súgó szűrés
keresés

Péntek Imre: Kényszer & képzetek

alcím
Válogatott és új versek, 1964–1994
Szerző
Péntek Imre
Kiadás éve
1995
Műfaj
vers
Kiadás helye
Budapest, Székesfehérvár
Kiadó
Széphalom Könyvműhely, Vörösmarty Társaság
Oldalszám
252
A szócikk szerzője
Vasy Géza

A Kilencek költőcsoportjának bemutatkozó antológiájában jelentkezett Péntek Imre is (költői indulásakor Molnár Imre néven). Hangvétele már kezdetben különbözött az akkor domináns, a népköltészetet, a bartóki modellt, József Attilát, Nagy Lászlót, Juhász Ferencet elsőrendű példaképeknek tekintő pályatársi poétikáktól. Bár a tárgyiasabb témaalakítás, az ironikus látásmód, a groteszkhez való vonzódás jellemzi, azt vallotta, hogy ezek a vonások nem idegenek a népiességtől sem. A groteszk szemlélet alapja a radikális, ám feloldódni képtelen meg nem elégedés. Szembenállás az alapja a tragikus és az elégikus szemléletnek is, de ezek képesek megteremteni a feloldást az erkölcsi igazság birtokának tudatában. A groteszk szemléletű mű viszont azt fejezi ki, hogy nincs semmiféle kiegyenlítődés az erkölcs alapján álló és a valóságos világrend között. E korjelenségnek a magyar lírában egyik korai képviselője Péntek Imre. A hetvenes évek pályakezdőinek groteszk léthelyzetét jeleníti meg allegóriává, szimbólummá varázsolva a Borzong a vén tyúk c. verse. A tyúkudvar lefokozott és zárt kisvilágának életképe szinte egyetemessé tágítja a reménytelenséget: „Egy jércének kazal fölötti / magasságokba száll a lelke. / Egy ostoba a kerítéshez / tántorog, kinéz a résen. / Elképzeli a szerencsétlen, / a kinti élet más egészen.” A saját-lét egzisztenciális helyzete feje tetejére fordított világot mutat, amelyben még az értékek is visszájukra fordulnak. Az Örök asszonyiságpozitív értékeit a rettenetessel érzékelteti: „feleségem olyan házias / hogy lakájossá tenne egy koncentrációs tábort”. A groteszk élethelyzeteket olykor a komikum tisztább formái oldják fel. Egy szerepjáték tanúskodik arról, hogy nem csupán a kor és a körülmények felelősek zsákutcába jutott sorsunkért, hanem maga a személyiség is (Otthonról zavaros körülmények közt távozott fiatal férj levele a városból).

A költői pálya világszemléleti felismerésének első stációja az volt, hogy nemzedékének beilleszkedése nem természetes és nem magától értetődő. A másodikat az alapozta meg, hogy a beilleszkedés nem is lehet igazi cél, hiszen az lényege szerint pozitív. A harmadik lépcső: a költői felismerés nem mindenkié. Tehát tudatosítani kellene: a többség ne próbáljon beépülni e fiktív rendbe a maga méltányolható szempontjai alapján. Szükség van az Édesség anti-reklámkijózanító hatására. A költő önmagát sem vonja ki a felvilágosítandók közül, maga is harcban áll az „édességgel”. Az édenkeresés ábrándjával ő is megfertőződött. Ám a realitással való szembenézés önfeladáshoz vezetett. Az esélytelen c. versből ismerhetjük meg a személyiség változását. A kezdő kép is a múltra utal: „Sokáig hitem volt a vagyonom”, a zárókép pedig így összegez: „Lehányom magamról, mint málhát, / rendeltetésem lomha álmát: / jó a világ szövetébe beleszőtten.” Csalóka azonban a vers megnyugvást sejtető szépsége, hiszen nem a megérkezésre utal gondolatilag, hanem az élőhalottakra, akik már nem is akarnak megváltozni. (A cím is ezt az értelmezést valószínűsíti.)

A groteszk versszemléletnek egyik típusában a nyelvi-képi leleményesség a meghatározó. Jellemző példája az army-hopp c. vers, amelyben a katonásdit csúfolja ki: „elcsíptem egy tábornokot / amint masi-masírozott / sietett ágyú-avatóra / zsebében tik-tak hadióra”. De nemcsak a játékosság leleplező a versben, hanem az alantas és a fennkölt egymásnak feszülése is. Egy másik verstípusban nem az egyes képek sorozata, kavargó egymásmellettisége a döntő, a vers kulcsa a világegészet jellemző groteszk kiindulópont. A hidegszikc. vers a feje tetejére állított világot magától értetődő természetességgel láttatja: a harci eszközök érzőkké, emberszerűvé válnak. Péntek félelmetes víziót teremt az ismétlésekkel, anaforával, felsorolásokkal felerősített megszemélyesítésekkel: „fáznak az atombombák”, „fáznak az atomtengeralattjárók”, „fáznak a páncélosok”, „fáznak a rakétaelhárító rakéták”, „fáznak a gyorstüzelő ágyúk”. Céljuk, a rombolás, mint gyengéd emberi cselekedet jelenik meg a vers záróképében: „fázik a puskagolyó / besurran az emberszívbe / a finom puha húsfészekbe / melegedni”.

A versek általános jelentéskörét meghatározó groteszk vagy ironikus jelleg még a dalszerű művekben is előfordul, sőt kevésbé áttételesen a szonettekben is. Ez a közlésforma rendkívül fontos Péntek Imre számára. A szonett hidalja át azt a bejárhatatlannak tetsző távolságot, amely eszme és valóság, idill és groteszk, édeniség és abszurditás között feszül. Ha gondolatilag nem is, de etikailag és esztétikailag érvényes választ adnak a megmagyarázhatatlanra is. Péntek Imre nem abszolutizál egyfajta közlésmódot sem. Hol szonettet ír, hol pedig felrobbantja a konvenciókat. Elemi nyelvi-nyelvtani szinten is különös ötletei vannak, s szerepet kap a játék, a humor is írásaiban. Verset ír, ám olykor átlépi a versszerűség határait is.

Irodalom

Vasy Géza: Péntek Imre költészete. Új Forrás,1993. 4. sz. In uő: A Kilencek. Az Elérhetetlen föld alkotói. Miskolc, 2002, Felsőmagyarország.

Kiss Ferenc: Péntek Imre: Édesség anti-reklám. In uő: Fölrepültek rajban. Bp., 1984, Szépirodalmi.

G. Komoróczy Emőke: Péntek Imre. In uő: A „tűrt” és „tiltott” határán. Bp., 2010, Hét Krajcár.

A szavak vándorköszörűse. A 75 éves Péntek Imre köszöntése. Bp., 2017, Orpheusz.

Bakonyi István: Péntek Imre költői útja. Bp., 2018, Coldwell Art.