tragédiába torkolló drámaiság, hol a lírai jelleg formálta egyénivé. Többnyire nem meghatározó elemként jelent meg a komikum többféle változata. Megmutatkoztak karneváli jelleget adó, olykor abszurdba hajló groteszk elemek is. A hetvenes évek után az idő- és értékszembesítő történetekben egyre általánosabbá vált az elégikus szemlélet és ábrázolásmód.

Irodalom

Tüskés Tibor, Utazás napkeletre. Bertha Bulcsu = Uő., Pannóniai változatok, Budapest, 1977, Szépirodalmi Könyvkiadó.

Bertha Bulcsu, Interjú Bertha Bulcsuval, Jelenkor, 1978/10.

Bertha Bulcsu Emlékkönyv, Budapest, 1999, Magyar Írók Egyesülete.

D. Nagy Imre, A gyanakvó ember. Bertha Bulcsu élete, Budapest, 2010, Kairosz Kiadó.

Vasy Géza, A megélt jelenkor írója, Berha Bulcsu = Uő., Az irodalom: nélkülözhetetlen, Budapest, 2016, Nap Kiadó.