súgó szűrés
keresés

Péntek Imre: Kényszer & képzetek

alcím
Válogatott és új versek, 1964–1994
Szerző
Péntek Imre
Kiadás éve
1995
Műfaj
vers
Kiadás helye
Budapest, Székesfehérvár
Kiadó
Széphalom Könyvműhely, Vörösmarty Társaság
Oldalszám
252
A szócikk szerzője
Vasy Géza

A Kilencek költőcsoportjának bemutatkozó antológiájában jelentkezett Péntek Imre is. (Költői indulásakor Molnár Imre néven.) Hangvétele már kezdetben különbözött az akkor domináns, a népköltészetet, a bartóki modellt, József Attilát, Nagy Lászlót, Juhász Ferencet elsőrendű példaképeknek tekintő pályatársi poétikáktól. Bár a tárgyiasabb témaalakítás, az ironikus látásmód, a groteszkhez való vonzódás jellemzi, azt vallotta, hogy ezek a vonások nem idegenek a népiességtől sem.

A groteszk szemlélet alapja a radikális, ám feloldódni képtelen meg nem elégedés. Szembenállás az alapja a tragikus és az elégikus szemléletnek is, de ezek képesek megteremteni a feloldást az erkölcsi igazság birtokának tudatában. A groteszk szemléletű mű viszont azt fejezi ki, hogy nincs semmiféle kiegyenlítődés az erkölcs alapján álló és a valóságos világrend között.

E korjelenségnek a magyar lírában egyik korai képviselője Péntek Imre. A hetvenes évek pályakezdőinek groteszk léthelyzetét jeleníti meg allegóriává-szimbólummá varázsolva a Borzong a vén tyúk című verse. A tyúkudvar lefokozott és zárt kisvilágának életképe szinte egyetemessé tágítja a reménytelenséget: „Egy jércének kazal fölötti / magasságokba száll a lelke. / Egy ostoba a kerítéshez / tántorog, kinéz a résen. / Elképzeli a szerencsétlen, / a kinti élet más egészen.” A saját-lét egzisztenciális helyzete feje tetejére fordított világot mutat, amelyben még az értékek is visszájukra fordulnak. Az Örök asszonyiságpozitív értékeit a rettenetessel érzékelteti: „feleségem olyan házias / hogy lakájossá tenne egy koncentrációs tábort”.

A groteszk élethelyzeteket olykor a komikum tisztább formái oldják fel. Egy szerepjáték tanúskodik arról, hogy nem csupán a kor és a körülmények felelősek zsákutcába jutott sorsunkért, hanem maga a személyiség is (Otthonról zavaros körülmények közt távozott fiatal férj levele a városból).

A költői pálya világszemléleti felismerésének első stációja az volt, hogy nemzedékének beilleszkedése nem természetes és nem magától értetődő. A másodikat az alapozta meg, hogy a beilleszkedés nem is lehet igazi cél, hiszen ez lényege szerint pozitív. A harmadik lépcső: a költői felismerés nem mindenkié. Tehát tudatosítani kellene: a többség ne próbáljon beépülni e fiktív rendbe a maga méltányolható szempontjai alapján. Szükség van az Édesség anti-reklámkijózanító hatására. A költő önmagát sem vonja ki a felvilágosítandók közül. Ő maga is harcban áll az „édességgel”. Az édenkeresés ábrándjával ő is megfertőződött. Ám a realitással való szembenézés önfeladáshoz vezetett. Az esélytelen című versből ismerhetjük meg a személyiség változását. A kezdő kép is a múltra utal: „Sokáig hitem volt a vagyonom”, a zárókép pedig így összegez: „Lehányom magamról, mint málhát, / rendeltetésem lomha álmát: / jó a világ szövetébe beleszőtten.” Csalóka azonban a vers megnyugvást sejtető szépsége, hiszen nem a megérkezésre utal gondolatilag, hanem az élőhalottakra, akik már nem is akarnak megváltozni. (A cím is ezt az értelmezést valószínűsíti.)

A groteszk versszemléletnek egyik típusában a nyelvi-képi leleményesség a meghatározó. Jellemző példája az army-hopp című vers, amelyben a katonásdit csúfolja ki: „elcsíptem egy tábornokot / amint masi-masírozott / sietett ágyú-avatóra / zsebében tik-tak hadióra”. De nemcsak a játékosság leleplező a versben, hanem az alantas és a fennkölt egymásnak feszülése is. Egy másik verstípusban nem az egyes képek sorozata, kavargó egymásmellettisége a döntő, a vers kulcsa a világegészet jellemző groteszk kiindulópont. A hidegszikcímű vers a feje tetejére állított világot magától értetődő természetességgel láttatja: a harci eszközök érzőkké, emberszerűvé válnak. Péntek félelmetes víziót teremt az ismétlésekkel, anaforával, felsorolásokkal felerősített megszemélyesítésekkel: „fáznak az atombombák”, „fáznak az atomtengeralattjárók”, „fáznak a páncélosok”, „fáznak a rakétaelhárító rakéták”, „fáznak a gyorstüzelő ágyúk”. Céljuk, a rombolás, mint gyengéd emberi cselekedet jelenik meg a vers záróképében: „fázik a puskagolyó / besurran az emberszívbe / a finom puha húsfészekbe / melegedni”.

A versek általános jelentéskörét meghatározó groteszk vagy ironikus jelleg még a dalszerű művekben is előfordul, sőt, kevésbé áttételesen a szonettekben is. Ez a közlésforma rendkívül fontos Péntek Imre számára. A szonett hidalja át azt a bejárhatatlannak tetsző távolságot, amely eszme és valóság, idill és groteszk, édeniség és abszurditás között feszül. Ha gondolatilag nem is, de etikailag és esztétikailag érvényes választ adnak a megmagyarázhatatlanra is.

Péntek Imre nem abszolutizál egyfajta közlésmódot sem. Hol szonettet ír, hol pedig felrobbantja a konvenciókat. Elemi nyelvi-nyelvtani szinten is különös ötletei vannak, s szerepet kap a játék, a humor is írásaiban. Verset ír, ám olykor átlépi a versszerűség határait is.

Irodalom

Vasy Géza, Péntek Imre költészete, Új Forrás,1993/4. = Uő., A Kilencek. Az Elérhetetlen föld alkotói, Miskolc, 2002, Felsőmagyarország Kiadó.

G. Komoróczy Emőke, Péntek Imre = Uő., A „tűrt” és „tiltott” határán, Budapest, 2010, Hét Krajcár Kiadó.

A szavak vándorköszörűse. A 75 éves Péntek Imre köszöntése, Budapest, 2017, Orpheusz Kiadó.

Bakonyi István, Péntek Imre költői útja, Budapest, 2018, Coldwell Art.

Kiss Ferenc, Péntek Imre: Édesség anti-reklám = Uő., Fölrepültek rajban, Budapest, 1984, Szépirodalmi Könyvkiadó.